A nyári oratórium témája Pesthidegkúton összetett volt.

Minden nap foglalkoztunk az irgalmasság egy cselekedetével, egy lélek gyümölcsével, egy bűnnel, és egy szenttel, aki a példaképünk lehet. Minden nap egy reggeli imával és gondolattal indítottuk a napunkat, majd korosztály szerinti kiscsoportokban folytattuk a beszélgetést és a játékot.

Idén Pesthidegkúton először, egy másfajta csoport is alakult, a legnagyobbakból a kalandcsoport, akik minden nap elhagyták az oratóriumot és elkirándultak egy másik helyre, ahol játékosan, másfélekeppen dolgozták fel ugyan azt a témát. A délutánjainkat is szép napsütésben tölthettük, ennek a szép időnek köszönhetően sikerült megtartanunk (kétszer is) a sok-sok éve várt vizes napot, ami hatalmas hangulatot hozott az egész táborba. A két hét alatt egyszer Esztergomba kirándultunk, ahol egy izgalmas akadályversennyel ismertük meg a várost és a bazilikát is.

Nyar2016_028

Nekem személy szerint nagy élmény volt, amikor a bazilikába egy nagy körbe álltunk és elimádkoztuk a Miatyánkot. Látszik, hogy gyerekek, segítők, animátorok, nővérek és atyák egy közösséget alkotunk, egymásért vagyunk, egy a célunk. A másik kirándulásunknak kicsit közelebbi célpontja volt, a Máriaremetei kegytemplomhoz mentünk el hogy átlépjük az Irgalmasság kapuját, és így teljes búcsút nyerjünk.

A nyári oratórium utolsó napján került sor a záró gálára, ami egy szentmisével kezdődött, amelyben kisanimátor lett Skublics Zsófi és animátori ígéretet tett Baranya Bence. A mise után kezdődött a nagy ünnep, amelyben a gyerekek megmutatták, hogy milyen szakkörön mit tanultak a két hét alatt. Volt színjátszás, bans, fizikai-kémiai kísérletek, hajfonás, musical, jelnyelv stb… Együtt vigadtunk egész estig, jó hangulatban, sok tánc mellett együtt a gyerekek, fiatalok, animátorok, nővérek. Köszönjük azoknak, akik bármi módon segítettek a tábor létrehozásában és lebonyolításában, vagy akik imáikkal kísérték végig az egész két hetet.

Tóth Domonkos

A hosszú nagyböjti előkészületek és a közös lelki ráhangolódás után mindannyian óriási örömben ünnepelhettük meg Urunk feltámadását.

Ez a túláradó öröm nem maradhat a templom falain vagy csak a családon belül, ezért mi teret adtunk a kifejeződésének a szombati oratórium Kaland-napján.
Pesthidegkút ismét egy remek program helyszíne volt. A lelkes „animanók”, a fiatalok és a nővérek egy kis ráhangolódós játék után közös imában oszthatták meg egymással, számukra mit is jelent a feltámadás. Természetesen a legfrappánsabb hozzászólások a legkisebbektől jöttek, mint például: „A feltámadás egy út, a starttól a célig.”

Image000Image001

Ezután jött a csapatverseny, fiúk a lányok ellen. A közeli parkban állomások várták a versenyzőket, ahol ügyességi játékokban (pl. célba dobás) és néhány logikai feladatban (logi-sztorik) mérhették össze képességieket. A verseny után a parkban uzsonnáztunk. A nap záró játéka egy fergeteges métázás volt, amibe még egy-két szülő is bekapcsolódott.
Természetesen nem felejtettünk el a nap végén hálát adni a Jóistennek az együtt töltött időért. Az animátorok pedig már teljes gőzzel készülnek a következő oratóriumra (04. 09.), hogy ismét sok-sok izgalmas kalanddal várhassák a résztvevőket.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép szombati nap. Ezen a napon hétágra sütött a nap, s az ég tiszta kék volt. Az animanók már az esemény előtt egy órával ott gyülekeztek.

Díszítettek, takarítottak, söpörtek, felmostak és pakoltak. Nagy főnökük, Ewa nővér bölcs tanácsokkal látta el őket. Mikor aztán elérkezett a várva-várt pillanat, jöttek sorban a vendégek. Hoztak magukkal sok finom enni- és innivalót. A jelmezüket sem hagyták otthon. Volt ott mackó, tigris, macskanő, cowgirl, Mary Poppins, (b) anya, (villa) mos, kertész, egy ijesztő szellem is, és néha be-bekukkantott a bölcs Flavio apó is. Még sok más jelmezes ifjú és gyerek volt ott.

Mikorra már mindenki megérkezett, szólt a zene, villogtak a fények és táncoltak az emberek. Sok játék után elhagytuk székeinket, s a zene ütemére roptuk a jobbnál-jobb bansokat. Miután mindenki elfáradt és megszomjazott, megbontottuk finomságainkat. Utána teli gyomorral leültünk és karaokéztunk szebbnél-szebb dalokat. Egy-két szuper csapatjáték is sorra került. S csak egy lufi esett áldozatul a versenynek. Aztán párba álltunk és újságtáncoltunk. Mikor a papír már oly kicsi lett, hogy nem fért rá két ember, akkor a nagyobbik nyakába vette a kisebbiket. Páros táncok is voltak, de akik már elfáradtak, azok leültek és egy jót beszélgettek a barátaikkal. Az animanók végig szorgosan dolgoztak és mindig odafigyeltek a másikra.
Sajnos, mint mindennek, ennek a farsangnak is vége kellett, hogy legyen, így nyolc órakor elmentek a gyerekek. Az animanók fogták a seprűket, lapátokat, s mindent kitakarítottak. Mikor végeztek a munkával, fáradtan dőltek hátra egy-egy kényelmes székbe, és az este folyamán egy jót beszélgettek.
Itt a vége, s ha nem hiszed, gyere el jövőre!

Koncz Klári