Az egri oratórium egyik hagyománya, hogy minden hónapban egyszer a családokat is várják a gyerekek mellé a szombat délutáni oratórium idejére, hogy együtt vehessenek részt a szentmisén.
November 17-én Muhari Máté atya celebrálta a szentmisét, ahol az oratórium animátorai, a nővérek és gyermekek mellett szalézi munkatársak és családok is részt vettek. Ezeknek a szentmiséknek a fókuszában a családok állnak, értük imádkozott a közösség.
Az Egri Szalézi Oratórium kis én nagyanimátorai Észak-Olaszországba utaztak az őszi szünet előtt, hogy zarándoklatuk alatt közelebb kerüljenek a rend alapító Bosco Szent János és Szent Mazzarello Mária pedagógiájához, életpéldájához. Az előkészületek már több mint egy éve tartottak, adománygyűjtésekkel, szülői segítséggel, lelki estekkel a csapatépítők és animátorképzések alkalmával. Az októberi hosszú hétvégén 40 fő indult útnak Torinó felé a Don Bosco nővérek egri közösségének vezetésével.
A zarándoklat alkalmával Don Bosco és Mazzarello Mária nyomában a csoport bejárta a két szent életútjához köthető helyeket: Colle Don Bosco, Chieri, Mornese, Val Ponasca, Torinó településeket és az első állandó oratórium helyszínét: Valdoccot. Az út során helyi olasz szalézi szerzetesek és munkatársak voltak az idegenvezetőink, esténként csapatépítő percek színesítették a napot. Az utunkra velünk tartott Bakos Tamás a maklári plébániai kormányzó, akinek köszönhetően minden nap magyar nyelvű szentmisén vehettek részt a fiatalok. Az utat egy kisanimátor és animátor avatás is gazdagította, melyre 14 fiatal képzéssel készült fel, hogy a gyermekek között tevékenykedve Don Bosco pedagógiáját követve szolgáljanak az oratóriumban. Az ünnep különlegességét adta, hogy azon a helyen kaphatták meg kendőiket az önkéntesek, ahol Don Bosco több száz gyermekkel élte a mindennapjait a Valdocco-i oratóriumban. Dovák Lola egri animátor is itt kapta meg a narancs színű kendőjét, aki Párizs mellől érkezett a zarándoklatra:
„Jó volt az animátorközösséggel, zarándoklatként megélni ezt az utat. Szerintem közösségépítő és izgalmas volt együtt felfedezni Don Bosco és Mazzarello Mária életének fontos lépéseit. A történetek, a valódi helyszínek segítettek jobban elképzelni és megérteni azt a világot, amiben ők éltek és átgondolni, hogy most mit tehetünk a ránk bízottakért. A mindennapokban tetteinkkel próbáljuk követni őket, de ott fizikailag is az ő nyomdokaikban járhattunk. Ez a tudat különlegessé tette a Torinó és környékén töltött napjainkat. Hálás vagyok, hogy ez az álom is megvalósulhatott!”
Hajdu Balázs Valdocco-ban kapta meg kisanimátor kendőjét, amely azt jelenti, hogy még képzésben jár az animátor kendőhöz vezető úton:
„Amikor a gyerekekkel beszéltem eddig nem volt elképzelésem, hogy milyen is lehetett akkor az oratórium, amikor Don Bosco élt. Fura volt számomra. De az emlékhelyek és templomok után ez megváltozott. Miután megnéztük hol született, hol volt az első oratórium, már máshogy gondolok az egri oratóriumra is és máshogy tudok beszélni a hivatásunkról is. Sokkal jobb helyzetben vagyunk anyagi és más értelemben is.”
Mrena Borbála kisanimátor is kendővel gazdagodott a zarándoklaton és számos meghatározó élménnyel:
„Számomra a Torinói út meghatározó pontja lesz az életemnek, mert általa úgy érzem, hogy közelebb tudtam kerülni a Jóistenhez, és animátortársaimhoz is. És bár eddig is éreztem azt, hogy egy nagyon
jó, és értékes közösséghez tartozom, miután megkaptuk a kisanimátorkendőt, valóban úgy éreztem, hogy egy csodálatos család tagja lehetek, és, hogy ezt mindenképpen meg kell becsülnöm. Nagyon sok szép, és különleges helyet látogathattunk meg, és az út során igazán megismerhettük Don Bosco
és Mazzarello Mária személyét, életét. Nekem személy szerint leginkább a Don Bosco Bazilika, és Val Ponasca tetszett, de összességében minden nagyon szép volt.”
A torinói zarándoklatról az egri oratórium közössége 2024. december 7-én 18 órától egy színdarabbal összefűzött interaktív élménybeszámolót tart az egri Líceum dísztermében 18 órától, melyre minden érdeklődőt szeretettel várnak. A belépés ingyenes lesz.
Domán Vivien
Egerben is megnyitotta kapuit az évközi oratórium szeptember 15-én, vasárnap. Az eső ellenére is szép számban érkeztek a gyermekek, a családok.
Évről évre sok fiatalt vonz az egri Don Bosco nővérek tábora. Az idei nyári oratórium mottója: „Az álom, mely álmodni késztet” utal a szalézi rend alapítójára: Bosco Szent Jánosra, aki 9 éves korában egy álmot látott, melyben a farkasok bárányokká szelídültek a szeretet hatására.
A nővérek egri közössége két hétig foglalkozott a táborban 135 gyermekkel, ahol a színes programok között nagy szerepet kapott minden nap délelőtt az úgynevezett „nagycsoportos foglalkozás”. Idén két szentéletű fiatal életpéldájával ismerkedhetnek meg a táborozók. Savios Szent Domonkos és Laura Vicuna élete a fiatalok számára sok értéket hordoz. A szervezőkkel igyekeztünk napról napra utat találni a gyermekek szívéhez, hogy segítsünk nekik életre kelteni álmaikat és valódi kapcsolatokat teremtve segíthessük őket Isten felé és a saját álmaik, céljaik felé – vallja Domán Vivien egri animátor. Hozzátette: A program reggel 7 órától kora estig tartott, melyen együtt vett részt a teljes tábor, valamint voltak beszélgetések és játékok, ahol korosztályi elosztásban tapasztalhatták meg a gyerekek milyen a családias légkör és a szalézi pedagógia, melynek alapja a jelenlét és a feltétel nélküli szeretet. A programok között szerepelt egy budapesti kirándulás, sportdélután, sőt még egy olyan nap is, amely során a gyermekek szentgyónáson is részt vehettek. A kézműves foglalkozásokon és a szervezett játékokon keresztül önfeledten, vidám hangulatban ismerhettük meg mi animátorok a gyermekeket.
Igazi kuriózumnak számított az úgynevezett „falunap”, amely során bővészbemutatón és a vattacukor készítésen át a habparty-ig minden az önfeledt vidámságról szólt és arról, milyen egy ünnepi hangulat egy családias közösségben.
A tábor minden napján szentmisén vettek részt a szervezők a családokkal együtt, ahol elmélyülhetett az idei program témája, hogy hogyan tudjuk a mindennapjainkban megvalósítani mi az Isten álma az életünkről. A tábor minden évben gálaműsorral és családi nappal ér véget, amelyen a táborozó gyermekek szülei és testvérei is részt vettek. Örömteli, hogy a táborozó gyerekek már alig várják az őszt, hogy az évközi oratóriumban újra találkozhassanak a nővérekkel, animátorokkal és egymással – zárta gondolatait Domán Vivien szalézi animátor.
Több mint fél éve jött az ötlet Kati nővér részéről, hogy az egri animátoroknak szüksége lenne egy csapatépítő hétvégére, azért, hogy a gyermekeket közösen még jobban Jézus felé vezethessék. Ehhez azonban a csapatnak és az animátoroknak egyénileg is szükségük van arra, hogy felismerjék saját hibáikat, erényeiket, álmaikat vagy társaik kihívásait, félelmeit. Február 2-a és 3-a között közelebb kerülhettünk Don Bosco céljához, egymáshoz, önmagunkhoz és az Úrhoz is. Elmélkedések, tanítások, imádságok, játékok és beszélgetések színesítették a napjainkat, melyet szombaton este a szentségimádás, vasárnap a szentmise tett egésszé. A játékok és beszélgetések célja a közösség építése és a csapat erősítése volt. A szentírási részletek tanulmányozása, az imádság és tanítás közelebb vitt minket a Teremtőhöz, hiszen ahhoz a Jézushoz tudjuk vezetni a ránk bízottakat, amely Jézust mi magunk ismerünk! -hangsúlyozta a hétvége egyik szervezője: Melinda. A két nap alatt a „Szaléziság” minden részletével találkozhattunk, hiszen a játék és elmélkedés valamint imádság alatt is tanultunk valamit magunkról, a másikról és a teljes közösségről. A mindennapokba magunkkal vihetjük az élményeken túl azt a családias légkört is, amelyben jobb animatorokká válhatunk. Az egyik animátortársam fogalmazta meg útravalóul, hogy célja ezután továbbra is törekedni az életszentségre. Büszke vagyok arra, hogy ilyen csapatban tevékenykedhetek, amely nem jöhetne létre a nővérek gondoskodó szeretete nélkül. (Domán Vivien egri animátor)
Mindig óriási örömmel és nyitott szívvel megyek az oratóriumba, amely mindig is otthonként szolgált számomra. Ez alkalomból egy 2 napos animátorképzésen/lelkigyakorlaton vehettem részt, 15 animátortársammal együtt. A hétvége célja, az Úrral és az egymással való kapcsolatok megerősítése volt, hogy minél eredményesebben foglalkozhassunk a fiatalokkal. Erre különböző csoportos feladatok és játékok voltak segítségül. Sok játék nagyon megérintett, de nekem a legjobban, egy képkiválasztós játék tetszett, amelyben az volt a feladat, hogy sok kép közül ki kellett választani a rám leginkább jellemző képet. Nekem egy ujjal rám mutató kisfiú képe tetszett, mely az animátori hivatásomra emlékeztetett és mellette ezt súgta nekem: „Számítok rád”, „Bízom benned”.
Úgy érzem, nem véletlen, hogy animátor lettem, ahogy mondtam a társaimnak is. Mindannyiunknak van egy feladata, itt a Földön, amelyet a Jóisten szánt nekünk, hogy azt az utat járva az Urat és a többi embert szolgáljuk a Tőle kapott kegyelmek és a talentumok, tehetségek által. Sok ember próbálkozik a saját erejéből, megtalálni a hivatását, egy olyan úton, amely esetleg nem neki lett szánva. Erőlködik, ahelyett, hogy odafigyelne az Úr sugallataira, mert Ő tudja a legjobban, hogy mire van szükségünk, miben tudunk igazán kiteljesedni, hisz Ő alkotott minket. Animátorként ez a feladatunk, hogy példát mutassunk és Don Bosco pedagógiáját követve a segítsünk mindenkinek megtalálni az útját, amelyen a mennyország a végállomás. (Zelei Endre szalézi animátor)
