Számtalanszor hallhattuk már azt a mondatot, hogy „Annyira bírom a Jóisten humorát!”.

Nomármost, ha eddig nem volt alkalmunk megtapasztalni ezt, akkor 2016. május 14.-én bőségesen volt lehetőségünk nevetnünk ezen mondaton.

Maga az ünnepnap és az időjárás valójában olyan volt, mint maga az Élet. Reményekkel és rengeteg bizalommal indultunk neki, mondván: minden rendben lesz, biztosan hét ágra fog sütni a nap, nem lesz itt semmi „probléma”. De nem úgy történt, ahogy vártuk. Csak esett és esett és zuhogott. Az égen mindenütt szürkéllettek a felhők, ameddig csak a szem ellátott. Egy kis remény… egy halvány napsugár… – sehol sem látszott.

Aztán hirtelen, mikor mindent sikerült „elengednünk”, megküzdenünk a „problémáinkkal”, majd az Úr kezébe helyeznünk azokat, egyszerre csak derengeni kezdett, és a szentmise végeztével minden a helyére került. Vidám lakoma, ünneplés, játék, öröm. S ekkor megjelent egy újabb, feketébb árnyalatú felhő. Ismét sűrű esőcseppek, szemöldökhúzogatás és ráncolás, kis sikoltozás, pánik-szerű pakolás. Majd amint minden a helyére került, újra napsütés – be – borult az ég.

Majd ismét…Az életünk örökös körforgása lezajlott egyetlen nap folyamán. Ráismerhettünk arra, mint kapunk újabb és újabb kihívásokat a mindennapoktól, a helyzetektől, amiknek sorra meg kell felelnünk akkor és ott. Rádöbbenhettünk, hogy az elvárásaink nincsenek mindig összhangban azzal, amit végül kapunk az Úrtól; ellenben amit kaptunk, arra két úton keresztül felehetünk: tiltakozhatunk ellene mondván: „Mi nem erre számítottunk!”, vagy elfogadhatjuk és az Ő kezébe helyezhetjük: „Legyen meg a Te akaratod.”.

Mondhatni, nem is mi „adtunk ajándékot” Mazarello Szent Máriának, hanem Ő ajándékozott meg minket „üzenetével”:

Legyetek minden egyes helyzetben vidámak és derűsek!

Ne görcsöljetek rá se a jelenre, se a jövőre, hanem bízzátok azt az Úrra!

Fogadjátok el azt, ami adatott, és hozzátok ki belőle a legtöbbet!

És ezennel megöntözlek Titeket, Segítő Szűz Mária Leányai és minden Szalézi Segítő és Munkatárs az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében!

Kaphattunk volna ennél nagyobb és személyesebb „áldást” aznap további munkánkra?

Én úgy hiszem, semmiképp sem! És még az ég is ismét a legszebb színbe öltöztetett számunkra: méghozzá szürkébe…

Szögeczki Sára

Minden évben ezt a napot közösségi napnak nevezzük.

Általában mind a három közösség korábban megjelölt helyre kirándult, hogy együtt lehessünk. Ebben az évben a sok program miatt ezt a napot minden közösség egyedül szervezte. Mi, a pesthidegkúti közösség, a Szentmise után Balatonlellére indultunk és Kata nővér családjának a nyaralójában töltöttük a közösségi napot. Amikor megérkeztünk, ebédet kezdtünk készíteni, ami közös grillezés volt.

Ebédelés közben élveztük a napsütést, az együttlétet és a nyugalmat. Ebéd után egy kicsit sétáltunk a Balaton parton, utána még játszottunk és 16.30 körül kezdtünk rendet rakni és indultunk hazafelé. Szép volt ez a nap, amikor senki sem sietett, senki sem gondolt a mindennap végzett munkájára, csak ott voltunk és örültünk, hogy együtt vagyunk.

Január utolsó hétvégéjén helyi szinten is megünnepeltük Don Boscót. Szombaton az Oratóriumban az ő életéhez kapcsolódó játékokat játszottunk. Az ünnep csúcspontja Don Bosco égi születésnapján január 31-én, vasárnap volt.

A helyi plébános Tóth József mutatta be az ünnepi szentmisét, a kórus az általa írt Don Bosco mise éneklésével emelte az ünnep fényét. Különösen nagy öröm volt számunkra, mivel hárman először tettek szalézi munkatársi ígéretet, huszonhárman pedig megújították azt. Ígéretükkel, kifejezték válaszukat, Istennek, aki örök szeretettel szereti őket, és meghívta őket, hogy Szalézi Munkatársként, Jézus, a Jó Pásztor példáját követve éljenek a világban, Bosco Szent János lelkisége szerint.
Apostoli életükkel, egyre mélyebben követve Jézust, hogy az Ő Szeretetének jelei legyenek családjukon belül, munkahelyükön és az élet minden területén, a fiatalok üdvösségének szolgálatára.
Imádkozzunk testvéreinkért, hogy teljes egészében megélhessék ígéretüket és a Szentlélek adjon nekik erőt ahhoz, hogy állhatatosak legyenek elkötelezettségükben!