FMA logo

A béke a Feltámadt ajándéka – Húsvéti üzenet a generális anyától

Kategória: Lelki percek

2026. ápr. 5.

Chiara Cazzuola generális anya 2026-os Húsvéti üdvözlő üzenetét küldi a Mornese-i Szalézi Családnak, a Nevelői Közösségeknek, a Szalézi Család minden tagjának és a fiataloknak!

Ebben a különleges kegyelem idején Mornese-ből fordulok hozzátok, hogy szent, békés Húsvétot kívánjak nektek! Azt a békét kívánom, amelyet Jézus adott nekünk feltámadásával.

Ezzel kapcsolatban XIV. Leó pápa első szavait küldöm, amelyeket megválasztása napján a Szent Péter-bazilika központi loggiájából mondott:

„Béke legyen veletek! Ez a feltámadt Krisztus, a Jó Pásztor első üdvözlete, aki életét adta Isten nyájáért. Én is szeretném, ha ez a békeüdvözlet behatolna a szívetekbe, elérné családjaitokat, minden embert, bárhol is legyenek, minden nemzetet és az egész földet. Béke legyen veletek! Ez a feltámadt Krisztus békéje, fegyvertelen béke és lefegyverző béke, alázatos és kitartó.”

Mennyire kívánjuk, hogy a feltámadt Úr ajándékát mindenki befogadja és megélje, hogy az egész emberiség abban a bizonyosságban élhessen, hogy a gonosz nem fog diadalmaskodni, és hogy mindannyian Isten kezében és szívében vagyunk, még történelmünk ezen bizonytalan órájában is.

(Mornese-ből) Erről a számunkra oly kedves helyről természetesnek tűnik, hogy Mazzarello anyára gondoljunk, és arra az életre, amelyet a húsvéti misztérium fényében éltünk, amely mélyen áthatotta a korai közösségek mindennapjait. Levelezésének áttekintése rendíthetetlen hitet tár fel a küldetésben rejlő megpróbáltatások és szenvedések iránt, egy olyan küldetésben, amely csak nemrég kezdődött. Anyai bizalommal buzdítja a Villa Colón ház gondnokát, Angela Vallese nővért és a közösségben élő Segítő Szűz Mária Leányait, hogy ne csüggedjenek: „Bátorság, jó Nővéreim; Jézus legyen minden erőtök. Jézussal a terhek könnyűvé válnak, a fáradtság könnyűvé, a tövisek pedig édessé... De le kell győznötök magatokat, ha nem teszitek, minden elviselhetetlenné válik, és a rosszindulat kelésként fog feltörni a szívünkben.” (L 22).

Mazzarello anya ismeri az emberi szívet, és megérti, hogy gyakran éppen a szív rezdülései válnak éles tövisekké, szenvedést okozva. Mégis, mindent le lehet győzni, ha felismerjük saját és mások korlátait a húsvéti logika keretein belül.

A bátorság szó ismétlődik leggyakrabban a levelekben, és bizonyos értelemben visszhangozza Jézus felhívását az evangéliumban, amelyet a húsvéti virrasztáskor olvasunk: „Ne féljetek!” (Mt 28,10); igen, mert Jézus feltámadt, és a halál örökre legyőzetett. Arra hív minket, hogy egy másik dimenzióban éljünk.

Mazzarello anya számára ez egy olyan tudatosság, amely az örökkévalóság horizontja felé vetíti őt: „Bátorság tehát, legkedvesebb testvéreim Jézusban, emlékezzünk arra, hogy minden elmúlik, tehát semmi ne zavarjon minket, mert minden az igazi boldogság elérését szolgálja.” (L 26).

A kereszt misztériuma, amikor magányban éljük meg, zűrzavart, talán félelmet is kelt; mégis, húsvéti szempontból minden kegyelem, amely ahhoz az igazi örömhöz vezet, amelyet semmi és senki sem lophat el tőlünk.

A feltámadás nem magánügy, amelyet csendben kell őrizni, vagy a minket olykor elfogó félénkségben, hanem egy olyan esemény, amelyet örömmel és erős hittel kell hirdetni, elsősorban az élet tanúságtételével, majd szavakkal, hogy hihető legyen. 

 

A Feltámadt szemlélése tehát misszióra ösztönöz minket. A Galileára, a prédikáció kezdetének helyére való utalás a hit gyökereihez való visszatérést jelenti egy új evangelizáció érdekében. Az „előttetek jár” azt jelenti, hogy Jézus mindig előttünk jár: a küldetésben, a szenvedésben és a jövő dicsőségében. „És íme, Jézus találkozott velük, és így szólt: »Üdvözlök titeket!«” Nem az asszonyok érik el Jézust, hanem Ő jön eléjük. Ez a kegyelmi mozdulat kiemeli, hogy a keresztény hit mindig válasz egy isteni kezdeményezésre, amely átalakítja az életet, a szomorúságot örömmé változtatva. Jézus „üdvözlete” csordultig van örömmel, új élettel és áldással.

Ebben a bizonytalan időszakban, egy háborúk, konfliktusok és az elnyomás különféle formái által sújtott világban, a Feltámadt Jézus szemlélése által keresztényekként és szerzetesnőkként a remény tanúi lehetünk saját valóságunkban, és új fényt vihetünk kapcsolatainkba, különösen azokkal, akik osztoznak mindennapi életünkben és küldetésünkben. A béke, amelyet a Feltámadt Jézus hozott, ajándék mindenkinek, amelyet felelősségteljesen és sürgősen kell befogadnunk és láthatóvá tennünk, mégis mindig örömmel, abban a bizonyosságban, hogy a Feltámadt velünk van!

Szent és ragyogó Húsvéti ünnepeket kívánok mindannyiótoknak, családotoknak, a Nevelői Közösségeknek, a Szalézi Családnak, valamint a szívünknek oly kedves fiataloknak!

Külön jó kívánságot küldök a szalézi rendfőnöknek, Fabio Attard atyának és minden rendtársnak. Továbbra is kérjük a béke ajándékát szerte a világon, és imádkozzunk azokért a közösségekért, amelyeket súlyosan próbára tett a háború, az erőszak, az igazságtalanság és a szegénység.

Máriára, a Feltámadt Krisztus anyjára bízzuk azokat, akik nehézségekben és peremre szorult helyzetben élnek, és egy jobb, igazságosabb és békésebb jövőre várnak. Élvezze mindenki a Húsvét békéjét és örömét!

Áldott Húsvéti ünnepeket kívánok!

Chiara Cazzuola nővér

A Segítő Szűz Mária Leányai Intézményének általános elöljárója

Don Bosco és Mazzarello Mária nyomában

Zarándokúton a maklári tantestülettel

  1. október 23–27.

2021-ben mi, Don Bosco Nővérek megérkeztünk Maklárra. Nem csak egy iskolát vettünk át: Don Boscót és Mazzarello Máriát hoztuk magunkkal, az ő derűjüket, a fiatalok iránti szeretetüket és azt a hitet, hogy minden gyermekben ott van a jó. Öt évvel később pedig megadatott, amiről akkor még csak álmodtunk: elvihettük tantestületünket oda, ahonnan mindez elindult.

Utunk Milánóban kezdődött, Leonardo Utolsó vacsorája előtt. Csendben álltunk a falkép előtt, és néztük Jézust az asztal közepén, körülötte a tizenkét apostollal. Mind mások voltak: halászok és vámos, heves és csendes, hűséges és kételkedő. Mégis mindegyiküknek helye volt az asztalnál, Jézus mellett. Ez lett utunk első és talán legmélyebb üzenete. Jézus mellett mindenkinek van helye, és az ő küldetésében mindenkire szükség van. Ahogy az apostolok sem voltak egyformák, mi sem vagyunk azok: más-más úton járunk, más-más kérdésekkel, más-más hittel. De ugyanannál az asztalnál ülünk, és ugyanaz a küldetés köt össze bennünket: a ránk bízott gyermekek.

Torinóban, Valdoccóban szinte kézzel fogható volt ez az üzenet. Don Bosco udvarán senkit sem küldtek el: oda jöhetett a szegény, az árva, a csavargó, a bajba jutott fiú, és mindegyik otthonra talált. Ahogy együtt jártuk be ezeket a helyeket, és imádkoztunk a Segítő Szűz Mária-bazilikában, ahol Don Bosco nyugszik, éreztük, hogy ugyanabba a nagy családba tartozunk.

Felejthetetlen pillanat volt Colle Don Boscóban, Don Bosco szülőföldjén is. A hatalmas bazilikában a feltámadt Krisztus tárt karokkal fogad mindenkit, aki belép. Ahogy ott álltunk alatta, úgy éreztük, mintha minket is magához ölelne. Nem kérdezi, honnan jövünk, mit hozunk magunkkal, mennyire vagyunk erősek a hitben. Egyszerűen szeret, feltétel nélkül, és életre hív. Ezek a kitárt karok ugyanazt mondták, amit Milánóban az Utolsó vacsora asztala: nála mindenkinek van helye. És talán ez a legszebb, amit hazavihetünk a gyermekeinknek: hogy őket is így várják, így szeretik és így hívják az életre.

Mornesében, Mazzarello Mária szülőfalujában a csend és az egyszerűség fogadott minket. Itt, a mi rendünk bölcsőjénél mi, nővérek különösen hazaérkeztünk. Megható volt látni, ahogy kollégáink is megérintődnek attól az egyszerű falusi lánytól, akire Isten a lányok nevelését bízta. Hálásan köszönjük a morneséi nővérek testvéri vendéglátását.

Ez a nap egy váratlan ajándékot is tartogatott: itt találkoztunk a tordasi animátorok csoportjával. Messze otthonunktól, magyar fiatalok nevetése töltötte be Mornese csendjét. Együtt csocsóztunk, közös szentmisén adtunk hálát, majd elragadtatva néztük őket, ahogy Valponasca őszi színekbe öltözött dombjai között bansolnak. Abban a pillanatban mindannyian megéreztük, hogy Mazzarello Mária álma ma is él. A szalézi lelkület nem múzeumi emlék, hanem ma is táncol, énekel, játszik, a fiatalok örömében újra és újra megszületik. Don Bosco mondta, hogy a szentség abban áll, hogy nagyon vidámak vagyunk. Azon a délutánon ezt nem kellett megmagyarázni: ott láttuk magunk előtt.

Mit adott nekünk ez az út?

Ott, abban a milánói teremben megértettük, hogy a maklári iskola is egy ilyen asztal. Pedagógusok, munkatársak, szülők, gyerekek: mindannyiunknak helye van, és mindannyian részesei vagyunk annak a küldetésnek, amelyet Don Bosco így foglalt össze: a nevelés a szív dolga.

Kollégákként indultunk el, és egy közösségként érkeztünk haza. A közös olasz étkezések, a hosszú buszutak, a szép beszélgetések, a nevetések és a csendes pillanatok a templomokban összekovácsoltak bennünket. Mi, nővérek mélységes hálával gondolunk erre a néhány napra: arra a bizalomra, nyitottságra és szeretetre, amellyel tantestületünk tagjai velünk tartottak.

Don Bosco 2021-ben eljött Maklárra. Most mi mentünk el hozzá. És hazafelé tartva tudtuk, hogy az asztal, amelyet Milánóban láttunk, itthon is meg van terítve, és mindenkit vár.

A Maklári Szent István Általános Iskola Don Bosco Nővérei

Érdekelhet még...

A missziók 100. világnapja

A missziók 100. világnapja

Egyek Krisztusban, egységben a küldetésben – a missziók 100. világnapján szent missziós nővérünkre is tekintve október...