Mogyoród – Don Bosco Szalézi Nővérei

Magvetők – Csorba Áron szalézi animátor

Hogyan lettél szalézi animátor, hogyan ismerkedtél meg a szalézi családdal?

Csorba Áron vagyok, 17 éves, a Mogyoródi Oratóriumban szolgálok szalézi animátorként. Már egészen kicsi korom óta, első osztályos koromtól kezdve járok a nyári oratóriumokba. Gyerekként először csak a játék, a közösség és a tábori hangulat fogott meg, de évről évre egyre jobban megszerettem ezt a közeget. Itt ismerkedtem meg a szalézi családdal, és itt tapasztaltam meg először, milyen az, amikor a hit, a vidámság és a közösség ennyire természetesen összetartozik. Az unokatestvéreim is szalézi animátorok voltak, és mindig csodálattal néztem, ahogyan szolgálnak. Lelkesedéssel követtem őket a táborokban, figyeltem, hogyan foglalkoznak a gyerekekkel, és bennem is lassan megszületett a vágy, hogy egyszer én is így adhassak tovább abból, amit kaptam.

Mit tanulsz a gyerekektől / fiataloktól magadról?

A gyerekektől rengeteget tanulok. Megtanítanak arra, hogyan kezeljek váratlan helyzeteket, hogyan reagáljak türelemmel, és hogyan kommunikáljak világosan és hatékonyan.

Mi az, amit kívülről nem látnak az emberek az animátori szolgálatból?

Kívülről talán nem látszik, mennyi munka és előkészület van az animátori szolgálat mögött. Egy-egy program, tábor vagy délután nem csak abból áll, ami a gyerekek előtt történik. Tervezés, egyeztetés, lelki felkészülés és sok háttérmunka előzi meg. És talán az sem látszik, hogy ha nincs mögötte szív, akarat és lélek, akkor az egész elveszíti az értelmét. Az animátorság nem pusztán feladat, hanem szolgálat, illetve csak akkor él, ha belülről fakad.

Hogyan segítitek egymást animátorként?

Animátorként igyekszünk egymást is támogatni. Próbáljuk tehermentesíteni a másikat, ha látjuk, hogy elfáradt, a keze alá dolgozni, amikor szükséges, és ott lenni mellette, ha éppen egyedül maradna egy nehezebb helyzetben. Nemcsak munkatársak vagyunk, hanem közösség is, akik számíthatnak egymásra

Ha ma bemutathatnád személyesen egy barátodnak Don Boscot aki nem ismeri még hogyan mutatnád be őt magad mellett?

Ha ma bemutathatnám egy barátomnak Don Bosco-t, azt mondanám róla: ő az a pap, aki nem félt lemenni a játszótérre a fiatalok közé. Nem egy távoli, komoly alak, hanem valaki, aki tudott nevetni, focizni, beszélgetni, és közben észrevétlenül Istenhez vezetni. Úgy mutatnám be, mint egy olyan embert, aki hitt bennem akkor is, amikor talán én még nem hittem volna magamban. És azt mondanám, ha ma élne, valószínűleg ugyanúgy ott állna mellettünk az oratóriumban csak talán egy focilabdával a kezében.

Don Bosco-t ünnepeltük oratóriumainkban

Animátor, Eger, Maklár, Mogyoród, Oratórium, Pesthidegkút, Szalézi élet, Tordas

Január szalézi hónap, amely során számos életpéldát állít elénk a „szalézi naptár”. Köztük kiemelkedik a rendalapító: Bosco Szent János ünnepe: január 31-e, melyhez közeli napon oratóriumainkban, általunk fenntartott intézményeinkben a fiatalokkal együtt ünnepeltek a szerzetes nővérek, hogy hálát adjanak Don Bosco-ért!

Tordason január 30-án, pénteken a Sajnovics János Általános Iskolában programdús napra várták a diákokat a pedagógusok, valamint Kati nővér és Beatrice nővér. A tanárok meséltek az októberi zarándoklaton Don Bosco-val megélt találkozásukról. A 4. évfolyam vidám éneke után a projekt munkák legügyesebb alkotói, s a heti Kahoot-bajnokság nyertesei vették át a jutalmaikat. Az alsó tagozat az aulában, a 7.b osztály remek oratóriumi játékaival ünnepelt. A hét során elkészült rajzok alkotói, apró meglepetést is kaptak.

Pesthidegkúton január 31-én délután családi programra várták a nővérek és animátorok az érdeklődőket. A szentmise után játékos és vidám közösségi programot szerveztek a családoknak, amelyben a lelki feltöltődés sem hiányozhatott.

Egerben január 24-én az oratóriumban gyermekszentségimádással adtak hálát a oratóristák Don Bosco-ért, majd a szalézi munkatársak által sütött csokoládé tortát Carolina nővér szelte fel a gyermekeknek és családoknak. Előtte játékos program és kézműves foglalkozás várta az érkezőket, melyek Don Bosco életútjához kapcsolódtak.

A mogyoródi oratóriumban január 24-én, szombaton játékos kihívások várták a gyerekeket. A hangulat családias, vidám és szeretetteljes volt. Don Bosco arra tanít, hogy a szeretet a legerősebb nevelési eszköz. A kedvesség és türelem, valamint az odafigyelés csodákra képes. Az oratóriumban azt folytatjuk, amit ő elkezdett…

Makláron február 7-én a hagyományokat folytatva idén is Don Bosco ünnepi játéknapot tartottak a Maklári Szent István Általános Iskolában, hiszen a szalézi lelkiségben és nevelésben kulcsszavaink a játék, a vidámság, a bizalom! A tanóra közi szünetekben korosztályokra lebontva különféle kreatív és színes játékok várták a gyerekeket, ahol a 7. és 8. osztályos diákok segítettek a nővéreknek és pedagógusoknak.

Mindenszentek játékest Mogyoródon

Mogyoród, Oratórium

A Mogyoródi oratórium idén is Mindenszentek játékestre várta a családokat, a fiatalokat és a szülőket is. A program egy szép közös élmény volt, hogy jobban lehessen kapcsolódni a szentekhez, valamint erősítette a közösséghez tartozás örömét is.

A szervezők szeretettel fogadták az érkező családokat, majd egy vidám, játékos vetélkedővel indult az este, amelynek témája: Troncatti Szent Mária, az idén szentté avatott misszionárius nővér életpéldája volt. A résztvevők játékos feladatokon keresztül ismerhették meg az életét, illetve azt, hogyan segítette Ecuadorban a shuar törzs tagjait Krisztus felé. Ő mindig barátsággal és édesanyai szeretettel állt a betegek és őslakosok mellé. A családok számára különösen inspiráló, hogy Mária nővér nem félt azok mellé odaállni, akik a leginkább rászorultak a segítségre.

A vetélkedőt követően a közösség közösen vett részt a szentmisén, amelyben hálát adtak a szentek példájáért, különösen Troncatti Szent Mária nővér szolgáló szeretetéért.

A szentmise után kreatív foglalkozás várta a résztvevőket. Mindenki a saját bögréjét díszíthette ki, festhette ki, melyeket haza is vihettek. Majd a finom falatok után társasjátékozás és just dance vette kezdetét. A nevetés és mozgás, valamint a játék hamar betöltötte az oratóriumot. A Mindenszentek játékest idén is felejthetetlen hangulatban zárult a Mogyoródi oratóriumunkban.

II. Oratolimpia Mogyoródon

Mogyoród, Oratórium

Szeptember végén számos gyermek és animator gyűlt össze Mogyoródon az ország különböző oratóriumaiból, hogy összemérjék ügyességüket és tudásukat a II. Oratolimpia versenyszámaiban. A közös megnyitón sokan üdvözölhették régi ismerőseiket, de az új barátságok szövődése is megindult. Ezután a sportolni vágyók a focibajnokságon küzdhettek meg egymással, a meccseket hangos szurkolás kísérte. Sokan mutatták meg tehetségüket ének-zene és versmondás kategóriákban, a rajzversenyen készült csodás alkotások – melyeket délután egy kis kiállításon minden résztvevő megtekinthetett – pedig az ifjúság kreativitásáról tettek tanúságot. Nagy öröm volt számomra, hogy én lehettem az egyik műsorvezetője a szalézi lelkiségi vetélkedőnek, melynek feladatai idén Troncatti Mária nővérrel ismertették meg a résztvevőket, akit októberben avat szentté Egyházunk. Csodás volt látni a sportszerű versenyzést, a mosolygós és vidám arcokat és az egymást kölcsönösen lelkesítő és biztató csapatokat. Azt hiszem, ezen a napon mindannyian nyertünk valamit, s nem csak azért, mert a házigazdák mindenki számára készültek egy aprócska ajándékkal. Külön köszönet illeti a szalézi munkatársakat, akik zsűrizéssel, popcorn-készítéssel, sütikkel vagy az imaháttér biztosításával támogatták az Oratolimpia megvalósulását.

Katona Janka

Farsangi mulatság a Mogyoródi Oratóriumban

Mogyoród, Oratórium

A farsangi időszak a mulatságok, tánc, zene időszaka. Oratóriumainkban is kicsik és nagyok jelmezt húztak, hogy vidám és hangos énekszóval űzzék el a telet és közösen várják a tavasz közeledését.

Mogyoródon február 15-én délután várták a nővérek és animátorok a fiatalok és gyermekek érkezését. Sok kreatív jelmez készült, ezekben érkeztek az oratórium résztvevői.

A farsangi hangulathoz hozzátartozott a sok játék, és természetesen nyereményeket is lehetett kapni.

A vidámság egyik alapja, hogy a játékok mellett tánc és zene várta a résztvevőket, akik a nővérekkel és animátorokkal együtt közösen élhették meg Don Bosco egyik mondatát: Lehet szórakozni Isten megbántása nélkül!

Adventi előkészület Mogyoródon

Mogyoród, Oratórium

Ádventi készület és adventi várakozás – két különböző dinamika. Ha a készület kerül előtérbe, akkor azt gondolom, hogy elsősorban önmagunkra tekintünk. Mi, hogy állunk az ádventtel? Mit tettünk? Milyen lépéseket teszünk? Egy fajta ítélet is megjelenik bennünk önmagunkkal szemben, de másokkal szemben is, hogy milyen az ő készületük az enyémhez képest.

Eszünkbe juthat az idő haladtával, hogy mennyire lelkes voltam az elején, megfáradtam benne és most nehéz egy-egy lépést megtennünk… Pl. ha a családban elhatározzuk, hogy együtt éljük meg ezt az időszakot az egész családdal… elkészítjük az adventi koszorúnkat együtt, amiben mindenkinek a keze munkája benne van, az első héten ott az egész család, a második héten már csak az apa és az anya, a harmadik héten pedig el is felejtjük meggyújtani a gyertyát… Vagy egyszerűen most döbbenünk rá, hogy mennyire ciki, én nem vállaltam semmit adventre. Vagy találok mentséget, ami van… mert annyi minden van, hogy nem fér be… nincs időnk, mert minden fontosabb… vagy belehúzunk, hogy akkor most, vagy azt mondom, hogy most már felesleges… Önmagamra tekintek, hogy mit tettem, mit nem tettem, ilyen vagyok…

Van a másik véglet is. Amit megígértem Istennek, azt megtartottam. Minden hajnalban ott voltam a szentmisén… minden nap elolvastam az aznapi olvasmányokat, imádkoztam rózsafüzért… nekem ez mennyire megy, én rendben vagyok… Hátra dőlök a kanapén, hogy én rendben vagyok.

Készületről van szó… Azt nézzük, hogy mit tettünk, vagy mit mulasztottunk.

Most hétvégén Krisztus Király ünnepének előestéjén Mogyoródon is megtörténtek az előkészületek Advent ünnepére. Az oratóriumba érkezve mindenki elkészíthette az adventi koszorúját, ami segít abban, hogy valóban elkezdjük a készületünket a nagy ünnepre, hogy valóban egy külső segítség is legyen a kezünkben, ami felhívja a figyelmünket arra, hogy VÁRAKOZZUNK, NE CSAK KÉSZÜLŐDJÜNK! Várakozzunk Jézus születésére és teremtsük meg szívünkben a helyet számára, hogy ott lakást vehessen és bennünk élhessen, hogy Ő lehessen a remény az emberiség számára.

Nagy Ágnes nővér