FMA logo
Mazzarello Mária élete a színpadon

Mazzarello Mária élete a színpadon

2024 nyarán egy régi álom öltött testet, amikor musical formában színpadra állította Medgyessy Zsófia nővér és Domán Vivien egri animátor Mazzarello Mária életét, hivatásának történetét. A 45 perces színpadi műben nyolc dal csendül fel, melynek koreográfiájánál Medgyessy Zsuzsanna kortárs-modern táncos is segített. A színdarab egri animátorok és szülők közös csapatmunkájának az eredménye, több mint 30 fő segítette, hogy létre jöhessen. A musical dalait, szövegét és mozgását több mint hat hónapos próbafolyamat alatt tanulta meg az Egri Szalézi Oratórium Amatőr Színtársulata, akik előtte a Szent István Rádió és Televízióban stúdiófelvételt készítettek a dalokból és a hangszeres részekből is. A „Rád bízom őket!” című musical során megismerhetjük a gyermek Mazzarello Máriát, aki később felnőve mély hitének köszönhetően igent mond az Úr hívásának és Don Bosco példáját követve az elhagyatott ifjúságon szeretne segíteni, mint szerzetes. Okosan és bölcsen, szeretettel nevelte a lányokat. Don Bosco megtalálta benne az alkalmas személyt, akinek segítségével életre hívta a Segítő Szűz Mária Leányai közösséget. 1872-ben szerzetesi fogadalmat tett és főnöknővé választották; ebben a szolgálatban megmutatkoztak kiváló anyai és vezetői képességei is. Vidámsága vonzó volt és magával ragadta a fiatal leányokat. Intézménye rohamosan fejlődött. A hit mélysége által evangéliumi értékű gazdag nevelési módszert hagyott a mai kor embereire is. A színdarabban Horuczi Liza formálta meg a Gyermek Mazzarello Máriát és Szauer Anna bújt a felnőtt szerzetesnő szerepébe. Hiteles játékuknak és a többi szereplő lelkes és értékes munkájának köszönhetően az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó színpadán több száz emberhez vihették közel e szent életpéldáját.
Szauer Anna főszereplő örömmel vállalkozott egyetemi tanulmányai és szalézi animátori önkéntes feladatai mellett erre az evangelizáló szerepre és meghatottan emlékezett vissza mit jelent számára Mazzarello Mária „cipőjében járni”: „Kezdetben csupán a színpadi szereplés és zenei előadás lehetősége vonzott Mazzarello Mária alakjának megformálása kapcsán, azonban később, a stúdiófelvétel és próbák során kialakult, majd folyamatosan formálódott is bennem a szenthez való lelki kapcsolódás. Erre a különleges kötődésre utólag sokkal nagyobb ajándékként tudok tekinteni, mint magára a színpadi jelenlétre.
Régóta vágytam rá, hogy egy musicalben próbálhassam ki magam, emellé a hangszeres és énekes stúdiófelvétel mind olyan lehetőségek voltak, melyekért végtelen hálát érzek, hogy részesük lehettem, mégis más élményeimet emelném ki. Eleinte aggodalommal töltött el a gondolat, hogy vajon mennyire lesz idegen érzés egy szentéletű, szerzeteséletre elhívott és azt teljességgel megélt nőalakot megformálni egy életszentség útján csak bukdácsoló, hasonló hivatástudattal nem rendelkező lányként. Ebben nyújtott segítséget, hogy a próbák ideje alatt olvastam az “Egy egyszerű és szeretetteljes élet” című könyvet, mely feltárta számomra a gyermek Mazzarello Mária még fejlődésben lévő énjét is, mellyel könnyebben tudtam azonosulni, majd ebből táplálkozni. Olvasás során fedeztem fel azt is, hogy megfelelő szintű elhivatottsággal és hittel igenis lehet a szerzetesi életen kívül is evangelizálni, nekem ennek egyik eszközévé vált a szent alakjának magamra öltése, értékrendjének megismerése, és az előadás által példájának továbbadása. 
Ezenkívül a hozzám olyan közelálló zene jelentett hidat Mazzarello Mária és köztem. Minden egyes dal szövegét a lehető legnagyobb figyelemmel mondtam, ezáltal pedig a szavak, akár az eredetitől eltérő módon is, de mégis az élethelyzetemhez mindig illő jelentést kaptak. Korábbi tapasztalataim alapján sokkal könnyebben megy az éneklés, ha a kiejtett szavaknak van kifejezett címzettje, így ezeket a sorokat éneklés közben imává formáltam, és így juttattam el a Jóistenhez.

A régóta vágyott lehetőségek elnyerése, a belém vetett bizalom, a közösségként való alkotás, a segítőkezek áldozatos háttérmunkája és a Don Bosco Nővérek rendalapítójához fűződő különleges, már-már kiforrott kapcsolatom az előadást követően is napról-napra új lendületet ad katolikus hitem mindennapi megélésében és elmélyítésében.”
A „Rád bízom őket” musicalt az Egri Szalézi Oratórium Amatőr Színtársulata a következő hónapokban más-más helyszínen mutatja még be, melyekről hírt adunk.

Az elhívás útján: hogyan talált rám a szerzetesség gondolata

Az elhívás útján: hogyan talált rám a szerzetesség gondolata

Kiskamasz lehettem, körülbelül 12 éves, amikor először fordult meg a fejemben a szerzetesség gondolata. Vajdaságban nőttem fel, azon belül is Bácskában, a Szabadkai Egyházmegyében, Magyarkanizsán. Többek között a szülővárosomban is (több más bácskai település mellett) élnek és dolgoznak iskolanővérek. A magyarkanizsai nagytemplomban régen ők végezték a zenei szolgálatot, alsósként ők tanították nekem a hittant, gyakran jártam velük kirándulni vagy csak egy-egy lelkibeszélgetésre betértem a rendházukba. Őket látva fordult meg először a fejemben, hogy nőként nem csak az anyai hivatás létezik, hanem akár a lelki anyaság is. Az évek során időről időre megtalált engem a szerzetesség gondolata, de mindig elvetettem, mert úgy gondoltam nekem nagy családom lesz, sok gyerekkel.

A gimnázium utolsó évében a legjobb barátnőm és szobatársam elhívott egy katolikus zarándoktáborba, a Jézus Barát Gyalogtúrára. Akkor még vasárnapi keresztényként nem éreztem, hogy nekem ott a helyem, de sok átbeszélgetett és átimádkozott éjszakát követően jelentkeztem résztvevőnek. A tábor előtti hetekben egyszercsak megcsörrent a telefonom, a tábor főszervezője, Balcsák Szilárd atya hívott, hogy lenne-e kedvem csoportvezetőként résztvenni a táborban. Akkor még a hitem elég instabil lábakon állt, nem tudtam vajon én miként segíthetnék a gyerekeknek, hogyan vihetem őket közelebb a Jóistenhez. Ám akkor belevágtam és ott ragadtam hosszú éveken keresztül. Megértettem, hogy Isten hogyan formált engem a gyerekek által és őket általam. Jó volt látni az évek során, hogy akár egy-egy beszélgetés során, a játékok és a gitáros dicsőítő dalok segítségével egyre jobban az Isten felé közelednek, a hitük is egyre mélyebb lesz.

A Jézus Barát Gyalogtúrán túl a torontói „magyar templomban” is foglalkoztam gyerekekkel, ott besegítettem az elsőáldozási hittancsoportba. Továbbá a Rákóczi Alapítvány Magyarságismereti Mozgótáborában pécsi helyi vezetőként és délvidéki referensként kapcsolódtam a határon túli magyar középiskolás diákokhoz. Ezek az alkalmak megerősítettek abban, hogy szeretek a fiatalokkal foglalkozni, s szeretnék még többet tenni értük.

Mindeközben a civil életben előbb filmes szakon tanultam, majd az EWTN Katolikus Televíziónál dolgoztam, ahol napi kapcsolatban voltunk egyházmegyés papokkal, szerzetesekkel és nővérekkel. Az ő életüket látva, velük beszélgetve éreztem azt, hogy az én helyem köztük van. De ekkor még nem tudtam, hogy melyik rendbe vezet a Jóisten. Aztán januárban voltak a szaléziak a tévében és szerelem volt többedik látásra, hiszen korábban már néhány helyen kereszteződtek az útjaink. Úgy éreztem, mintha én mindig is ismertem volna őket és ahogyan ők foglalkoznak a fiatalokkal. Az ő karizmájukba teljesen belepasszolt az, ahogyan én megéltem a gyerekek között töltött időt. Tavasszal egy rövidebb időt töltöttem a szalézi nővérek pesthidegkúti rendházában, majd a nyári lelkigyakorlaton is tovább érlelődött bennem a gondolat, hogy én a Segítő Szűz Mária Leányai közt vagyok otthon. És így szerzetesként is teljesülhet a vágyam, hogy a szaléziak nagy családjában sok gyerekkel foglalkozhassak.

Kié lesz az ajándék?

Kié lesz az ajándék?

Életed Isten ajándéka, nem mindegy, mit teszel vele. Isten mindannyiunk számára egyedi utat szánt. Ő azt akarja, hogy boldogok legyünk. De vajon hol találjuk meg ezt a boldogságot? A házasságban? Szerzetesi életben? Vagy talán Istennek szentelt laikusként a világban? Ez az egyik legnagyobb kérdés, amivel életünk során szembesülünk.

Szánsz rá időt, hogy ezt felfedezd? Nyilvánvalóan nem fogod rögtön megtalálni a választ. Az útkeresés egy hosszú folyamat, amely elköteleződést és mélyebb önismeretet igényel. Nálunk, a Don Bosco Nővéreknél, ezen az úton kilenc alkalmon keresztül haladunk, minden egyes találkozón egyre mélyebben vizsgáljuk meg életünk hivatásának kérdését.

Csatlakozz hozzánk! Ha nem tudsz részt venni az első találkozón, ne aggódj, bármikor becsatlakozhatsz a folyamatba, vagy ha úgy érzed, hogy más irányt szeretnél venni, bármikor kiléphetsz.

Találkozók időpontjai:

  • 2024: szeptember 15., október 20., november 17., december 15.
  • 2025: január 19., február 14-16., március 9., április 27., május 10-11.

Keressük együtt Isten álmát az életedről! Minden alkalommal lehetőséged lesz arra, hogy mélyebb megértést nyerj arról, hogy mi is Isten ajándéka számodra, és hogyan adhatod ezt tovább másoknak.

Helyszín: Pesthidegkúti rendház, 1029 Budapest, Templom köz 1.

Ne hagyd ki ezt a különleges lehetőséget, hogy felfedezd életed igazi hivatását! Kérdés esetén írj nekünk az alábbi e-mail címen: info.donbosconoverek@gmail.com

Várunk szeretettel!

Örökre szeretetben: egy szalézi nővér vallomása

Örökre szeretetben: egy szalézi nővér vallomása

Tizenkilenc éve kerestem a hivatásom és most úgy érzem, hogy elértem a csúcsára, ami nem egy végső cél elérését, hanem egy teljes elköteleződést jelent számomra, ami valóban az életem végéig szól. 2023.10.01-én tettem örökfogadalmat Egerben a Szent Bernát Ciszterci templomban, melynek főcelebránsa dr. Ternyák Csaba egri érsek volt. Az Örökfogadalmat pedig jelenlegi tartományfőnöknőnk, Antonella Franchini nővér kezébe tettem.
Amikor először megfogalmazódott bennem a szerzetesi életre szóló meghívás gondolata, akkor évekre volt szükségem, hogy elinduljak ezen az úton. Egy gondolat vezérelt csupán: „Isten szeretetében szeretnék élni és ezzel a szeretettel szolgálni”. Mindezt az elmúlt 10 évben a jelölt időtől kezdve egyre mélyebben sikerült megélnem.
Már az első fogadalmam a szívemben örökre tettem, de ezen a nagy napon az ünnepélyes fogadalom keretében most már nem csak a szívemben, hanem valóban a jelenlevő hívek előtt is örökre elköteleződhettem.
Nagy kegyelem és ajándék ez számomra, mert az örökfogadalmamra választott jelmondatom: „Maradjatok meg szeretetemben” is erre hív, hogy most valóban örökre maradjak meg abban a Szeretetben, amit felfedeztem az életemben és így napról napra válaszolva Isten meghívására az Ő jeleként lehetek jelen a világban.
Hálát adok a Jóistennek, hogy Vele lehet teljes az életem és Benne találom meg valóban életem értelmét és célját. Benne találhatom meg napról-napra az igazi boldogságot, amit Ő ad számomra.
Valóban az Isten szeretetének jele szeretnék lenni továbbra is a rámbízottak között. Kérlek benneteket, hogy imádkozzatok értem, hogy valóban örök hűségben tudjam megélni a hivatásomat.

Én veletek vagyok: egy új életszakasz kezdete

Én veletek vagyok: egy új életszakasz kezdete

Szeretnék megosztani veletek egy nagyon fontos és boldog eseményt az életemben: a noviciátusba való belépésemet. A noviciátus egy olyan időszak, amikor a Segítő Szűz Mária Leányai rendjének tagjai elmélyítik a hivatásukat, és felkészülnek az első ideiglenes fogadalmuk megtételére. Ez egy nagy lépés a szerzetesi élet felé, amire már régóta vágytam.

A jel ige, amit választottunk még a lelkigyakorlat alatt, ez volt: “Io sono con voi” (Én veletek vagyok). Ez Jézus szavai, akiket a tanítványainak mondott, mielőtt visszament az Atyához. Ez a mondat nagyon sokat jelent nekem, mert azt mutatja, hogy Jézus mindig mellettem áll, és vezet az úton, amit kiválasztott nekem.

Augusztus 6-án érkeztünk meg Castel Gandolfoba, Olaszországba, ahol a noviciátusház található. Hét lány vagyunk, ebből három külföldi (köztük én is), és négy olasz. Aznap este együtt vacsoráztunk a másodéves noviciákkal, akik nagyon kedvesen fogadtak minket. A szálláshelyünket elfoglalva próbáltuk kipihenni magunkat a másnapi ünnepre.

Augusztus 7-én reggel még tartottunk egy próbát, majd 11:30-kor megkezdődött az ünnepélyes belépés a noviciátusba. A szertartás során megkaptuk a rendi szabályzatot, és átadták nekünk a novíciusmesternőt és segítőit, akik kísérni fognak minket ebben az évben. Ezután egy kisebb színdarabbal köszöntöttek minket a felsőbb évesek, majd ebéd és búcsú a velünk együtt ünneplő nővérektől.

Igazából hihetetlen békét éreztem és azt, hogy itt a helyem. Persze ezzel nincs vége, hiszen az igazi formálódás most következik. Tudom, hogy sok öröm lesz és ahogyan maga az élet is, lesznek nehézségek is. A kérdés már csak az, hogy ezekhez hogyan és kinek a segítségével állunk bele. De ahogyan a jelmondat is jelzi: Jézus mindig velünk van és segít nekünk, ha mi eléggé bízunk benne.