FMA – Oldal 4 – Don Bosco Szalézi Nővérei

Útravaló 2.nap – Nagyböjti elmélkedés Troncatti Szent Mária nyomában

Életszentség, Hivatástörténet, Lelki percek

Részlet Chiara Cazzuola generális anya 2025. novemberi körleveléből: Ne féljetek szentnek lenni! Fontos megértenünk a szentté avatás indítékait. Miért avat szenteket az egyház? Azért, hogy reflektorfénybe állítsa életpéldájukat, személyüket? Vagy inkább azért, hogy Isten, az egyedüli szent hatalmas tetteit ünnepeljük, aki fiainak és lányainak szívében munkálkodik? Azért, hogy elfogadjuk az újabb meghívást a megtérésre, a hiteles életre, hogy újra rátaláljunk arra a biztos reményre, amely megnyit az ég felé bennünket? A szentté válás meghívás az ég felé.

Troncatti Szent Mária arra tanít minket, hogy a szentek nem rendkívüli személyek, és emlékeztet arra, hogy mindannyian meghívást kaptunk, hogy szentté váljunk. A hétköznapok valóságában azonban gyakran úgy élünk, mintha elérhetetlen cél lenne az, hogy szentek legyünk. Hajlamosak vagyunk lejjebb adni hitünk és szeretetünk mércéjéből, ahelyett, hogy valami nagy és szép után törekednénk, ami boldoggá tesz bennünket most és az örökkévalóságban is. A szentek élete arra tanít, hogy lehetséges mélyen gyökerezni a jelenben, annak minden összetettségével együtt, miközben szem előtt tartjuk a meghívást, hogy ragyogjunk, mint csillagok a világban. Küldetésünk ezen az úton, hogy bevonjuk a fiatalokat, minden ránk bízott személyt, hogy megélhessék a Jézus Krisztussal való átalakító találkozást. Troncatti Mária nővér testvérként mellénk szegődik, vagy talán inkább mi melléje az idei nagyböjti úton. Kísérhet bennünket, hogy az egész egyházzal egységben ki tudjuk nyitni a szívünket Istenre, aki vágyik arra, hogy velünk legyen és mi ővele. Befogadjuk őt és engedjük, hogy ő is befogadhasson minket.

Istenem, hogyan élhetem meg a mai napot veled?

Könyörögjünk, kérünk Istenünk, cselekedeteinket előzd meg sugallatoddal, és kísérd segítségeddel, hogy minden munkánkat mindig veled kezdjük, és amit elkezdtünk, segítségeddel be is fejezzük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Hamvazószerdával elkezdődik a nagyböjt

Lelki percek

Hamvazószerdával belépünk az egyházi év egyik legcsendesebb, mégis legmélyebb időszakába: megkezdődik a nagyböjt. Ez a negyvennapos út Húsvét felé nem elsősorban lemondások listája, hanem meghívás az elcsendesedésre, az újrakezdésre és az őszinte szembenézésre.

XIV. Leó pápa így ír az idei nagyböjtről:

„A nagyböjt olyan időszak, amikor az egyház anyai gondoskodással arra hív bennünket, hogy újra életünk középpontjába állítsuk Isten misztériumát, s így hitünk új lendületet kapjon.
Kérjük egy olyan nagyböjt kegyelmét, amely figyelmesebbé teszi a fülünket Istenre. Törekedjünk arra, hogy közösségeink olyan helyek legyenek, ahol a szenvedők kiáltása menedéket talál és a meghallgatás felszabadító utakra vezet…”

A hamu, amelyet ezen a napon a homlokunkra rajzolnak, egyszerre emlékeztet mulandóságunkra és arra, hogy Isten előtt mindig van lehetőség a megtérésre. A csendes gesztus mögött erős üzenet húzódik: az élet nem magától értetődő, de Isten irgalma mindig újrateremt.

A nagyböjt hármas útja – ima, böjt és alamizsna – segít abban, hogy ne csak kívül, hanem belül is rendet tegyünk. Kevesebb zaj, kevesebb rohanás, kevesebb önzés – és több figyelem Istenre, a másik emberre, önmagunk valódi kérdéseire. Nem a tökéletesség a cél, hanem az őszinteség.

Ez az időszak arra hív, hogy megálljunk egy pillanatra, és feltegyük a kérdést: mi az, ami eltávolít Istentől, és mi az, ami közelebb visz hozzá? A nagyböjt nem elvesz, hanem teret nyit. Teret a gyógyulásnak, a megbocsátásnak, a reménynek.

Hamvazószerda tehát nem lezárás, hanem kezdet. Egy út kezdete, amely húsvét örömébe torkollik – ha merünk elindulni rajta nyitott szívvel.

Farsangi mulatságok oratóriumainkban

Animátor, Eger, Maklár, Oratórium, Pesthidegkút, Szalézi élet, Tordas

Don Bosco számára a vidámság nem felszínesség volt, hanem lelki erőforrás. Úgy tartotta: „A szentséghez vezető út a derűn át vezet.” A nevetés, a játék, a felszabadult együttlét segít megnyitni a szívet – Isten és egymás felé. Don Bosco tudta, hogy a fiatal lélek ott növekszik igazán, ahol biztonság és öröm van. Ahol lehet hibázni, újrakezdeni, kérdezni. A vidámság nála nem hangos bohóckodás volt, hanem belső békéből fakadó öröm: annak jele, hogy valaki érzi, szeretik. Ezért az oratóriumban a játék sosem volt „időpocsékolás”, hanem nevelés. A közös nevetés hidakat épített, oldotta a félelmeket, és megtanított együtt élni. Don Bosco derűje azt üzeni ma is: Isten nem elveszi az örömünket, hanem megsokszorozza.

Pesthidegkúton a 80-as évekbe repültek vissza a pesthidegkúti oratórium farsangján a fiatalok. A játékos napon a vidámság mellett lelki percekre is jutott idő.

A hétvégén a miskolci Jezsuita gimnázium négy végzős tanulója is vendégük volt, akik lelkigyakorlaton jártak a nővéreknél.

Egerben a játék és finomságok mellett zene, tánc és tombola is várt a gyermekekre. Majd pedig a Maszk-partyn farsangi időutazás volt a témája a fiataloknak és fiatal felnőtteknek tartott oratóriumi estnek. Ahol a múlt, jelen és jövő találkozott.

A korszakok közötti találkozásokban a Kánai menyegzőre is ellátogattak a résztvevők, a finom frissen sült falatokról a szalézi szülők csapata gondoskodott a tombola mellé.

A maklári gyermekek is farsangi mulatsággal búcsúztatták a telet. A vidám hangulatú délelőttre Ági nővér várta az érdeklődőket, ahol minden tombola ajándék gazdára talált

Közösségben együtt – formációs nap

Hivatás, Pesthidegkút, Szalézi élet

A Segítő Szűz Mária Leányai havi rendszerességű formációs napjának februári alkalmára, Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke látogatott el.

A formációs napot a pesthidegkúti rendházban tartották. A képzés megnyitása elején egy különleges beszélgetésre került sor, Varga Judit történész készített egy interjút a püspök atyával, aki emlékezetes gondolatokat osztott meg a Don Bosco Nővérek hazai jelenlétének 90 éves jubileuma kapcsán.

Ezt követően, János atya tartott képzést a nővéreknek „Mária karizma” témában. Hat ponton át követhették Szűz Máriát, mint anyát, apostolt és társteremtőt. Püspök atya gondolataiban párhuzamot vont a szerzetesnővéri hivatás és a Szűzanya élete között. Kiemelte, hogy a nővérek missziója Mária jelenlétét és anyai gondoskodását tükrözi a világban. „Ahogy Ti is, nővérek, alakítjátok a kis gyermekek szívét.” – mondta püspök atya.

Mária egész lényével igent mond, ez nem egy intellektuális igen, hanem amiért egy egész életen át meg kell küzdeni. János atya arra buzdít, hogy minden reggel odaadó igent adjunk az Istennek. A mindennapi zsolozsmában, mikor a Magnificatot, Benedictust és a Nunc dimittist mondjuk a Szűz Anyja mellénk ül, kézen fog és tanít minket imádkozni a saját szavával.

Említést tesz Jézus családfájáról is, rámutatva, hogy még a Megváltó felmenői között is fellelhetők sebek és tökéletlenségek. Viszont mi is lehetünk Máriák, akik kinyitják a szívüket és beengedik az Istent a sebzett családjuk történetébe. Kihangsúlyozta, hogy tanítvánnyá kell lenni, ahogy azt a Szűz Anyja is tette. Szelíd békesség jellemzi, ahogy elfogadta a gyermeket majd visszaadja, hogy vére által megváltson minket. A kereszt alatt pedig mindannyiunk lelki édesanyjává vált. Rámutatott a női szív erősségére, azzal, hogy a Golgotán Jézus mellett az Őt követő asszonyok maradtak. Ezt a Mária karizmát képviselik a nővérek.

A programot Székely János püspök atya által bemutatott szentmise folytatta. Ezt követően a közös ebéd adott teret a kötetlen beszélgetéseknek és a személyes találkozásoknak.

Beszámoló & fotók: Berec Jutka, Jakab Zsuzsanna

Mit ábrázol a Troncatti Szent Máriát ábrázoló ikon?

Életszentség, Hivatás, Hivatástörténet, Szalézi élet

Egy misszionárius nővér útja a szentté avatásig

Troncatti Mária 1883. február 16-án született Córteno Golgiban, egy alpesi, hegyi faluban Brescia megyében, Valtellina és Val Camonica határán, Lombardiában, Giacomo Troncatti és Maria Rodondi gyermekeként. Február 17-én a còrtenói Santa Maria Assunta plébánián „Maria Benvenuta” néven keresztelték meg. Ecuadorban szolgált misszionárius nővérként…

Troncatti Máriát a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményének missziós nővérét 2025. október 19-én a Szent Péter téren avatta szentté XIV. Leó pápa.

A szentté avatás napjának estéjén Chiara Cazzuola generális anya mutatta be a Troncatti Szent Máriát ábrázoló ikont, amelyet a Szíriából származó Randa Kortas nővér imádságos lelkületben készített. Ehhez közölt néhány gondolatot: Isten Igéje, amely Jézus mintájára Troncatti Mária nővér életében „megtestesült”, János evangéliumára utal: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). A szeretet által megfeszített Krisztussal való egyesülése szavaiban visszhangzik: „Jézus lábainál találok vigasztalást; egy pillantás a nyakamban lévő feszületemre életet, erőt és szárnyakat ad a munkához…”

Pierina Rusconi nővér olvasta fel Mária nővér szavait: „Ez a két nép nem békülhet meg áldozat nélkül, míg valaki felajánlja magát értük. Azt kérem, tanácsolja-e, hogy felajánljam magam áldozatként ezért a megbékélésért.”

Az ikon ábrázolásának értelmezése, szimbolikája:

Ebben az ábrázolásban a Troncatti Mária nővért jellemző szentséghez vezető út elbeszélésére választott lényegi elem a teljes azonosulása a megfeszített és feltámadt Krisztussal, azaz az Ő húsvéti misztériumával. Egy misztérium, amelyet Jézussal, Érte és Hozzá hasonlóan éltek meg, áldozatként felajánlva magát a telepesek és a shuarok közötti kiengesztelődésért és békéért. Továbbá, ezen az ikonon szemlélhetjük a szentté avatására való felkészülés során kiválasztott három jellemzőt: anya, misszionárius, valamint a kiengesztelődés és a béke jelképét. A rajzon két láthatatlan vonal metszi egymást: egy függőleges vonal, a „középső tengely”, amely felülről indul, áthalad a központi alakon, és keresztet alkotva metszi a vízszintes vonalat szentünk kezeinek magasságában; az isteni akarat, amely felülről jön, és az emberi válasz, amely a szenttől származik.

Troncatti Mária nővér ábrázolása, kézmozdulatai nagyon fontosak és jelentéssel teliek: kinyújtott keze Isten akaratának való alávetettségét és a kiengesztelődés és a béke áldozatául való felajánlását jelképezi. Másik kezében a Segítő Szűz Mária Leányaira utaló keresztet tartja és kapaszkodik bele. Keresztje nagy, amely egyrészt evangelizáló munkáját jelképezi – missziós munkáját, amely szavaival és életével, „dolgozó kezeivel” hirdeti Jézus szeretetét. Nemcsak a testi betegségeket és gyengeségeket gyógyította, hanem mindenekelőtt a lélek és a szellem betegségeit is, a megbocsátás és a szeretet gyógyszerével, amely legyőzi a gyűlöletet és a bosszút. Másrészt ő maga – a középpontban – a két nép (shuar és telepesek) közötti gyűlölet és erőszak ellenszereként mutatja be magát, és Krisztus példáját követve felajánlja magát a köztük lévő megbékélés és béke áldozataként, hogy a szeretet és a megbocsátás gyógyszerével megszüntesse a gyűlöletet és a bosszút. A szent kékbe öltözött, ami a mennyország jele: Isten befogadta őt új otthonába, a mennyek országába. A két férfi a két népet jelképezi: a shuarokat és a colonokat. Mindketten a keresztre néznek, melyet ennek az „Anyácskának” (ahogy az őslakosok szólították) a szentsége vonz, aki Isten szeretetét hirdette, és kézen fogva mutatják meg egymást a megbékélés és a béke jeleként, ami valóban csodálatos módon jött létre! A másik kezükben egy életre, vágásra, halászatra és önvédelemre használt eszközt tartanak.

Piros, rózsaszín és zöld színekben öltözködnek: a piros Isten szeretetének jeleként, amelyet Troncatti Mária nővér szíve és keze érintett meg, a zöld pedig a Krisztusban kapott új élet és a megújult remény jeleként, amely túlmutat „Anyácskájuk” elvesztésén, mert felismerik benne szentjüket, aki mindig velük és értük lesz! A jelenet az erdőben játszódik, hogy az egész természet részesüljön szentségében. A felső részen az arany háttér a húsvéti misztérium második dimenzióját, a feltámadás szimbólumát jelképezi. A szentet isteni fény veszi körül. A szabad ég a Szentháromságos Isten jelenlétének helye, ahol Szűz Mária a Gyermekkel együtt kitekint; onnan kapott Mária nővér fényt és segítséget, erőt és támogatást merítve küldetéséhez, különösen élete legkényesebb és legmeghatározóbb pillanataiban, létének legsötétebb pillanataiban. Lelki anyaságát kétségtelenül a Szűzanyától merítette, azt az anyaságot, amely gyümölcsöző az élet, a hit és az Egyház létrehozásában, Isten gyermekeként. A szivárvány a mennyország, Isten válaszának szimbóluma.