FMA – Oldal 61 – Don Bosco Szalézi Nővérei

Évközi 21. vasárnap

Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd. Ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: „Botránkoztok rajta? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, de vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni. Aztán így folytatta: „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.”
Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele. Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.” Jn 6, 60-69

Jézus önmagát adja az Oltáriszentségben: az emberek ezt „kemény beszéd” – nek tartják.
Jézus tanítását csak hittel fogadhatjuk el. Ez teljes értelmi meghódolást kíván tőlünk.
Péterrel valljuk: „Uram, az örök élet igéi nálad vannak!”.

Évközi 11. vasárnap

Lelki percek

„Ezután így szólt: Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe. Azután már akár alszik, akár fölkel éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja hogyan. Mert a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban. Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás.
Majd így szólt: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van, de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai. Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az Igét, hogy meg tudják érteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.” Mk 4, 26-34

„Ezután így szólt: Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe. Azután már akár alszik, akár fölkel éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja hogyan. Mert a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban. Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás.
Majd így szólt: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van, de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai. Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az Igét, hogy meg tudják érteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.”

Jézus példabeszédeiben a föld minősége csodákat tesz a pici magokkal, amelyek minden elvárás ellenére nagyra nőnek. Ilyen az Isten országa. Ebben az Országban az Úr a szívek fölött uralkodik, az emberi szívek fölött. A szív buzgósága és szeretete hozza meg az élet gyümölcsét.
Tehát nagyon fontos ismernünk és nevelnünk a szívünket. Tudjuk mi van benne? Néha jó egy kicsit megállni és találni időt olyan lelkiismeret vizsgálatra, amelyben nemcsak azt nézzük mit tettünk és mit nem tettünk, hanem azt is mi van a szívünkben? Tiszta szeretet Isten és embertársaink iránt, vagy még lapul ott egy kicsi alattomos önzés, hiúság, vagy saját érdekeink keresése?
Kérjük a Szentlelket, hogy szívünk legyen tiszta, vagyis mindig megtisztulásra vágyakozó… így nagy esélyünk van arra, hogy – nem is tudjuk hogyan – az életünk bőséges gyümölcsöt hoz a szeretetben.

Ewa Gamon nővér állami kitüntetést kapott

Szalézi élet

Március 15. alkalmából Áder János köztársasági elnök által adományozott kitüntetéseket adott át Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes 32 személynek, akik a keresztény értékek és a nemzeti öntudat erősítésében vállaltak kiemelkedő szerepet. A kitüntetettek között volt Ewa Gamon, a pesthidegkúti Segítő Szűz Mária Leányai Don Bosco Nővérek közösségének tagja, aki a Don Bosco nővérek oratóriumának működtetéséért és a gyermekek hitbeli neveléséért kapta a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést. A díjátadó ünnepségen Semjén Zsolt hangsúlyozta, hogy az egyház és a nemzet kérdéskörét össze kell kapcsolni, hiszen Isten az égi haza mellett földi hazát is adott nekünk.

Élet GPS a Segítő Szűz Mária Egyetemi Kollégiumban

Eger, Hivatás

Az idei őszi félév Élet-GPS-e 2019. november 29–30-án került megrendezésre. Az újabb és újabb csapatépítő játékok mellett sor került mélyebb lelki beszélgetésekre is, melyekben Drahos Dávid atya, az egyetemi lelkészünk volt segítségünkre.

Átélhettünk a Szentségimádás alatt milyen az, amikor a bennünk felmerülő kérdésekre válaszokat kapunk, vagy csak elkezdünk mélyebben érdeklődni a vallás iránt.

Az új emberek mellett közelebbről megismerhettük Dávid atyát is, hiszen mesélt nekünk arról miért választotta a papi hivatást, illetve készségesen válaszolt bármilyen kérdésünkre. Beszélt nekünk Isten szeretetéről, a Szűzanyáról és próbálta beállítani életünk GPS-ét helyes irányba, Isten felé. Ezek mellett beavatott minket a gyónás titkaiba, felkészített minket rá, és természetesen szentgyónásra is volt lehetőségünk. Az egész programot közös szentmisével zártuk.

Úgy gondolom, hogy azok, akik időt szántak arra, hogy ezen a hétvégén a koránkelés, a sok vizsga és beadandó ellenére itt legyenek, mint fizikailag, mint lelkileg, gazdagabban kezdik meg az új hetet. Megtanulhattuk, hogy Isten mindig mellettünk van, és életünk bármely szakaszában, legyünk fent vagy lent életünk hullámvasútján, bármikor fordulhatunk hozzá. Nekünk egyszerűen csak az a dolgunk, hogy nyitottak legyünk, és befogadjuk Őt az életünkbe.

Gábor Fanni

„…a Te szavadra, kivetem a hálót.”

Hivatás, Szalézi élet

Minél többen vagyunk, annál több az ötlet, a kreativitás, a különféle meglátások. Mindezzel együtt (vagy mindennek ellenére), sikerült megtalálnunk azt az Igét, ami posztuláns évünk folyamán elkísér bennünket: közösségben, egységet alkotva, és mégis, mindünknek személyes üzenetet is magában hordozva. Péter szavai számunkra buzdítást jelentenek. A Mester már velünk utazik életünk bárkájában, már ismerhetjük Őt, és tudhatjuk, bízhatunk Benne. Az Ő Szavára, még az irreálisnak és lehetetlennek tűnő helyzetekben is cselekedni tudunk. Kivethettük hálónkat 2019. október 7-én, elengedve minden mást, hogy valóban az Ő akaratát teljesíthessük. S amivel Jézus készül, az olyan gazdag és olyan gyümölcsöző, hogy ezt a sok kegyelmet csak együtt tudjuk bárkánkba emelni…

Efféle gondolatokkal készültünk posztulátusunk megkezdésének ünnepére, 14 lányzó 5 nemzetiségből. Az Aviglianaban eltöltött lelki hétvége után sűrűn követték egymást a ruhapróbák, a plakátkészítés, a dekoráció előkészítése, az énekpróbák, és a Szentírási szakaszok kiválasztása, illetve személyes üzenet keresése Don Boscótól és Mazzarello anyától… A sok teendő közepette különösképp értékeltük az ünnepet megelőző szombat délután csendjét, ahol elgondolkodhattunk a választott Igén, s hogy mire is készülünk valójában. Szinte észre sem vettük, és elrepült az utolsó egy hét, amit még jelöltként tölthettünk a közösségben.
A sok esemény és készülődés után egyszerre csak azon kaptuk magunkat, hogy ott állunk félkörben, s Nieves nővér sorban akasztja nyakunkba a medálokat, amik még az aznap reggeli szentmisén lettek megáldva. Felejthetetlen nyomot hagyott szívünkben a pillanatnak az öröme, amikor posztulánssá lettünk. S mindezt csak fokozta az egymás örömében való ujjongás is. Nem lehet leírni azt a szabadságot, azt a boldogságot, azt az őszinteséget, amit egymás tekintetében felfedezhettünk ezen a napon. Olyan öröm ez, ami a megajándékozottság tudatából forrásozik, és abból a tapasztalatból, hogy egy mindennél nagyobb Szeretet elhívásának lehetünk személyes és élő tanúi. Szívünk öröme ez, olyan titok, ami egységbe, testvériségbe von bennünket, mind szorosabban a szalézi családban, hogy együtt haladjunk az úton, mindig csak előre, amíg a ránk bízottakkal együtt Célba nem érünk.
S hogy mit jelentett számunkra október 7-e? Bizalom; hatalmas hála; öröm; végtelen szeretet; felelősség; választás; a tudat, hogy valakinek a lánya vagyunk; egy olyan élmény, akár a Mennyországban… Mindezt a Buona Notte!-én belüli megosztásban ismerhettük fel igazán, ahol Celestina nővér mindünktől egy-egy szót kért a mai nap alkalmából. Ezzel az örömmel kezdtük meg posztulátusunkat, s napról napra próbáljuk megérteni, megízlelni és felfogni, mit is jelent a medál, Isten szeretetének jele a szívünk fölött…
Hálás szívvel köszönünk minden imádságot és szeretetet, amivel eddig is kísértétek és továbbra is kíséritek utunkat! Hasonlóképp gondolunk rátok mi is a Szalézi Szentföldről!
A posztulánsok nevében szeretettel: Zsófi

Torinó, 2019. október 8.