A rendtörténet egy izgalmas és inspiráló történet, amely a 19. században kezdődött Olaszországban, és mára a világ számos országában folytatódik. A rend alapítója Bosco Szent János (Don Bosco), aki az elhagyott és szegény fiúk nevelésére szentelte életét. A társalapítója Mazzarello Szent Mária Dominika, aki egy varróiskolát vezetett Morneseben, ahol a helyi lányokat tanította és formálta.

A rendtörténet három fő szakaszból áll: az alapításból, a terjeszkedésből és a megújulásból.

Alapítás

Don Bosco már 1860-ban elhatározta, hogy női szerzetesrendet alapít, amely a lányok nevelésére szolgál. Ehhez Isten vezetése és sok ember segítsége kellett. Don Bosco megismerkedett Don Pestarino plébánossal, aki Morneseben egy leányközösséget támogatott, amelyet Mazzarello Mária és társai vezettek. Ők a Figlie dell’Immacolata (A Szeplőtelen Szűz Lányai) nevet viselték, és varróiskolát működtettek a falu szegény lányai számára. Emellett gondjuk volt azok lelki életére is: közösen imádkoztak, játszottak, tanultak és ünnepeltek.

Don Bosco 1864-ben meglátogatta Mornesét, és találkozott Mazzarello Máriával és társaival. Meglátta bennük Isten hívását és a lehetséges alapító anyákat. Elkezdte őket felkészíteni a szerzetesi életre, és elküldte nekik az első napirendet és szabályzatot. 1871-ben IX. Pius pápa jóváhagyta Don Bosco tervét, és 1872-ben megtörtént az első fogadalomtétel. Ekkor született meg a Segítő Szűz Mária Leányai Don Bosco Nővérek rendje (FMA), amelynek első főnöknője Mazzarello Mária lett.

Elterjedés

A rend hamarosan elkezdett terjedni Olaszországon belül és kívül is. Az első külföldi házat 1877-ben Nizzában nyitották meg. Ugyanebben az évben indultak el az első misszionáriusok Uruguayba és Argentínába. A rend célja az volt, hogy mindenhol segítsen a lányoknak abban, hogy boldogan éljenek, növekedjenek hitben és találják meg életük értelmét. A rend jellemzői a vidámság, az egyszerűség, az odaadás és az egyetértés voltak.

A rendnek sok nehézséggel is szembe kellett néznie: betegségekkel, üldöztetésekkel, háborúkkal, szegénységgel. De ezek nem akadályozták meg őket abban, hogy kitartóan folytassák küldetésüket. Sok FMA nővér áldozta életét Istenért és a fiatalokért.

A rend alapítói is hamar elhunytak: Mazzarello Mária 1881-ben, Don Bosco 1888-ban halt meg. De utódaik folytatták munkájukat, és tovább vitték a szalézi karizmát. A rend 1891-ben eljutott Ázsiába, 1893-ban Afrikába, 1954-ben Ausztráliába. A 20. században a rend nagy növekedést élt meg, és sok új intézményt és kezdeményezést indított el.

Megújulás

A 20. század második felében a rend szembesült a modern világ kihívásaival és változásaival. A II. Vatikáni Zsinat felhívására a rend megkezdte a megújulás folyamatát, amelynek célja az volt, hogy visszatérjen az eredeti forrásokhoz, és alkalmazkodjon a mai idők igényeihez. A rend felülvizsgálta a konstitúcióit, a formációs rendszerét, a pedagógiai módszerét, a lelkiségi vonásait, és újraértelmezte a küldetését.

A rend ma is élő és gazdag közösség, amely több mint 11 ezer nővérből áll, akik több mint 90 országban szolgálnak. A rend célja továbbra is az, hogy segítse a lányokat és a fiatalokat abban, hogy találkozzanak Jézussal, és kövessék őt. A rend jelmondata: “Da mihi animas caetera tolle – Lelkeket adj nekem, a többit vedd el”.