Egerben is megnyitotta kapuit az évközi oratórium szeptember 15-én, vasárnap. Az eső ellenére is szép számban érkeztek a gyermekek, a családok.
Évről évre sok fiatalt vonz az egri Don Bosco nővérek tábora. Az idei nyári oratórium mottója: „Az álom, mely álmodni késztet” utal a szalézi rend alapítójára: Bosco Szent Jánosra, aki 9 éves korában egy álmot látott, melyben a farkasok bárányokká szelídültek a szeretet hatására.
A nővérek egri közössége két hétig foglalkozott a táborban 135 gyermekkel, ahol a színes programok között nagy szerepet kapott minden nap délelőtt az úgynevezett „nagycsoportos foglalkozás”. Idén két szentéletű fiatal életpéldájával ismerkedhetnek meg a táborozók. Savios Szent Domonkos és Laura Vicuna élete a fiatalok számára sok értéket hordoz. A szervezőkkel igyekeztünk napról napra utat találni a gyermekek szívéhez, hogy segítsünk nekik életre kelteni álmaikat és valódi kapcsolatokat teremtve segíthessük őket Isten felé és a saját álmaik, céljaik felé – vallja Domán Vivien egri animátor. Hozzátette: A program reggel 7 órától kora estig tartott, melyen együtt vett részt a teljes tábor, valamint voltak beszélgetések és játékok, ahol korosztályi elosztásban tapasztalhatták meg a gyerekek milyen a családias légkör és a szalézi pedagógia, melynek alapja a jelenlét és a feltétel nélküli szeretet. A programok között szerepelt egy budapesti kirándulás, sportdélután, sőt még egy olyan nap is, amely során a gyermekek szentgyónáson is részt vehettek. A kézműves foglalkozásokon és a szervezett játékokon keresztül önfeledten, vidám hangulatban ismerhettük meg mi animátorok a gyermekeket.
Igazi kuriózumnak számított az úgynevezett „falunap”, amely során bővészbemutatón és a vattacukor készítésen át a habparty-ig minden az önfeledt vidámságról szólt és arról, milyen egy ünnepi hangulat egy családias közösségben.
A tábor minden napján szentmisén vettek részt a szervezők a családokkal együtt, ahol elmélyülhetett az idei program témája, hogy hogyan tudjuk a mindennapjainkban megvalósítani mi az Isten álma az életünkről. A tábor minden évben gálaműsorral és családi nappal ér véget, amelyen a táborozó gyermekek szülei és testvérei is részt vettek. Örömteli, hogy a táborozó gyerekek már alig várják az őszt, hogy az évközi oratóriumban újra találkozhassanak a nővérekkel, animátorokkal és egymással – zárta gondolatait Domán Vivien szalézi animátor.
Több mint fél éve jött az ötlet Kati nővér részéről, hogy az egri animátoroknak szüksége lenne egy csapatépítő hétvégére, azért, hogy a gyermekeket közösen még jobban Jézus felé vezethessék. Ehhez azonban a csapatnak és az animátoroknak egyénileg is szükségük van arra, hogy felismerjék saját hibáikat, erényeiket, álmaikat vagy társaik kihívásait, félelmeit. Február 2-a és 3-a között közelebb kerülhettünk Don Bosco céljához, egymáshoz, önmagunkhoz és az Úrhoz is. Elmélkedések, tanítások, imádságok, játékok és beszélgetések színesítették a napjainkat, melyet szombaton este a szentségimádás, vasárnap a szentmise tett egésszé. A játékok és beszélgetések célja a közösség építése és a csapat erősítése volt. A szentírási részletek tanulmányozása, az imádság és tanítás közelebb vitt minket a Teremtőhöz, hiszen ahhoz a Jézushoz tudjuk vezetni a ránk bízottakat, amely Jézust mi magunk ismerünk! -hangsúlyozta a hétvége egyik szervezője: Melinda. A két nap alatt a „Szaléziság” minden részletével találkozhattunk, hiszen a játék és elmélkedés valamint imádság alatt is tanultunk valamit magunkról, a másikról és a teljes közösségről. A mindennapokba magunkkal vihetjük az élményeken túl azt a családias légkört is, amelyben jobb animatorokká válhatunk. Az egyik animátortársam fogalmazta meg útravalóul, hogy célja ezután továbbra is törekedni az életszentségre. Büszke vagyok arra, hogy ilyen csapatban tevékenykedhetek, amely nem jöhetne létre a nővérek gondoskodó szeretete nélkül. (Domán Vivien egri animátor)
Mindig óriási örömmel és nyitott szívvel megyek az oratóriumba, amely mindig is otthonként szolgált számomra. Ez alkalomból egy 2 napos animátorképzésen/lelkigyakorlaton vehettem részt, 15 animátortársammal együtt. A hétvége célja, az Úrral és az egymással való kapcsolatok megerősítése volt, hogy minél eredményesebben foglalkozhassunk a fiatalokkal. Erre különböző csoportos feladatok és játékok voltak segítségül. Sok játék nagyon megérintett, de nekem a legjobban, egy képkiválasztós játék tetszett, amelyben az volt a feladat, hogy sok kép közül ki kellett választani a rám leginkább jellemző képet. Nekem egy ujjal rám mutató kisfiú képe tetszett, mely az animátori hivatásomra emlékeztetett és mellette ezt súgta nekem: „Számítok rád”, „Bízom benned”.
Úgy érzem, nem véletlen, hogy animátor lettem, ahogy mondtam a társaimnak is. Mindannyiunknak van egy feladata, itt a Földön, amelyet a Jóisten szánt nekünk, hogy azt az utat járva az Urat és a többi embert szolgáljuk a Tőle kapott kegyelmek és a talentumok, tehetségek által. Sok ember próbálkozik a saját erejéből, megtalálni a hivatását, egy olyan úton, amely esetleg nem neki lett szánva. Erőlködik, ahelyett, hogy odafigyelne az Úr sugallataira, mert Ő tudja a legjobban, hogy mire van szükségünk, miben tudunk igazán kiteljesedni, hisz Ő alkotott minket. Animátorként ez a feladatunk, hogy példát mutassunk és Don Bosco pedagógiáját követve a segítsünk mindenkinek megtalálni az útját, amelyen a mennyország a végállomás. (Zelei Endre szalézi animátor)
Már sokat hívott Duma Domonkos magukhoz, a nyári oratórium végére szerencsére el is tudtunk menni. A kerti medence, grilles vacsora alkalmat adott a két hét fáradalmainak kipihenésére. Voltak, akik szamítógépes játékkal, mások vidám beszélgetéssel töltötték az időt. Ki így, ki úgy kapcsolódott ki, de együtt voltunk, közösen kapcsolódtunk ki. Nagy ajándék ez számumkra, örülök, hogy ennyien éltünk is a lehetőséggel. Külön köszönjük a Duma családnak a szívélyes vendéglátást!
Reméljük, a közös munka mellett még sokszor jut idő a közös kikapcsolódásra, pihenésre, hiszen az eredményes munka érdekében ez elengedhetetlen.
Szombaton került sor a csapatépítő játékokra, illetve Don Bosco pedagógiai módszereit is megismerhették a fiatalok. A ritmusérzék-fejlesztő gyakorlat szintén a csoport összetartozását segítette. Miután kiderült, hogy csak félrenéztük az órát, további közös játékra volt alkalmunk a szabadban.
A záró szentmisén Szilárd atya rávilágított, hogy emberi elbukásaink kegyelmek, melyek segítenek az újrakezdésben.
Köszönöm Csantavér plébánosának, Utcai Róbert (Pubi) atyának, a szeretetteljes vendéglátást, köszönöm Szilárd atyának a meghívást,
köszönöm a vajdasági fiatalok szeretetét, amit őszinte érdeklődésükön túl a rájuk bízott gyermekek felé is tanúsítanak, ahogyan ezt az élménybeszámolóikból is éreztük.
Sok erőt és Isten bőséges áldását kérjük Szilárd atya és a neki segítő fiatalok munkájára!
Foglaljuk imáinkba nemes áldozataikat!
Tóth Imre
Már sokat hívott Duma Domonkos magukhoz, a nyári oratórium végére szerencsére el is tudtunk menni. A kerti medence, grilles vacsora alkalmat adott a két hét fáradalmainak kipihenésére. Voltak, akik szamítógépes játékkal, mások vidám beszélgetéssel töltötték az időt. Ki így, ki úgy kapcsolódott ki, de együtt voltunk, közösen kapcsolódtunk ki. Nagy ajándék ez számumkra, örülök, hogy ennyien éltünk is a lehetőséggel. Külön köszönjük a Duma családnak a szívélyes vendéglátást!
Reméljük, a közös munka mellett még sokszor jut idő a közös kikapcsolódásra, pihenésre, hiszen az eredményes munka érdekében ez elengedhetetlen.
