FMA logo
Szentévi zarándoklatra készülünk a fiatalokkal

Szentévi zarándoklatra készülünk a fiatalokkal

A Szalézi Ifjúsági Mozgalom, a magyarországi férfi és női szalézi szerzetesek közös zarándoklatot szerveznek a fiataloknak a Szentév alkalmából Rómába. A közös utazásra felkészítő napot szerveztek a szerzetesek és a SZALIM. Jakab Zsuzsanna egri kisanimátor, a zarándoklat egyik résztvevője a felkészítő napról számolt be:

Április 27-én izgatottan gyűltünk össze Óbudán, hogy közösen készüljünk az idei nyári római zarándoklatra, melyre a 2025-ös Jubileumi Szentév alkalmából indulunk. A találkozón különböző szalézi intézményekből érkeztek fiatalok, akiket egy vidám ismerkedős játékkal osztottak csoportokba – így már az első percekben új barátságok születtek. Egy beszélgetős játék segítségével mélyebben elgondolkodhattunk a zarándoklat jelentéséről és megoszthattuk egymással a gondolatainkat. Ezt egy részletes tájékoztató követte, ahol minden fontos információt megtudhattunk az utazásról. A nap egyik lelki csúcspontja a meghitt szentmise volt, ahol közösen elcsendesedve imádkozhattunk. Az ebéd során szeretettel készült finomságokat kaptunk, amelyet a szalézi munkatársak és édesanyák készítettek számunkra. Délután egy “mini zarándoklaton” vettünk részt a Kiscelli parkerdőben, ahol különböző állomásoknál elmélkedhettünk a jubileumi logóról, bibliai szakaszokról, és saját reményeinkről. A program végén közös énekléssel kapcsolódtunk össze, ahogy a völgy visszhangozta az énekünket – felejthetetlen élmény volt. A napot egy közös fotóval zártuk, és bár sokan ismeretlenként érkeztünk, most már egy úton járó közösség vagyunk. Szívünkben örömmel és várakozással tekintünk a nyár felé!

Laura Vicuña Családi nap Egerben

Laura Vicuña Családi nap Egerben

Hagyományteremtő céllal, immár második alkalommal szervezték meg az Egri Szalézi Oratóriumban a Laura Vicuña Családi napot, melyre gyermekeket, animátorokat, családokat és más házak szerzetesnővéreit is várta az egri közösség.

Az április 5-én tartott családi programot éppen a szentéletű fiatal, Laura Vicuña születésének napján tartották. Laura 1891. április 5-én született Santiago de Chilében. Az Andok Segítő Szűz Mária Kollégiumában meghatározó élmény volt számára a Don Bosco nővérekkel való együttélés. Ez a derűs szűz hamarosan a Jézussal való barátság, az apostolkodó szeretet és a mindennapi kötelességek hűséges teljesítésének példája lett társai között. Bizalommal telve hősiesen viselte a korát meghaladó fizikai és erkölcsi szenvedéseket. A Szentlélek sugallataiban bízva tétovázás nélkül áldozatul adta magát, hogy anyja visszataláljon az üdvösség útjára. Földi maradványai Bahía Blancában, a Segítő Szűz Mária Leányainak bazilikájában találhatók. Don Bosco halálának századik évfordulóján, 1988-ban Castelnuovo Don Boscóban II. János Pál pápa sok ezer fiatal jelenlétében boldoggá avatta a szeretett leányt.

Az egri program napsütéses időben zajlott az oratórium udvarán, ahol meleg ebédet a helyi munkatársakból álló szülői csoport és az oratóriumos szülők készítettek. A gulyásleves után palacsintával és süteményekkel kedveskedtek a résztvevőknek. A program játékos vetélkedővel, beszélgetéssel és kézműveskedéssel indult. Majd a nap folyamán közös játékokon lehetett megismerkedni az ország különböző településeiről érkezett családokkal. A sportpályán egy apa-fia, anya-lánya focimeccset is kipróbálhattak a jelenlévők. A Laura Vicuña családi nap programja szentmisével zárult, melyet az oratórium lelkivezetője: Muhari Máté atya celebrált.

„A szeretet meglepetése” – A generális anya húsvéti üzenete

„A szeretet meglepetése” – A generális anya húsvéti üzenete

A Segítő Szűz Mária Leányai Intézményének legfőbb elöljárója, Chiara Cazzuola generális anya húsvéti köszöntő üzenetet küldött a nővéreknek, a nevelő közösségeknek és a teljes Szalézi Családnak:

„A Feltámadás ereje úgy hatol be életünkbe, mint egy fénysugár, mint egy ragyogó megérzés, amely lehetővé teszi, hogy megértsük azt, ami még értelmetlennek tűnik.

E napokban újra átéljük annak az Egyháznak az első lépéseit, amely Jézus Krisztus, az Isten Fia iránti szeretettől dobog; egy Egyházét, amely apostolokból és tanítványokból áll, akik rendkívüli hétköznapokat éltek meg Vele. A lassan értő szívük nem akadályozta meg őket abban, hogy megingjanak a hitben, hogy félelembe essenek, hogy kételkedjenek a Mester szavában, a történelmi esemény, Jézus húsvétjának kézzelfogható és ugyanakkor transzcendens eseménye előtt. Pontosan ez az Egyház hordozza magában Krisztus, az Éltető életet: reményünk forrását és okát, amely erősebb a gyengeségeinknél; az üdvösség örömének forrását.

Az üres sír Krisztus jelenlétére utal a világban, segít remélni, hogy a kegyelem élete diadalmaskodik a halál felett, túl azon a korláton, amit a mindennapi történelemben tapasztalunk.

Hitünk szívében, a húsvéti misztérium kibontakozásában nemcsak az apostolok meglepetése, félelme, döbbenete és hitetlen csodálkozása van jelen! Ott van a nők bátor jelenléte is. Az evangélium ugyanis kapcsolatba hoz minket a nők csoportjával, név szerint megemlíti őket, kiemeli őket, mert bátran és szeretettel kitartottak Jézus mellett, főleg a szenvedése idején; halálának és feltámadásának hűséges és rettenthetetlen tanúiként.

Lukács evangéliuma szerint Jézus nem azoknak a nőknek jelenik meg, akik bezárják szívüket az Ő számára vitt illatszerekkel szemben, és nem akadnak el a hajnal előtti sötét, elhagyatott reggel csapdáiban. Nem torpannak meg a félrehengerített kő előtt, amely természetes habozást, veszélyérzetet kelthetett volna. Nem állnak meg a sír előtt, hanem belépnek oda, pusztán azzal a szenvedélyes vággyal, hogy megtiszteljék a Mester testét.

De nem találják ott, és amikor a „férfival” találkoznak ragyogó ruhában, tiszteletteljes félelemmel reagálnak az isteni jelenlétre, amelyet érzékelnek. Rémületükben arcukat a földre hajtják. A Bibliában az arc az egész embert képviseli, és ha a földre hajlik, az alázatot, hódolatot, tehát az imádság magatartását jelenti. Ez a tiszteletteljes félelem emlékeztet a Szűz Máriáéra az Ige megtestesülésének hírüladásakor.

Itt, a sír mellett vannak azok a nők, akik a két hírnöktől, tanútól megkapják a nagy hírt, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Tudnak hinni az angyalok szavának, és betelnek örömmel, az élet robbanó örömével, a hit örömével; ott születik meg a nagy remény, amelynek ettől az órától kezdve neve van: Jézus.

Ők a húsvét reggelének asszonyai, akik hitükkel viszik a vidám hírt, amely évszázadokon át visszhangzik: Jézus feltámadt! Christos anesti! Ünnepi hangjuk arra hív minket, hogy hallgassunk a kérdésre – dorgálásra: „Miért keresitek a holtak között azt, aki él?”

Mint megszentelt nők, akik szívükben őrzik az Igét, akik hisznek Jézusban, a történelem és az egész emberiség Urában és Megváltójában, érezzük a felelősséget és az ellenállhatatlan sürgetést, hogy hangot és tanúságot adjunk a nagy igazságnak: Jézus él! Hitünk nem hiábavaló! Az élet legyőzte a halált! A szeretet lehetséges; a béke lehetséges; az öröm lehetséges.

A világnak szüksége van erre a hirdetésre, erre a Szeretetnek a meglepetésére. Krisztus feltámadt, minden újjáéled, minden kivirágzik. A világnak szüksége van erre a rendkívül erős és megtörhetetlen ellenszerre a halál, a közöny, az érdektelenség, a kapzsi mohóság, az igazságtalan hatalom, a pazarlás kultúrája ellen.

Feltesszük magunknak a kérdést: hogyan tudunk válaszolni a Feltámadott parancsára?

„Menjetek és hirdessétek!” Bizonyosan nem Péter első reakcióját követve, aki az üres sírt látva csak a hazafelé vezető utat találja meg, a félelemtől, bizonytalanságtól való védekezés, menedék útját.

Ott van előttünk Jézus példája, aki teljesen odaadja magát. Ott van Don Bosco, aki merészen kihívást intéz. Örökösei vagyunk Mazzarello Mária anya titkának, annak, hogy Krisztusban él, életét adva az Intézetért. Hiteles, amikor a bátorság és a kitartás forrására mutat a hirdetés küldetésében. Légy bátor, Jézus legyen az egész erőd, Jézussal a terhek könnyűvé válnak, a fáradtság könnyeddé, a tövisek édessé… Gyakran lépj be Jézus szívébe. Hiteles vagy, amikor arra hív, hogy mindig fejezzük ki a húsvéti örömöt. „Legyetek vidámak” – ez az ő allelujája; ez a remény stílusa, a küldetés ereje, a „remény zarándokai”, amelyet a jubileum hatékony ösztönzésként javasol e föld lakóinak új evangelizációjához. Ez a Feltámadott Jézus felszabadító ajándéka mindenki számára, különösen azok számára, akik szenvednek.

Azt kívánom, hogy mi, a Segítő Szűz Mária Leányai Intézmánye, a nevelő közösségek, a gyerekek, a lányok és fiúk, a fiatalok tudjuk meghallani és befogadni a Mester szavait, szívünkben őrizni és emlékezni rájuk, hogy egyre inkább felismerjük és beleszeressünk Jézusba az Eucharisztiában, a Feltámadottban, az Élőben, aki örökké velünk marad.

Az Eucharisztiából merítettek szentjeink erőt, világosságot és a küldetés próféciáját.

A meghalt és feltámadt Jézusból merítenek bátorságot azok a nővéreink, akik nehéz és ellenséges területeken élnek, hogy a szenvedő népekkel, a legszegényebbekkel maradjanak, segítve őket, még saját életük komoly kockáztatásával is.

A Feltámadott, az Élő erejével együtt visszük a mindennapokban világszerte találkozott régi és új szegénységekhez a „fénybe öltözött” férfi által hirdetett reményt: „Ne a holtak között keressétek azt, aki él!”

Ezt a kívánságot különösen a szenvedéstől, nehéz és bizonytalan helyzetektől leginkább sújtott közösségeknek intézem.

Áldott húsvétot!

Áldjon meg minket mindannyiunkat Mária, az örömtől sugárzó Anya.

Chiara Cazzuola generális anya

Róma, 2025. április 20.

Nagyszombat és vigília

Nagyszombat és vigília

Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsír előtt időzve. Az esti vigília szertartásával veszi kezdetét a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból, és mindenkit meghív az örök életre.

Nagyszombat a gyász napja, Jézus most sírban fekszik egy nagy kővel elzárva. A húsvéti ünnepkör szent három napja közül – a Nagycsütörtök és a Nagypéntek után – ez az utolsó. Nagyszombaton egész nap lehetőség van imádságra a szentsír előtt. Ilyenkor betölti lakásainkat, családjainkat és szívünket a csend, amely segít Krisztus szeretetének-halálának titkában elmélyedni. Ezzel a lelkülettel készülődünk a feltámadás örömére.

Nagyszombat esti húsvéti vigília:

A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. A jelenlegi liturgikus rend a 4. századra vezethető vissza.

A húsvéti vigília a tűzszentelés szertartásával kezdődik. Egyedül a parázsló szén világít, s az arról vett tűzzel a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, miközben azt imádkozza, hogy

Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a Kezdet és a Vég, ő az Alfa és az Ómega, övé az idő, és övé az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom, mindörökkön örökké.

A húsvéti gyertya fénye Jézus Krisztust, az ő feltámadását jelzi, amely belevilágít a templom sötétjébe és egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon. A húsvéti gyertyába szúrt tömjénszegek Jézus halálos sebeit jelzik.

A katolikus templomokban ősi hagyományt követve általában húsvét vigíliáján, a nagyszombati szertartás során szolgáltatják ki a keresztség szentségét a felnőttkorukban megtérteknek, vagyis ekkor fogadja őket tagjai közé az Egyház.

A feltámadási körmenettel a hívők ünneplése kilép a templom falai közül, és az egész világ számára elviszik az Örömhírt:

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja!

A szentmisén már az Üdvözítő feltámadása fölötti öröm nyilvánul meg, a Gloriára ismét megszólalnak a harangok, és felhangzik az Alleluja. Nagyszombaton ér véget a negyvennapos böjt, a körmenetből hazatérő családok és közösségek ünnepélyesen elfogyasztják a nagyrészt sonkából és tojásból álló húsvéti étkeket.

Húsvét vigíliáján Pilinszky János versével kívánunk áldott ünnepet! Legyőzte a halált,
feltámadt az Úr!

Pilinszky János: Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

Nagypéntek 2025

Nagypéntek 2025

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus elítélésére, megkínzatására, halálára és temetésére emlékezik az Egyház – ősrégi hagyomány alapján ezen és a következő napon egyáltalán nem mutat be szentmisét. Arra a napra emlékezünk, amikor maga az örök Főpap mutatta be áldozatát a kereszt oltárán. A Jézust jelképző oltár teljesen dísztelen: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya.

A nagypéntek a keresztény liturgiában a húsvét előtti péntek. A húsvét előtti 2. és a farsangi időszak vége utáni 45. nap. Ezen a napon emlékeznek meg Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és temetéséről, a liturgiában a húsvéti szent háromnap (Sacrum Triduum Paschale) második napja. Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja, a legszigorúbb böjt, elcsendesedés és gyász ideje.

 

Hogyan tudjuk megélni Nagypénteket?

Nagypénteket böjttel és lemondásokkal tudjuk megélni, imádsággal járjuk végig a keresztutat és Jézusnak a kereszten kimondott utolsó hét mondatán elmélkedjünk.

A haldokló Jézus utolsó szavait az evangéliumok őrizték meg. A hetes szám, mint a tökéletesség és beteljesedés száma jelenik meg előttünk. Jézus első és utolsó szava kifejezetten az Atyához szól. Ezeknek az Atya megszólításával induló mondatoknak összefogó és egységesítő ereje által egyetlen, Atyjához intézett imádságként hangzik.

1. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,34)
2. „Még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43)
3. „Asszony, íme, a te Fiad”; „Íme a te anyád!” (Jn 19,26-27)
4. „Éli, Éli, lamma szabaktani ('Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?') (Mt 27,46)
5. „Szomjazom.” (Jn 19,28)
6. „Beteljesedett.” (Jn 19,30)
7. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46)

Dsida Jenő: Nagypénteki ima

Uram, csúfoltak,
Kínoztak Téged
Aki szerettél
Minden szenvedőt.
Szegekkel vert a
Világ keresztre,
Aki mindig csak
Vigasztaltad őt.

Mi jót is tettem
Én a világnak,
Sok-sok napomon?
Csúfolnak?

Kínoznak?

Szegeznek engem?
Mért panaszkodom?

Uram, bocsáss meg!
Haragban égni
Nincs okom;
Egyebet kérni
Nincs jogom;
Uram, csak áldlak,
Nem panaszkodom.

Lackfi János:

De nincs más út, csak véres,
fájdalmas, szenvedő…
Ha vele járom végig,
ott leszek, ahol ő.