Augusztus 5-én emlékezünk a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményének (FMA) alapítására. Ebből az alkalomból Chiara Cazzuola generális anya üzenetet küld a Szalézi család minden tagjának, a szerzetes nővéreknek és a nevelő közösségeknek.

A Segítő Szűz Mária Leányai Intézménye (FMA) számára augusztus 5-e meghatározó dátum. Emlékeztet az Intézmény eredetére, gyönyörködtet bennünket a szalézi karizma szépségéről és megújítja a jelenben való cselekvés felelősségét.

Mélyen becses alkalom ez; s az ünnepi hangulatban minden Don Bosco nővér valamint a Kongregációra és minden oktató közösségre bízott nevelő és lelki küldetést végző személy érzi hivatása örömét és felelősségét ezekben a bonyolult, aggodalmakkal, mégis reménnyel és várakozással teli időkben. Ez egy új korszak, amely meghív bennünket és kihívások elé állít minket.

Mint minden évben, Chiara Cazzuola nővér, a generális anya, üzenetet küld a szerzetes nővéreknek és a nevelői közösségeknek, amelyben jókívánságát és közelségét fejezi ki. Ez hídként szolgál a múlt, a jelen és a jövő között, miközben elősegíti a közösség érzését, amely áthatja az egész intézményt. Idén az üzenet szeretetteljes szavakkal és imádsággal kezdődik, amelyek kifejezetten a háború, üldöztetés, természeti katasztrófák és bizonytalan körülmények között élő közösségekhez szólnak – a szolidaritás, a közelség kifejezése, amely végigvonul minden gondolatán.

A Generális Anya ezután felidézi az Intézmény eredetének történetét, hangsúlyozva, hogy a Don Bosco által kezdeményezett hiteles szinódális stílus már a kezdetektől fogva megmutatkozott. Ezt a stílust a meghallgatás, a párbeszéd és az úgynevezett megkülönböztetés jellemzi. Felidéz egy, az Emlékiratokban elmesélt epizódot: 1871. májusában Don Bosco összehívta az Oratórium Káptalanát, hogy megvizsgálja befolyásos személyek és jótevők kérését, hogy a lányokra is kiterjesszék azt a jót, amit a fiatal férfiakért tesznek. Meghatározó pillanat volt ez: Don Bosco nem egyedül döntött, hanem arra kérte rendtársait, hogy elmélkedjenek, imádkozzanak és figyeljenek. Minden taggal személyesen konzultáltak, és a közösségi mérlegelés egyhangú döntéshez vezetett, amelyet Don Bosco Isten akarataként ismert el.

Ehhez a folyamathoz járult IX. Pius pápa jóváhagyása, aki megerősítette a szalézi karizma ihlette női Intézmény megalapításának jóságát és sürgősségét. Ez a lépés kiemeli az Intézmény kezdeteinek egyházi dimenzióját: egy olyan munkát, amely az Egyházon belül, az Egyházzal és az Egyházért született.

Az üzenet a következőképpen idézi fel Don Bosco és Mazzarello Mária Dominika találkozását Mornesében „Hét évvel korábban, 1864. október 8-án, Don Boscó-t Domenico Pestarino atya meghívta Mornesébe. Ezen a találkozón esett meg a tekintete egy Mazzarell oMária Dominika nevű 27 éves nőn (…). Don Bosco felismerte benne azt a képességet, hogy kreativitással, ragyogásával és dinamizmussal képes magába szívni a torinói Valdocco-i Oratóriumban már kipróbált és megélt nevelési módszert.”

1872. augusztus 5-én ez az „álom” valósággá vált az első 15 nővér szerzetesi fogadalmával és az Intézmény megalapításával. Mazzarello Mária Dominika volt az első, aki csatlakozott a Keresztények Segítő Szűzének Leányaként. (a helyi keresztény lányokból álló csoportból Morneseben)

Aznapi prédikációjában Don Bosco meggyőződéssel kijelentette, hogy az Intézmény egy „teljesen a Szűzanyából” álló szerzetescsalád, amelyet a Szűzanya szeretett volna az Egyházban a fiatal férfiak és nők nevelésére. Ezt az igazságot a Konstitúció 1. cikkelye rögzíti: „A Szentlélek ajándékaként és Mária közvetlen közbenjárására Bosco Szent János alapította Intézményünket, mint üdvözítő válasz a fiatal nők legmélyebb vágyaira.”

Mazzarello anya tudta, hogyan kell a szalézi karizmát nőies vonásokkal értelmezni, amelyet a szelídség, a türelem, a kreativitás és a kedvesség jellemzett, rendkívüli bölcsességgel és egyszerűséggel élve meg egy olyan Intézmény álmát, amely a nők számára a nevelő karizmát testesíti meg.

A jelenre tekintve a generális anya az Intézmény eredetét a XXV. Általános Káptalan felé vezető úthoz köti, melynek témája – „Boldogok vagytok…: a karizma prófétai erejével a közösség misszionáriusai a fiatalokkal együtt” – arra hív, hogy „az evangéliumi logika szerint éljünk, egy Jézusban, az Atya Igéjében gyökerező és rá összpontosító életmód szerint, és hogy nagyobb elszántsággal járjunk Don Bosco és Mazzarello Mária nyomdokaiban, akik életük átláthatóságával és Isten, valamint a fiatalok nevelése melletti radikális választásukkal testesítették meg a boldogságot”.

Az üzenet emlékeztet a közösségek azon vágyára, hogy merítsenek a karizma forrásából, a Szentlélek ajándékából az Egyház és a Szalézi Család számára, hogy mindenkihez eljussanak a szent alapítók ugyanazon szeretetével és missziós szenvedélyével. A generális anya ezt a vágyat a korai idők missziós bátorságához is köti, amelyet oly találóan testesített meg a nemrég szentté avatott Troncatti Mária nővér. Troncatti Mária nővér tanúságtétele felhívás a bátor és kreatív hűségre, amely képes elérni minden határt, közel vagy távol, valamint a lelki és létfontosságú perifériákat (ahogy Ferenc pápa mondaná), ezt a fiatalokkal és a fiatalokért téve, és ezáltal hozzájárulva a szeretet civilizációjának építéséhez.

Augusztus 5-e megünneplése azt jelenti, hogy megújítjuk a közösségi megkülönböztetésből született, az Egyház által megerősített és Mária, a Keresztények Segítsége által vezetett szerzetesi családhoz tartozás örömét.

A generális anya egy olyan kívánsággal zárja beszédét, amely jól összefoglalja az Intézmény identitását: örömmel, bizalommal és a mornese-i szellemiség iránti hűséggel éljük meg ezt az évfordulót, egy olyan szellemiséghez, amely mindig aktuális marad, mert szinodális és missziós, nyitott a jövőre, és az Egyház, valamint a mai társadalom szolgálatának szenteli magát.