FMA logo

Széder este Egerben

Az Egri Szalézi Oratóriumban Nagycsütörtökön este széder estre vártuk a fiatalokat és fiatal felnőtteket. A különleges programot a szalézi munkatársakkal és szalézi animátorokkal együtt készítették elő a nővérek.

Az este egy közös ismertetéssel indult arról, hogy hogyan ünnepelték a széderestét Jézus korában, és mit jelentenek a szimbólumok, amelyekkel az evangéliumi utolsó vacsora leírásában is találkozunk.

Ezután énekelve, gyertyákkal sétáltunk fel az alagsorból az „emelti terembe”, ahol az Utolsó vacsora festménye alatt fogyasztottuk el a hagyományos széder tálat, rajta az ételekkel…

A vacsora alatt elmondtuk a Hágádát, egy történetet, amely az egyiptomi kivonulás eseményeit meséli el.

Az este a 25 résztvevő a Getsemáni kertig kísérte Jézust, vagyis az emeleti kápolnában zárult virrasztással a program.

 

Mit fogyasztottunk a széder estén?

Pászka:

A Pészáh alatt kovásztalan kenyeret fogyasztanak, ami arra emlékeztet, hogy a zsidóknak sietve kellett elhagyni Egyiptomot, és a tésztájuknak nem volt ideje megkelni…

Kitniot:

A kitniot egy héber kifejezés, ami olyan élelmiszereket jelöl, amelyeket az askenázi zsidók ( a kelet-európai zsidók) hagyományosan nem fogyasztanak az ünnep alatt. Ide tartoznak a rizs, a magvak, a kukorica és a hüvelyes ételek. Érdekesség, hogy ilyenkor friss fokhagymát sem esznek…

Négy pohár bor

A széder estéjén négy pohár bort fogyasztunk, amely a jólétet és a szabadság négy különböző fázisát szimbolizálják.

Tíz csapás:

A széder során megemlítjük a tíz csapást, amely Egyiptomot sújtotta, hogy a fáraó engedje el a zsidókat.

A pészáh ételei:

Az ünnep főszereplője a macesz, a kovásztalan kenyér, továbbá a széderestén más elmaradhatatlan kellékekre is szükségünk van, melyek az Egyiptomból való kivonulás emlékeit idézik fel. Ezeket úgynevezett szédertálakon helyezzük el, bizonyos elrendezési sorrendben…

Máror:

Torma, avagy keserűfű, amely az egyiptomi rabszolgaság keserűségére emlékeztet.

Hároszet

Alma, dió és bor keveréke, amely az egyiptomi építkezéseken használt habarcsot szimbolizálja.

Zéroah

Égetett csirkenyak, amely a jeruzsálemi Szentély áldozati állatát jelképezi.

Bécá

Főtt tojás, amely sós vízbe mártva az ünnepi áldozat szimbóluma.

Házeret

Egy másik keserűfű, a salátalevél, amely szintén az egyiptomi rabszolgasorsra emlékeztet.

Kárpász

Sós vízbe mártott zöldségféle, amelynek fogyasztása őseink rabszolgaság alatt végzett sanyarú munkáját idézi fel.

Vacsora rész:

Az ételekre mondott áldásmondás után fogyasztják el az ünnepi vacsorát. Az est folyamán négyszer isznak bort, mert négy kifejezés található a Tórában a szabadulásról: megszabadítalak, megmentelek, megváltalak, népemmé fogadlak.

 

Miben különbözik ez az este minden más estétől?

A válasz:

„Rabszolgák voltunk Egyiptomban, de az Örökkévaló kivezetett miket, erős kézzel és kinyújtott karral”

 

Az est folyamán felemelik a szédertálat, rajta a maceszlapokkal. Kérjük, most mindenki emelje fel maga elé a széder tálját!

„Íme, lássátok ilyen volt a sanyarúság kenyere, melyet őseink Egyiptom országában ettek.” Ezután a Pészáh egyik fontos üzenetét halljuk most:

„Az éhező jöjjön és egyék velünk, a nélkülöző ülje velünk a Pészáh ünnepét!”

Az utóbbi mondat az előbbiekben már többször említett Tórai parancsra hívja fel a figyelmét a széderen részt vevőknek, hogy az rászorulóknak, erejükhöz mérten segítsenek.

Magvetők: Szauer Anna

Magvetők: Szauer Anna

Hogyan szolgálsz a szalézi családban, mivel foglalkozol, mit tanulsz?

Szauer Anna vagyok, harmadéves tanító szakos hallgató, szakkollégista és szalézi animátor. A hétköznapjaimat Budapesten töltöm, hétvégente viszont szívesen megyek haza Egerbe a családomhoz, ahol felnőttem. Talán 1. vagy 2. osztályos voltam, amikor az első nyári oratóriumomat töltöttem Egerben mint táborozó, de 2-3 év táborozás után valahogy elkeveredtem a szalézi családtól. A 10. osztály utáni nyáron csatlakoztam ismét, akkor már segítőként az egri táborhoz. Egerben tettem ígéretet mint animátor, azóta az egri és a tartományi programok szervezésében is szívesen munkálkodom. 

Miért lettél animátor, és mi volt az a pillanat, amikor azt érezted: „ebben nekem helyem van”?

Én kifejezetten ellenálltam az animátorságnak. Az első segítős nyaramon csupán az 50 óra közösségi szolgálatomat szerettem volna teljesíteni, a kötelezőknél egy percnél sem szerettem volna tovább maradni. De mégis jól éreztem magam, elsősorban talán az animátorközösség miatt. Hasonló, hitüket gyakorló fiatalokból álló közösség hiányában szerettem volna, hogy legyen helyem az oratóriumban. A közösség erejének kezdőlökete után a pozitív visszajelzések, az első ragaszkodó táborozók és a saját, tevékenykedésemre irányuló elégedettségem és fejlődni akarásom megerősítette bennem, hogy ebben nekem van helyem. Így jöttem rá, hogy kölcsönösen szükségünk van egymásra az oratóriummal. Állítólag, ahol a tehetségünk és a világ szükségletei találkoznak egymással, ott van a hivatásunk. Szeretem azt gondolni, hogy ügyesen mozgok az oratórium falai között, és hogy mindenkinek szüksége van egyfajta oratóriumra, így bíztam benne, hogy nekem ez lehet a hivatásom, ezért szerettem volna animátor lenni.

Nemcsak a nővérekkel szolgálsz, hanem a Szalézi Ifjúsági Mozgalomban (Szalimban) is. Nagyon sokrétű a munka, mind a női, mind a férfiág mellett jelen vagy? Mit tapasztalsz: miben más egy-egy közösség működése? És a jógyakorlatokat hogyan emeled át egyikből a másikba?

Nagy hála van bennem, hogy mind nővérek, mind atyák és testvérek mellett volt már lehetőségem animátorként szolgálni, mert mindenhonnan más-más értékeket vittem tovább. Szerintem akarva-akaratlanul kialakul bármiféle különbség a nemek arányából, a helyi közösség létszámából, a rendelkezésre álló időből és eszközökből, az eltérő igényekből és a különböző „alapélményekből” fakadóan, így minden közösségnek másra lesz külön szeme és figyelme. Nem tartom magam egyetlen dologban kimagaslóan jónak, inkább mindenhez egy kicsit konyítok, így minden közösségben azt az énemet igyekszem hasznosítani, amire a legnagyobb szükség lehet. A Szalimmal és általuk más oratóriumok animátoraival való közös munka kiemelkedő élmény számomra. Amit „otthonról” hozunk jógyakorlatot, azt megtanítjuk egymásnak és kölcsönözzük a saját oratóriumunkba, ezek általában az újdonság erejével tudnak hatni. A tartományi programok közös szervezése során pedig a sok különböző látásmód, gondolat és szokás hatalmasra tárja a kreativitás kapuját, így lesz végtelenül motiváló és élvezetes a közös munkánk.

Mit tanultál a szerzetesektől – akár a férfi ágtól, akár nővérektől, animátortársaktól–, ami a saját hitedet vagy életedet formálta? Vagy Mazzarello Szent Máriától, akit az életéről írt musicalben főszereplőként alakítasz?

Az igazi figyelem, az egymásra való odafigyelés értékét tanultam a szalézi családtól. Az egyik legelső élményem a szaléziakról egy BoscoFesztem-ről származik, amikor először találkoztam a nem egri közösséghez tartozó szerzetesekkel és atyákkal. Megdöbbentő volt számomra, hogy csupán egyszer mutatkoztam be nekik, és a hét végére már magabiztosan a becenevemen szólítottak. Apróságnak tűnhet, de nekem nagyon sokat jelentett, mert az éreztem és érzem azóta is, hogy amit mondok és mesélek, az valóban hallgató fülekre és figyelemre talál.

Mazzarello Mária alakjának megformálása eleinte aggodalommal töltött el, hogy vajon mennyire lesz idegen érzés egy szentéletű, szerzeteséletre elhívott és azt teljességgel megélt nőalakot megformálni egy életszentség útján csak bukdácsoló, hasonló hivatástudattal nem rendelkező lányként. Egyszerre tűnt túl soknak és elérhetetlennek tőle bármit is tovább vinnem, de a bizalom erénye sokszor jut eszembe róla. Mária azt hallotta: „Rád bízom őket!”. Hiszem, hogy én is szeretettel és felelősséggel tartozom a rám bízottakért, miközben saját életemet pedig a Jóistenre bízhatom, akiben a szent nem kételkedett.

Volt olyan tábori vagy évközi pillanat, ami nagyon megmaradt benned?

Számtalan oratóriumi emlék él bennem élénken, inkább egy bizonyost érzést emelnék ki, ami számomra a hamisíthatatlan „nyári orat” érzés. A tábor előtti hetekben gyakran nézzük az egri oratórium még csendes udvarát zsenge, zöld füvével, ami a kéthetes tábor után kitaposott, színét vesztett, kopár területté válik. A két állapot között viszont több 100 fiatal tölti meg az udvart játékkal, nevetéssel, örömmel, barátsággal és hittel. Én is az oratórium udvarához hasonlóan érzek: a tábor előtt a két hét eseményeit még nem ismerve, kicsit félve és bizonytalanul, de lelkesen és energikusan indulok a tábor 0. napjára. A két hét alatt az oratórium udvarához hasonlóan rendkívüli intenzitással formálódok legbelül, az érzéseim mintha fogócskázó oratóristák szaladgálnának bennem. Majd a tábor utáni utolsó simítások végeztével kimerülten, néha kicsit túlhajtva pihenek meg néhány napra. De ahogy az udvarunkon is mindig új és erős fűszálak nőnek, úgy bennem is újra és újra kihajt az animátor hivatásom csírája. Ez a körforgás elengedhetetlen része az animátorságomnak.

+1 Megcsörren a telefonod és Don Bosco keres. Mit mondanál neki, milyen kérdés van benned az animátori utadon jelenleg?

Meglepettségemben talán szóhoz sem jutnék. Csupán annyit kérdeznék, hogy büszke-e arra a szalézi animátorra, aki most vagyok. Ha örömmel tekint a tevékenykedésemre, nem is kérdeznék többet, csak próbálnám ezt az örömét az animátorságom által még tovább őrizni.

Farsangi mulatságok oratóriumainkban

Farsangi mulatságok oratóriumainkban

Don Bosco számára a vidámság nem felszínesség volt, hanem lelki erőforrás. Úgy tartotta: „A szentséghez vezető út a derűn át vezet.” A nevetés, a játék, a felszabadult együttlét segít megnyitni a szívet – Isten és egymás felé. Don Bosco tudta, hogy a fiatal lélek ott növekszik igazán, ahol biztonság és öröm van. Ahol lehet hibázni, újrakezdeni, kérdezni. A vidámság nála nem hangos bohóckodás volt, hanem belső békéből fakadó öröm: annak jele, hogy valaki érzi, szeretik. Ezért az oratóriumban a játék sosem volt „időpocsékolás”, hanem nevelés. A közös nevetés hidakat épített, oldotta a félelmeket, és megtanított együtt élni. Don Bosco derűje azt üzeni ma is: Isten nem elveszi az örömünket, hanem megsokszorozza.

Pesthidegkúton a 80-as évekbe repültek vissza a pesthidegkúti oratórium farsangján a fiatalok. A játékos napon a vidámság mellett lelki percekre is jutott idő.

A hétvégén a miskolci Jezsuita gimnázium négy végzős tanulója is vendégük volt, akik lelkigyakorlaton jártak a nővéreknél. 

Egerben a játék és finomságok mellett zene, tánc és tombola is várt a gyermekekre. Majd pedig a Maszk-partyn farsangi időutazás volt a témája a fiataloknak és fiatal felnőtteknek tartott oratóriumi estnek. Ahol a múlt, jelen és jövő találkozott.

A korszakok közötti találkozásokban a Kánai menyegzőre is ellátogattak a résztvevők, a finom frissen sült falatokról a szalézi szülők csapata gondoskodott a tombola mellé.

 

A maklári gyermekek is farsangi mulatsággal búcsúztatták a telet. A vidám hangulatú délelőttre Ági nővér várta az érdeklődőket, ahol minden tombola ajándék gazdára talált
Don Bosco-t ünnepeltük oratóriumainkban

Don Bosco-t ünnepeltük oratóriumainkban

Január szalézi hónap, amely során számos életpéldát állít elénk a „szalézi naptár”. Köztük kiemelkedik a rendalapító: Bosco Szent János ünnepe: január 31-e, melyhez közeli napon oratóriumainkban, általunk fenntartott intézményeinkben a fiatalokkal együtt ünnepeltek a szerzetes nővérek, hogy hálát adjanak Don Bosco-ért!

 

Tordason január 30-án, pénteken a Sajnovics János Általános Iskolában programdús napra várták a diákokat a pedagógusok, valamint Kati nővér és Beatrice nővér. A tanárok meséltek az októberi zarándoklaton Don Bosco-val megélt találkozásukról. A 4. évfolyam vidám éneke után a projekt munkák legügyesebb alkotói, s a heti Kahoot-bajnokság nyertesei vették át a jutalmaikat. Az alsó tagozat az aulában, a 7.b osztály remek oratóriumi játékaival ünnepelt. A hét során elkészült rajzok alkotói, apró meglepetést is kaptak.

 

Pesthidegkúton január 31-én délután családi programra várták a nővérek és animátorok az érdeklődőket. A szentmise után játékos és vidám közösségi programot szerveztek a családoknak, amelyben a lelki feltöltődés sem hiányozhatott.

 

Egerben január 24-én az oratóriumban gyermekszentségimádással adtak hálát a oratóristák Don Bosco-ért, majd a szalézi munkatársak által sütött csokoládé tortát Carolina nővér szelte fel a gyermekeknek és családoknak. Előtte játékos program és kézműves foglalkozás várta az érkezőket, melyek Don Bosco életútjához kapcsolódtak.

 

A mogyoródi oratóriumban január 24-én, szombaton játékos kihívások várták a gyerekeket. A hangulat családias, vidám és szeretetteljes volt. Don Bosco arra tanít, hogy a szeretet a legerősebb nevelési eszköz. A kedvesség és türelem, valamint az odafigyelés csodákra képes. Az oratóriumban azt folytatjuk, amit ő elkezdett…

 

Makláron február 7-én a hagyományokat folytatva idén is Don Bosco ünnepi játéknapot tartottak a Maklári Szent István Általános Iskolában, hiszen a szalézi lelkiségben és nevelésben kulcsszavaink a játék, a vidámság, a bizalom! A tanóra közi szünetekben korosztályokra lebontva különféle kreatív és színes játékok várták a gyerekeket, ahol a 7. és 8. osztályos diákok segítettek a nővéreknek és pedagógusoknak.

Az oratórium születésnapját ünnepelték a Don Bosco nővérek Egerben

Az oratórium születésnapját ünnepelték a Don Bosco nővérek Egerben

Jótékonysági adománygyűjtő esttel ünnepelték az egri Líceumban a szalézi Oratórium indulásának születésnapját a Segítő Szűz Mária Leányai Intézménye egri közösségének tagjai, szalézi munkatársak és animátorok 2025. december 6-án.

A program elején Carolina Costebile FMA, a rend magyarországi elöljárója, valamint Medgyessy Zsófia FMA, oratóriumvezetők köszöntötték a jelenlévőket. Kiemelték: Don Bosco 1841. december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén fogott hozzá küldetése megvalósításához: hittanra kezdte tanítani a 16 éves, árva kőművesinast, Garelli Bertalant. Ezt a napot tekintjük a szalézi oratórium „születésnapjának”.

Idén az egri oratórium animátorai és családjai már 4. álmodták meg a jótékonysági estet, amelyen az összegyűjtött adományt az oratórium működésének támogatására fordítják: animátorképzésre, valamint közösségi programok szervezésére.

Az úti élménybeszámolók között egy Albániai missziós élményről is beszámolt a közösség egyik tagja, valamint a szentévi ifjúsági zarándoklat örömeiről is képes élménybeszámolót láthatott a közönség. A program során a szentévi zarándok élménybeszámolók mellett, animátor ígérettételre is sort került, valamint a résztvevők megismerhették Troncatti Szent Mária életét.

A szalézi animátor küldetése összehangoltan egybecseng a Szentév üzenetével is. Merjük rábízni magunkat Istenre, és adjuk tovább az örömhírt és a reményt másoknak is. Az animátor nem tökéletes személy, hanem egy nyitott szívű fiatal vagy felnőtt, aki kész szeretetből szolgálni. Kész arra, hogy Bosco Szent János és Mazzarello Szent Mária pedagógiáját követve Krisztushoz vezeti a reá bízott gyermekeket vidámsággal, türelemmel és közösséget építve. Az animátorok keresik Isten akaratát és reményt visznek a fiatalokkal való találkozásba, és szalézi szívvel szolgálnak, valamint animátorképzésükben elérkeztek ahhoz a ponthoz, hogy ígéretet tegyenek. Három új kisanimátort és egy nagy animátort köszöntött a közösség.

Az est további részében a Misszió az esőerdőben című színdarabot tekintették meg a résztvevők, amely Troncatti Szent Mária nővér életét mutatta be. A missziós nővért 2025. október 19-én avatta szentté XIV. Leó pápa Rómában. Élettörténete inspiratív példaként áll a mai családok előtt is: hogyan lehet a hétköznapokban egyszerre bátor, szeretetteljes gondoskodással az emberek között szolgálni.

A program végén Szent Miklós püspök látogatott el ajándékokkal a nővérekhez, animátorokhoz és gyermekekhez.

Laura Vicuña Családi nap Egerben

Laura Vicuña Családi nap Egerben

Hagyományteremtő céllal, immár második alkalommal szervezték meg az Egri Szalézi Oratóriumban a Laura Vicuña Családi napot, melyre gyermekeket, animátorokat, családokat és más házak szerzetesnővéreit is várta az egri közösség.

Az április 5-én tartott családi programot éppen a szentéletű fiatal, Laura Vicuña születésének napján tartották. Laura 1891. április 5-én született Santiago de Chilében. Az Andok Segítő Szűz Mária Kollégiumában meghatározó élmény volt számára a Don Bosco nővérekkel való együttélés. Ez a derűs szűz hamarosan a Jézussal való barátság, az apostolkodó szeretet és a mindennapi kötelességek hűséges teljesítésének példája lett társai között. Bizalommal telve hősiesen viselte a korát meghaladó fizikai és erkölcsi szenvedéseket. A Szentlélek sugallataiban bízva tétovázás nélkül áldozatul adta magát, hogy anyja visszataláljon az üdvösség útjára. Földi maradványai Bahía Blancában, a Segítő Szűz Mária Leányainak bazilikájában találhatók. Don Bosco halálának századik évfordulóján, 1988-ban Castelnuovo Don Boscóban II. János Pál pápa sok ezer fiatal jelenlétében boldoggá avatta a szeretett leányt.

Az egri program napsütéses időben zajlott az oratórium udvarán, ahol meleg ebédet a helyi munkatársakból álló szülői csoport és az oratóriumos szülők készítettek. A gulyásleves után palacsintával és süteményekkel kedveskedtek a résztvevőknek. A program játékos vetélkedővel, beszélgetéssel és kézműveskedéssel indult. Majd a nap folyamán közös játékokon lehetett megismerkedni az ország különböző településeiről érkezett családokkal. A sportpályán egy apa-fia, anya-lánya focimeccset is kipróbálhattak a jelenlévők. A Laura Vicuña családi nap programja szentmisével zárult, melyet az oratórium lelkivezetője: Muhari Máté atya celebrált.