FMA logo
Mit ábrázol a Troncatti Szent Máriát ábrázoló ikon?

Mit ábrázol a Troncatti Szent Máriát ábrázoló ikon?

Egy misszionárius nővér útja a szentté avatásig

Troncatti Mária 1883. február 16-án született Córteno Golgiban, egy alpesi, hegyi faluban Brescia megyében, Valtellina és Val Camonica határán, Lombardiában, Giacomo Troncatti és Maria Rodondi gyermekeként. Február 17-én a còrtenói Santa Maria Assunta plébánián „Maria Benvenuta” néven keresztelték meg. Ecuadorban szolgált misszionárius nővérként…

Troncatti Máriát a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményének missziós nővérét 2025. október 19-én a Szent Péter téren avatta szentté XIV. Leó pápa.

A szentté avatás napjának estéjén Chiara Cazzuola generális anya mutatta be a Troncatti Szent Máriát ábrázoló ikont, amelyet a Szíriából származó Randa Kortas nővér imádságos lelkületben készített. Ehhez közölt néhány gondolatot: Isten Igéje, amely Jézus mintájára Troncatti Mária nővér életében „megtestesült”, János evangéliumára utal: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). A szeretet által megfeszített Krisztussal való egyesülése szavaiban visszhangzik: „Jézus lábainál találok vigasztalást; egy pillantás a nyakamban lévő feszületemre életet, erőt és szárnyakat ad a munkához…”

Pierina Rusconi nővér olvasta fel Mária nővér szavait: „Ez a két nép nem békülhet meg áldozat nélkül, míg valaki felajánlja magát értük. Azt kérem, tanácsolja-e, hogy felajánljam magam áldozatként ezért a megbékélésért.”

Az ikon ábrázolásának értelmezése, szimbolikája:

Ebben az ábrázolásban a Troncatti Mária nővért jellemző szentséghez vezető út elbeszélésére választott lényegi elem a teljes azonosulása a megfeszített és feltámadt Krisztussal, azaz az Ő húsvéti misztériumával. Egy misztérium, amelyet Jézussal, Érte és Hozzá hasonlóan éltek meg, áldozatként felajánlva magát a telepesek és a shuarok közötti kiengesztelődésért és békéért. Továbbá, ezen az ikonon szemlélhetjük a szentté avatására való felkészülés során kiválasztott három jellemzőt: anya, misszionárius, valamint a kiengesztelődés és a béke jelképét. A rajzon két láthatatlan vonal metszi egymást: egy függőleges vonal, a „középső tengely”, amely felülről indul, áthalad a központi alakon, és keresztet alkotva metszi a vízszintes vonalat szentünk kezeinek magasságában; az isteni akarat, amely felülről jön, és az emberi válasz, amely a szenttől származik.

Troncatti Mária nővér ábrázolása, kézmozdulatai nagyon fontosak és jelentéssel teliek: kinyújtott keze Isten akaratának való alávetettségét és a kiengesztelődés és a béke áldozatául való felajánlását jelképezi. Másik kezében a Segítő Szűz Mária Leányaira utaló keresztet tartja és kapaszkodik bele. Keresztje nagy, amely egyrészt evangelizáló munkáját jelképezi – missziós munkáját, amely szavaival és életével, „dolgozó kezeivel” hirdeti Jézus szeretetét. Nemcsak a testi betegségeket és gyengeségeket gyógyította, hanem mindenekelőtt a lélek és a szellem betegségeit is, a megbocsátás és a szeretet gyógyszerével, amely legyőzi a gyűlöletet és a bosszút. Másrészt ő maga – a középpontban – a két nép (shuar és telepesek) közötti gyűlölet és erőszak ellenszereként mutatja be magát, és Krisztus példáját követve felajánlja magát a köztük lévő megbékélés és béke áldozataként, hogy a szeretet és a megbocsátás gyógyszerével megszüntesse a gyűlöletet és a bosszút. A szent kékbe öltözött, ami a mennyország jele: Isten befogadta őt új otthonába, a mennyek országába. A két férfi a két népet jelképezi: a shuarokat és a colonokat. Mindketten a keresztre néznek, melyet ennek az „Anyácskának” (ahogy az őslakosok szólították) a szentsége vonz, aki Isten szeretetét hirdette, és kézen fogva mutatják meg egymást a megbékélés és a béke jeleként, ami valóban csodálatos módon jött létre! A másik kezükben egy életre, vágásra, halászatra és önvédelemre használt eszközt tartanak.

Piros, rózsaszín és zöld színekben öltözködnek: a piros Isten szeretetének jeleként, amelyet Troncatti Mária nővér szíve és keze érintett meg, a zöld pedig a Krisztusban kapott új élet és a megújult remény jeleként, amely túlmutat „Anyácskájuk” elvesztésén, mert felismerik benne szentjüket, aki mindig velük és értük lesz! A jelenet az erdőben játszódik, hogy az egész természet részesüljön szentségében. A felső részen az arany háttér a húsvéti misztérium második dimenzióját, a feltámadás szimbólumát jelképezi. A szentet isteni fény veszi körül. A szabad ég a Szentháromságos Isten jelenlétének helye, ahol Szűz Mária a Gyermekkel együtt kitekint; onnan kapott Mária nővér fényt és segítséget, erőt és támogatást merítve küldetéséhez, különösen élete legkényesebb és legmeghatározóbb pillanataiban, létének legsötétebb pillanataiban. Lelki anyaságát kétségtelenül a Szűzanyától merítette, azt az anyaságot, amely gyümölcsöző az élet, a hit és az Egyház létrehozásában, Isten gyermekeként. A szivárvány a mennyország, Isten válaszának szimbóluma.

A megszentelt élet napja közösségeinkben

A megszentelt élet napja közösségeinkben

Szerzeteseink a megszentelt élet napja alkalmából vettek részt Budapesten a Párbeszéd Házában egy kerekasztal beszélgetésen, majd szentmisével ünnepeltek a Jézus Szíve-templomban. A rendezvényen a szalézi rend tagjai mellett közel kétszáz szerzetes vett részt, 34 rendből.

Székely János a szentmise főcelebránsa háláját fejezte ki a szerzeteseknek, hogy „szabadon, örömmel és szeretettel” hozzák közel a krisztusi életformát, a segítő, gyógyító, a megáldó, megvigasztaló Krisztust: „Kezetekben hordjátok az élet forrását, általatok tud megújulni, megfiatalodni a világ” – hangsúlyozta.

 

Egerben a megszentelt élet napján Vitális Gábor szalézi tartományfőnök szólt a szerzetesekhez. Egerben szolgáló nővéreink is részt vettek az ünnepi szentmisén, melyet dr Ternyák Csaba egri érsek celebrált, a homíliát Vitális Gábor szalézi tartományfőnök mondta.

„A megszentelt élet nem elsősorban szerep vagy funkció az egyházban. A figyelmet önmaga helyett Krisztusra irányítja” – emelte ki szentbeszédében Vitális Gábor Egerben.

Imádkozzunk szerzeteseinkért!

Úton a szalézi családdal tavaszi hétvége

Úton a szalézi családdal tavaszi hétvége

Áldozatot hozok, örömet lelek? mottóval szervezték meg az Úton a Szalézi Családdal hivatáskereső hétvégét Péliföldszentkereszten 2025 április 4-6-ig. A pénteki napon játékos feladatokkal és közös vacsorával kezdődött a program, majd egy különleges tanúságtételekkel egybekötött keresztút következett. A szombati napon közös szentmisén vettünk részt ezután Elvira nővér a különböző hivatásokról tartott előadást, amit korosztály szerinti kiscsoportos megosztás követett. Ebéd után egy zarándoklatot tettünk az Öreg-kőre, amely során a szalézi család tagjai: nővérek, szerzetesek és egy szalézi munkatárs házaspár tett tanúságot. A zarándoklat végén a péliföldszentkereszti templom szent kapuján sétálhattunk át, majd áldást kaptunk. Az esti szentségimádás és játékos program után a Jó éjszakát gondolatokat Sándor atyától hallottuk, aki Torinóból jelentkezett be, ahol a 29. Egyetemes Káptalanon vesz részt. Vasárnap szentmisével és megosztásokkal zárult a program, amely során a közel húsz fiatal a nagyböjti elcsendesedésben közelebb tudott kerülni az Úrhoz és ahhoz milyen hivatást álmodott meg Isten az életünkről. Az Úton a Szalézi Családdal program különlegessége abban áll, hogy ezeken a hétvégéken a 18 és 35 év közötti fiatalok jobban elmélyülhetnek hivatásunkban és küldetésükben. A hétvége lehetőséget ad a találkozásra a Szalézi Család sokszínű ágaival, férfi és női szerzetesekkel, laikusokkal, házaspárokkal, akiknek kérdéseket és gondolatokat lehet feltenni, melyek a fiatalokban mozognak a hivatással kapcsolatban…

Szöveg: Domán Vivien szalézi animátor
Fotók: Berec Jutka jelölt

Posztulánsok lettünk!

Posztulánsok lettünk!

  1. október 7-én, Rózsafüzér Királynője ünnepén hivatalosan is Posztulánsok lettünk!

Gyönyörű volt az ünnepség, egy dallal kezdtük, ami a meghívásról – „Neveden szólítalak” – szólt. Azután következett a mi bemutatásunk, Patrícia nővér, a formációnkért felelős nővér, egyenként, nevünkön szólított bennünket, azután felolvasták az általunk választott Bosco Szent János és Mazzarello Szent Mária leveleket és az Evangéliumot.

Jelmondatunk; „Gyertek, nézzétek meg” („Venite e Vedrete”), János evangéliumának 1 fejezete 35-42. vers.

Don Bosco leveléből szeretném kiemelni ezt a mondatot: „Az egyetlen vágyam: boldognak látni titeket most és az örökkévalóságban.”

Mazzarello Mária leveléből pedig ez ragadott meg:

Kegyelem már most a Mennyországban élni, mindig tartsátok szem előtt az alázatot és a szeretetet„.

Az evangélium felolvasása után következett a fő része az ünnepségnek; amikor megkaptuk a posztuláns medált. Phyllis nővér, aki vizitáción van Torinóban, mondott néhány szép szót előtte, amiből kiemelném: „Mostmár posztulánsok vagytok, így már hivatalosan is Krisztus a középpontja életeteknek. Semmi sem könnyű, de semmi sem lehetetlen! Bízzátok rá magatokat a Segítő Szűzanyára.”

Phyllis nővértől megkaptuk a medálokat, majd körbement mégegyszer és a tenyerünkre keresztet rajzolt nárdusolajjal és mindenkit megölelt. Olyan szép volt, ahogy befogadott bennünket az FMA család, mint Posztulánsokat.

Ezután már Posztulánsként elmondtuk a felajánló imánkat a Segítő Szűzanyához és énekeltünk.

A könyörgések és záróáldás után volt egy kis ünnepség, ahol találkozhattunk a tartományfőnökeinkkel, az ismerős nővérekkel és szaléziakkal. Padovából eljött többek között Antonella nővér tartományfőnök, aki képviselte a magyar nővéreket is az ünnepen.

Megható volt ott állni a Segítő Szűzanya előtt és elmondani a felajánló imádságot, így megerősítve Vele és Jézussal a szeretetkapcsolatot.

Mind a 14-en boldogan, és szeretettel telve hivatalosan is a Segítő Szűz Mária Leányai Don Bosco nővérek Rend Posztulánsai lettünk.

Viva Gesù e viva Maria!

Új posztuláns a magyar szalézi nővéreknél

Új posztuláns a magyar szalézi nővéreknél

„Jöjjetek és meglátjátok” Jn 1,39

2024. október 7-én Torinóban megkezdődött a posztulánsok szerzetesi képzése. Magyarországról
Pelle Dorottya ezen a napon elkezdte a képzésének új szakaszát, posztuláns lett másik 13 lánnyal
együtt. Hálát adunk Istennek hivatásáért és társaiért!

A szalézi „Szentföldre” látogattak novíciáink

A szalézi „Szentföldre” látogattak novíciáink

Jelenleg szerzetesi képzésben a novíciátusban két magyar lány is van, Németh Márta első éves novícia, és Nagy Kata másod éves novícia. Pelle Dorottya pedig most kezdte meg posztulánsként szerzetesi képzését. Így Olaszországban a képzés minden évfolyamán van magyar növendék.

2024. szeptember 12. és 17. között a Segítő Szűz Mária Nemzetközi Noviciátus novíciái
Castelgandolfóban, a Szent János tartományban mélyreható tapasztalatokat szereztek Mazzarello anya és Don Bosco életének helyeiről Piemontban, Mornese-ben és Torinóban.

Blancha Sanchez nővér, a mornesei Szent Mazzarello Mária Dominika közösség igazgatója elkísérte a csoportot a Segítő Szűz Mária Leányainak „Szentföldjére”, hangsúlyozva, hogy a föld, a kultúra és a család, az azt alkotó kapcsolatokkal együtt, mennyire szilárd alapokat fektetett le Mazzarello anya személyiségében.

A Roverno megállója, egy patak, amely a mornese-i spiritualitás számos témáját felöleli, volt az a hely, ahol elmélyítették a munka, a közösség és a társadalomba való beilleszkedés fontosságát az országban. A novíciák elmélyítették Mária iránti tiszteletüket, és arra kaptak meghívást, hogy mélyebben vizsgálják meg saját tartozásukat Máriához.

A Valponascában töltött vasárnap ideális hely volt arra, hogy jobban megéljék az Eucharisztia fontosságát, a Jézussal való eleven kapcsolatot, a Jézussal való egység központi szerepe miatt, ami arra késztette őket, hogy elgondolkodjanak azon, hogyan „lehetnek vele”; egyre szorosabban együtt.

Másnap bemutatták nekik Main életének egyik legsötétebb és egyben legjelentősebb pillanatát: a Via Valgelata házában történt betegség időszakát, amelyben megtapasztalta a tehetetlenség érzését, de mindenekelőtt az Isten akaratára való ráhagyatkozást.

Szeptember 17-én a novíciák megkezdték a zarándoklatuk második szakaszát. Colle Don Bosco-n, don Enrico Lupano szalézi atya vezetésével. Ezen a napon meglátogatták a Bosco Szent János születési helyén épült templomot. Az Oratórium emlékirataival a kezükben Don Bosco családi kontextusáról, édesapja: Ferenc alakjának jelentőségéről és Margit mama életének központi szerepéről gondolkodhattak. Délután a morialdoi templomban voltak, és a kis János gondviselésszerű találkozását nézték Don Calossóval.

Másnap „áldásos eső” alatt megálltak Cascina Moglia-ban, Asti tartományban, ahol don Enrico Ponte, a szaléziak novicius mesterének vezetésével elmélkedtek Don Bosco hároméves elkülönüléséről, türelméről, látszólagos „időpocsékolásáról”, aki képes volt ezt az időt elmélkedéssé, munkává és saját vágyainak megélésévé alakítani. Majd a moncuccói templomban szentmisét mutattak be. Ezekből a látogatásokból sem hiányozhatott a játék, az éneklés és a szalézi novíciusokkal való közös megosztás pillanatai.

A zarándoklat harmadik és egyben utolsó állomása: Torino volt. A fiatal Don Bosco nyomdokaiban járva, megismerték papságának kezdeti szakaszát az Assisi Szent Ferenc templomban, a csend és a megkülönböztetés idejét az egyházi bentlakásos iskolában.

A novíciák megismerték a vándor oratóriumot, amelyben Don Bosco elkezdett gondoskodni a fiatalokról. Különösen azokhoz a fontos személyekhez fordultak, akikkel Don Bosco útja során találkozott: Don Giuseppe Cafasso, akitől papnak tanult, Giulia di Barolo márki, innovatív jótékonysági kezdeményezéseivel, mint például a menedék vagy a női foglyok kórháza; a teológus Borel, értékes barát és fáradhatatlan támogató…

„Valdocco, az életszentség földje” volt a következő nap témája, emlékeztetve mindenekelőtt arra, hogy az életszentség benne van a keresztényi hivatásban, a közösség és a fiatalok számára, akik velük találkoznak. A Don Bosco Múzeum termeiben járva ámulatba ejtette őket azoknak a szenteknek – köztük a 30 év alatti fiataloknak – a változatossága és termékenysége, akik megszentelt életet a mindennapi életben, a misszióban vagy a vértanúságban tettek.

Az utolsó napot, szeptember 21-ét a tapasztalat szintézisének és a személyes reflexiónak szentelték. „Mornese-ben és Torinóban egyaránt két olyan életpéldához kerültünk közelebb, amely intenzív családi kapcsolatból, mély imából, a változásra való készségből, a gondviselőik iránti alázatból, a saját útválasztásban tanúsított bátorságból, az Úr iránti engedelmességből és végül a fiatalok megismeréséhez szükséges nagy szívből állt.” a novíciák szavai.

„A zarándoklat során észrevettük, hogy szentjeink életének redőiben oly sok tövis van, amelyek között azonban egy csodálatos rózsa rejtőzik: Isten cselekedete életük konkrétságában. Rajtunk múlik, hogy megleljük-e rózsáinkat a tövisek között. Csak a hit szemére van szükség, hogy meglássuk őket.” a novíciák gondolatai.