Mazzarello Szent Mária Dominika (1837–1881), akinek liturgikus ünnepe május 13-án van, Bosco Szent Jánossal közösen alapították azt a Kongregációt, amely a lányokért tette azt, amit Don Bosco a fiúkért tett. Szentsége és nevelői bölcsessége szorosan gyökerezik és összefügg a gyakorlatban megélt hittel.
Maìn, ahogy kislányként ismerték és becézték, fokozatosan megtanulta megismerni és megtapasztalni a Krisztussal való személyes és örömteli kapcsolatot, amelyet később továbbadott a hozzá csatlakozó nővéreknek. Ana Maria Fernández nővér ezt írja: „Az intézmény korai életében úgy nyilvánul meg A Jézussal való kapcsolat, mint »Isten velünk«, amit úgy is fordíthatunk, hogy »mi Jézussal«. Jelenléte mindenhol érezhető, különösen a kápolnában, ahol csodálatos időt tölteni Vele, és ahol az ember szívesen dolgozik azon, hogy társa legyen Neki. Mindenekelőtt az »Isten velünk« gondolat az eucharisztikus találkozásban gyökerezik, amely egész nap tart.”
Jézus neve 232 alkalommal szerepel a Szent 68 levelében: gyakran a hagyományos rövid ima, amelyet nyitóformulaként használnak, vagy olyan kifejezésekben, mint a „Kis Jézus” és a „Jézus Szíve”. Mazzarello Szent Mária Krisztus jelenlétét Vőlegényként érzékeli, akivel egész létét megosztja.
Ana Maria Fernández nővér a Krónikát idézve kifejti tovább: „Az apostoli szerzetesi élet házastársi dimenziója világosan megmutatkozik a Mornese-i házban. 1872. augusztus 5-én, amikor kiléptek a templomból, „az új nővérek örömtől hajtva, túlságosan elmerültek szívük bensőséges énekében a mennyei örök Jósághoz, aki méltóztatott lehajolni hozzájuk, és jegyeseinek nevezni őket.” Minden alkalmat megragadtak, hogy rábízzák magukat az Ő szeretetére, saját hibáik legyőzésével. 1878. karácsonyán a közösség, beleértve a lányokat is, a Kis Jézusnak, a Szeretet Jegyesének énekeltek. A második expedíció tíz misszionáriusát arra kérték, hogy a szeretet olajával égve tartsák lámpásaikat, amíg a közeledő Jegyes hangos hangja még nem visszhangzik a fülükben (vö. Mt 25,1.10).”
Krisztus jelenléte állandó, vezeti életünket, és arra ösztönöz minket, hogy teljesen Isten Országáért szenteljük magunkat, a megtérés folyamatos útján. Mazzarello Szent Mária így hív minket: „Törekedjünk tehát igazán arra, hogy szentekké váljunk, imádkozzunk egymásért, hogy mindannyian kitarthassunk Jegyesünk, Jézus és szeretett Szűzanyánk, Mária szolgálatában.” (L 26,6)
Jézus az élete középpontja, és azt kívánja, hogy azzá váljon a keresztények Segítő Szűzanyájának minden Leánya számára. Arra buzdítja őket, hogy ápoljanak bizalmi kapcsolatot Vele és Szűzanyával: „Bízzatok mindig Jézusban, szeretett Jegyesünkben, és a Szentséges Máriában, mindig szeretett Szűzanyánkban, és ne féljünk semmitől.” (L 34,2)
A reggeli eucharisztiától a jó éjszakát követő csendig, amely a másnapi áldozásra készül, Mazzarello anya és az első közösség szívükkel és elméjükkel az Isten Fia iránti szeretet és a lányok nevelési szolgálatának frekvenciáira vannak hangolva. Bizonyára nincs hiány nehézségekből és nagy megpróbáltatásokból, félreértésekből, sőt rágalmazásból is, de az Anya példája és metsző szavai vezetik az apácákat és lányokat ezek leküzdésében, mindig visszatérve az élet nedvéhez: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem tehettek.” (János 15,5)
Szent Mária Mazzarello minden nap erre a szóra alapozza létezését, tudatában annak, hogy Jegyese nélkül „semmi”, és ezért semmit sem tehet. Egy Don Giovanni Cagliero főigazgatónak írt levelében ezt írja: „Emlékezel-e néha imádkozni mornesei lányaidért? De főleg értem, akinek jobban szüksége van rá, mint bárki másnak. Nem fogom elmondani minden rossz dolgomat, mert az több lenne, mint ez a papírdarab… Imádkozz egy kicsit az Úrhoz, hogy tegyen engem pont olyanná, amilyenné szeretnék lenni…”
Ez a konkrét élmény készteti arra, hogy realisztikusan ismételje: „Jézussal a terhek könnyűvé lesznek, a fáradozás édessé, a tövis gyönyörűséggé. De ti győzzétek le magatokat […]” (Lk 22,21; 37,11; 64,5). A Krisztussal való egyesülés feltételezi az önmagunk feletti győzelmet, de a Jézussal való egyesülés öröme nélkül minden elveszíti értelmét, és teherré és elviselhetetlenné válik. Az unalom, a beletörődés és a lustaság a lelki út része; sőt, a lelki tanítómesterek ezeket egy elért cél jeleinek tekintik, amelyet el kell mélyíteni és magasabb célok felé kell haladni.
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). Szent Mária Mazzarello teljes mértékben megéli ezt az evangéliumi verset, amelyet az első filmben használtak fel, amely elmeséli a történetét, melynek címe „Az erős föld vesszői”. Ígéretként, amelyet az akkori és a mai nővéreknek tett, ezt írja: „Boldogok vagyunk, ha igazi apácák voltunk, Jézus gazdag jegyesként fogad minket.
