FMA – Oldal 16 – Don Bosco Szalézi Nővérei

Segítő Szűz Mária kilenced 2025 1.nap

A hagyományoknak megfelelően idén is kilenceddel készülünk 2025. május 24-re, Segítő Szűz Mária ünnepére. A készületben az egész szalézi világ egyesül május 15-e és 23-a között a kilenced imádságban. „Legyetek gyermekek” – ez az idei imádság témája. Fabio Attard SDB rendfőnök üzenetét tolmácsoljuk az ünnep kapcsán nap mint nap.

A hit és Mária elválaszthatatlanul összefügg

„Elmondhatjuk, hogy a Boldogságos Szűz Mária számunkra az alázat és a hit világítótornya, amely végigkíséri az évszázadokat, végigkíséri életünket, végigkíséri mindannyiunk élményét. Ne felejtsük el azonban, hogy Mária alázatossága elsősorban nem egyszerű külső szerénység, nem külsőség, hanem kicsinységének mélységes tudata Isten nagyságával szemben. Igen, íme, itt vagyok, az Úr szolgálója vagyok. Amit az angyal előtt kimond, alázatosság, nem pedig elbizakodottság. Ez olyan valakinek a bizalommal való ráhagyatkozása, aki Isten kezében lévő eszköznek ismeri el magát. Mária nem keresi az elismerést. Mária egyszerűen csak szolga próbál lenni. Csenddel, alázattal, egyszerűséggel az utolsó helyre helyezi magát, ami számunkra lefegyverző. Itt ez az alázat, ez a radikális alázat a kulcs, amely megnyitotta Mária szívét az isteni kegyelem előtt, lehetővé téve, hogy Isten Igéje a maga nagyságával, mérhetetlenségével megtestesüljön az emberi méhben. Mária arra tanít, hogy alázatossággal, büszkeség nélkül legyünk olyanok, amilyenek vagyunk. Nem kell tekintélyünkre, önreferenciaságunkra támaszkodnunk, csak szabadon Isten elé kell magunkat helyezni. Hogy teljesen megragadhassuk, szabadsággal és elérhetőséggel, mint Mária, hogy szeretettel éljük meg Isten akaratát.

A második fontos gondolat Mária hite. A szolga alázata az Isten tervéhez való feltétel nélküli ragaszkodás állandó útjára állítja, még a legsötétebb, legfelfoghatatlanabb pillanatokban is, ami azt jelenti, hogy bátran szembe kell néznie a betlehemi barlang tapasztalatainak szegénységével, az Egyiptomba való meneküléssel, a názáreti rejtett élettel, de mindenekelőtt a kereszt lábánál, a kereszt alatt, ahol Mária szíve átszeli a csúcsát. A hit, Mária nem lankad, Mária nem esik el, Mária hisz az ígéretben, hite nem múló érzés, hanem szilárd szikla, amelyen az emberiség reménye, a mi reményünk, alázatosságunk épül. A hit és Mária pedig elválaszthatatlanul összefügg. Itt engedjük meg, hogy Mária alázatossága megvilágítsa emberi talajunkat, hogy a mi hitünk is kicsírázhasson. Hogy kicsinységünk Isten előtti felismerésével nem hagyjuk magunkat elhagyni azért, mert kicsik vagyunk, nem hagyjuk magunkat meghódítani a feltételezéseknek, hanem oda helyezzük magunkat, mint Mária, a nagy szabadság, a nagy rendelkezésre állás attitűdjével. Felismerve Istentől való függőségünket, Istennel élünk egyszerűségben, de ugyanakkor nagyságban. Itt van tehát Mária, aki derűs, állhatatos hit ápolására buzdít, amely képes legyőzni a megpróbáltatásokat, és bízni Isten ígéretében. Szemléljük alázatosan és hívő Mária alakját, hogy mi is nagylelkűen kimondhassuk az igenünket, ahogy ő tette.”

(Fabio Attard SDB rendfőnök)

Mazzarello Mária és a szívünk ápolása

Szalézi élet

Május 13-án Szent Mazzarello Mária Dominikát ünnepli a Szalézi Család, a Segítő Szűz Mária Leányai Intézete (FMA) társalapítójának ünnepét, aki leveleiben a szív ápolásáról beszél.

2025. május 13-án a Segítő Szűz Mária Leányai Intézete a teljes Szalézi Családdal együtt ünnepli Szent Mazzarello Mária Dominikát (1837–1881), a rend női ága társalapítójának liturgikus ünnepét, aki egyszerű és értékes lelki tanításokat kínál a mai kornak is. A lelki hagyományokra jellemző, de mindig aktuális metaforát használva Mazzarello anya a szívet egy kerthez hasonlítja, amelyről naponta gondoskodni kell. A húszéves Marianna Lorenzale nővérnek írt levelében ezt írja: „A szívedet egy kerthez kell hasonlítanod. Ha jól műveljük, jó gyümölcsöt terem. Ha nem vigyázunk rá, és nem gondozzuk egy kicsit minden nap, akkor gyomok fogják ellepni, igaz? Ezért legyetek bátrak. Minden nap ellenőriznünk kell, hogy van-e valami, ami akadályozza, valamilyen érzés, és ha igen, akkor tegyük ki őket, hogy elszáradjanak.” (L. 50, 2) A néhai Ferenc pápa utolsó enciklikája, a Dilexit nos, mélyreható utat javasol „Jézus Krisztus Szívének emberi és isteni szeretetének” felfedezéséhez. Ha figyelembe vesszük, hogy pápaságának mindössze négy enciklikája létezik, és hogy ez 2024. október 24-én, néhány hónappal halála előtt jelent meg, még világosabban érthető, ahogy maga a pápa is mondja a 217. pontban: „A jelenlegi dokumentum segíthet nekünk abban, hogy meglássuk, a Laudato Si és a Fratelli Tutti társadalmi enciklikák tanítása nem független a Jézus Krisztus szeretetével való találkozásunktól.

Ugyanebből a szeretetből iszogatva válunk képessé a testvériség kötelékeinek kialakítására, minden emberi lény méltóságának elismerésére és arra, hogy együtt dolgozzunk közös otthonunk gondozásán.” A saját szívünk gondozása, Krisztuséhoz való hasonlóvá tétele ürelmes, mindennapi gondoskodással a világ átalakításának útja: „Krisztus sebzett oldala továbbra is árasztja azt az áramlatot, amely soha nem apad ki, soha nem múlik el, hanem újra és újra felajánlja magát mindazoknak, akik úgy szeretnének szeretni, ahogy Ő szeretett. Mert csak az Ő szeretete hozhat létre új emberiséget.” (Dilexit nos 219.)

A szalézi lelkiségben számos utalás található Krisztus Szívére, mint annak a szeretetnek a forrására, amely egyedül mentheti meg a fiatalokat és az egész emberiséget, mert „ahogyan a felszínesség korában élünk, őrülten rohanunk egyik dologból a másikba anélkül, hogy igazán tudnánk, miért, és kielégíthetetlen fogyasztókká és rabszolgákká válunk egy olyan piac mechanizmusainak, amelyek nem törődnek életünk mélyebb értelmével, mindannyiunknak újra fel kell fedeznünk a szív fontosságát.” (DN 2.)

Mazzarello Mária Dominika leveleiben a szív szó különböző jelentésekben 114-szer fordul elő. Jó 17 alkalommal utal Krisztus Szívére. Bölcsességében, mely az Eucharisztia és az élet iskolájában érlelődött, úgy gondolja, hogy mindennek a szív az eredete és a szíven keresztül halad. Main már fiatal lányként, Pestarino atya szakértő irányítása alatt megtanult őrködni és a Szentlélek vendégszerető lakhelyévé tenni a szívét, hogy Krisztus szeretetét mindenhová elvihesse. A mornese-i közösség Krisztus szívének mintájára alakult, köszönhetően annak, amit Mazzarello anya fő felelősségének tart. „Ha mindig jó példát mutatok nővéreimnek, a dolgok mindig jól fognak menni. Ha teljes szívemből szeretem Jézust, tudni fogom, hogyan vezessek másokat is az Ő szeretetére.” (L 11,2), mert „amit a példa tanít, mélyen bevésődik a szívbe, és sokkal több jót tesz, mint a szavak.” (L 17,1) Mazzarello anya jól ismeri az emberi lelket, és tudja, hogy minden konfliktus legmélyebb gyökere az egyes emberek szívében található, abban a rosszra való hajlamban, amelyet csak a türelmes, napi szintű megnyílás a kegyelem és a keresztség megvalósítása győzhet le. Valójában „Jézusnak kell lennie minden erőtöknek. Jézussal a terhek könnyűvé válnak, a fáradtság könnyűvé, a tövisek édessé változnak… De le kell győznötök magatokat, ha nem teszitek, minden elviselhetetlenné válik, és a rosszindulat továbbra is kelésekként fog feltörni a szívünkben.” (Lk 22, 21) Világos, hogy ez az elkötelezettség nem intimizmus, hanem a környezet valódi átalakításának munkája. A Szent Cyr közösségének, amely küzd az új elöljáró elfogadásáért, Mazzarello anya ezt mondja: „Drága jó Nővéreim, emlékezzetek arra, hogy ahol a szeretet uralkodik, ott a Mennyország. Jézus valóban szeret alázatos, engedelmes és jótékony leányai között maradni. Cselekedjetek úgy, hogy Jézus készségesen maradjon közöttetek.” (Lk 49,3) Az ellentmondásos valósággal, az emberiséget és a környezetet sújtó többszörös válsággal szembesülve fennáll a veszélye annak, hogy tétlenek, közömbösek maradunk egy bizonyos tehetetlenségérzet miatt. Csak Krisztushoz és Szívéhez való visszatéréssel élhetünk harmóniában mindenkivel.

Ferenc pápa megerősíti: „A testvéreink iránti szeretet nem csupán saját erőfeszítéseink gyümölcse; önző szívünk átalakítását követeli meg. Ez a felismerés indította el a gyakran ismétlődő imát: »Jézus, tedd szívünket hasonlóbbá a tiédhez.« Szent Pál a maga részéről arra buzdította hallgatóit, hogy ne a jó cselekedetek erejéért imádkozzanak, hanem azért, hogy „legyen meg az erő hozzá…”

Szentévi zarándoklatra készülünk a fiatalokkal

Animátor, Oratórium

A Szalézi Ifjúsági Mozgalom, a magyarországi férfi és női szalézi szerzetesek közös zarándoklatot szerveznek a fiataloknak a Szentév alkalmából Rómába. A közös utazásra felkészítő napot szerveztek a szerzetesek és a SZALIM. Jakab Zsuzsanna egri kisanimátor, a zarándoklat egyik résztvevője a felkészítő napról számolt be:

Április 27-én izgatottan gyűltünk össze Óbudán, hogy közösen készüljünk az idei nyári római zarándoklatra, melyre a 2025-ös Jubileumi Szentév alkalmából indulunk. A találkozón különböző szalézi intézményekből érkeztek fiatalok, akiket egy vidám ismerkedős játékkal osztottak csoportokba – így már az első percekben új barátságok születtek. Egy beszélgetős játék segítségével mélyebben elgondolkodhattunk a zarándoklat jelentéséről és megoszthattuk egymással a gondolatainkat. Ezt egy részletes tájékoztató követte, ahol minden fontos információt megtudhattunk az utazásról. A nap egyik lelki csúcspontja a meghitt szentmise volt, ahol közösen elcsendesedve imádkozhattunk. Az ebéd során szeretettel készült finomságokat kaptunk, amelyet a szalézi munkatársak és édesanyák készítettek számunkra. Délután egy “mini zarándoklaton” vettünk részt a Kiscelli parkerdőben, ahol különböző állomásoknál elmélkedhettünk a jubileumi logóról, bibliai szakaszokról, és saját reményeinkről. A program végén közös énekléssel kapcsolódtunk össze, ahogy a völgy visszhangozta az énekünket – felejthetetlen élmény volt. A napot egy közös fotóval zártuk, és bár sokan ismeretlenként érkeztünk, most már egy úton járó közösség vagyunk. Szívünkben örömmel és várakozással tekintünk a nyár felé!

Laura Vicuña Családi nap Egerben

Eger, Oratórium

Hagyományteremtő céllal, immár második alkalommal szervezték meg az Egri Szalézi Oratóriumban a Laura Vicuña Családi napot, melyre gyermekeket, animátorokat, családokat és más házak szerzetesnővéreit is várta az egri közösség.

Az április 5-én tartott családi programot éppen a szentéletű fiatal, Laura Vicuña születésének napján tartották. Laura 1891. április 5-én született Santiago de Chilében. Az Andok Segítő Szűz Mária Kollégiumában meghatározó élmény volt számára a Don Bosco nővérekkel való együttélés. Ez a derűs szűz hamarosan a Jézussal való barátság, az apostolkodó szeretet és a mindennapi kötelességek hűséges teljesítésének példája lett társai között. Bizalommal telve hősiesen viselte a korát meghaladó fizikai és erkölcsi szenvedéseket. A Szentlélek sugallataiban bízva tétovázás nélkül áldozatul adta magát, hogy anyja visszataláljon az üdvösség útjára. Földi maradványai Bahía Blancában, a Segítő Szűz Mária Leányainak bazilikájában találhatók. Don Bosco halálának századik évfordulóján, 1988-ban Castelnuovo Don Boscóban II. János Pál pápa sok ezer fiatal jelenlétében boldoggá avatta a szeretett leányt.

Az egri program napsütéses időben zajlott az oratórium udvarán, ahol meleg ebédet a helyi munkatársakból álló szülői csoport és az oratóriumos szülők készítettek. A gulyásleves után palacsintával és süteményekkel kedveskedtek a résztvevőknek. A program játékos vetélkedővel, beszélgetéssel és kézműveskedéssel indult. Majd a nap folyamán közös játékokon lehetett megismerkedni az ország különböző településeiről érkezett családokkal. A sportpályán egy apa-fia, anya-lánya focimeccset is kipróbálhattak a jelenlévők. A Laura Vicuña családi nap programja szentmisével zárult, melyet az oratórium lelkivezetője: Muhari Máté atya celebrált.

„A szeretet meglepetése” – A generális anya húsvéti üzenete

Lelki percek

A Segítő Szűz Mária Leányai Intézményének legfőbb elöljárója, Chiara Cazzuola generális anya húsvéti köszöntő üzenetet küldött a nővéreknek, a nevelő közösségeknek és a teljes Szalézi Családnak:

„A Feltámadás ereje úgy hatol be életünkbe, mint egy fénysugár, mint egy ragyogó megérzés, amely lehetővé teszi, hogy megértsük azt, ami még értelmetlennek tűnik.

E napokban újra átéljük annak az Egyháznak az első lépéseit, amely Jézus Krisztus, az Isten Fia iránti szeretettől dobog; egy Egyházét, amely apostolokból és tanítványokból áll, akik rendkívüli hétköznapokat éltek meg Vele. A lassan értő szívük nem akadályozta meg őket abban, hogy megingjanak a hitben, hogy félelembe essenek, hogy kételkedjenek a Mester szavában, a történelmi esemény, Jézus húsvétjának kézzelfogható és ugyanakkor transzcendens eseménye előtt. Pontosan ez az Egyház hordozza magában Krisztus, az Éltető életet: reményünk forrását és okát, amely erősebb a gyengeségeinknél; az üdvösség örömének forrását.

Az üres sír Krisztus jelenlétére utal a világban, segít remélni, hogy a kegyelem élete diadalmaskodik a halál felett, túl azon a korláton, amit a mindennapi történelemben tapasztalunk.

Hitünk szívében, a húsvéti misztérium kibontakozásában nemcsak az apostolok meglepetése, félelme, döbbenete és hitetlen csodálkozása van jelen! Ott van a nők bátor jelenléte is. Az evangélium ugyanis kapcsolatba hoz minket a nők csoportjával, név szerint megemlíti őket, kiemeli őket, mert bátran és szeretettel kitartottak Jézus mellett, főleg a szenvedése idején; halálának és feltámadásának hűséges és rettenthetetlen tanúiként.

Lukács evangéliuma szerint Jézus nem azoknak a nőknek jelenik meg, akik bezárják szívüket az Ő számára vitt illatszerekkel szemben, és nem akadnak el a hajnal előtti sötét, elhagyatott reggel csapdáiban. Nem torpannak meg a félrehengerített kő előtt, amely természetes habozást, veszélyérzetet kelthetett volna. Nem állnak meg a sír előtt, hanem belépnek oda, pusztán azzal a szenvedélyes vággyal, hogy megtiszteljék a Mester testét.

De nem találják ott, és amikor a „férfival” találkoznak ragyogó ruhában, tiszteletteljes félelemmel reagálnak az isteni jelenlétre, amelyet érzékelnek. Rémületükben arcukat a földre hajtják. A Bibliában az arc az egész embert képviseli, és ha a földre hajlik, az alázatot, hódolatot, tehát az imádság magatartását jelenti. Ez a tiszteletteljes félelem emlékeztet a Szűz Máriáéra az Ige megtestesülésének hírüladásakor.

Itt, a sír mellett vannak azok a nők, akik a két hírnöktől, tanútól megkapják a nagy hírt, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Tudnak hinni az angyalok szavának, és betelnek örömmel, az élet robbanó örömével, a hit örömével; ott születik meg a nagy remény, amelynek ettől az órától kezdve neve van: Jézus.

Ők a húsvét reggelének asszonyai, akik hitükkel viszik a vidám hírt, amely évszázadokon át visszhangzik: Jézus feltámadt! Christos anesti! Ünnepi hangjuk arra hív minket, hogy hallgassunk a kérdésre – dorgálásra: „Miért keresitek a holtak között azt, aki él?”

Mint megszentelt nők, akik szívükben őrzik az Igét, akik hisznek Jézusban, a történelem és az egész emberiség Urában és Megváltójában, érezzük a felelősséget és az ellenállhatatlan sürgetést, hogy hangot és tanúságot adjunk a nagy igazságnak: Jézus él! Hitünk nem hiábavaló! Az élet legyőzte a halált! A szeretet lehetséges; a béke lehetséges; az öröm lehetséges.

A világnak szüksége van erre a hirdetésre, erre a Szeretetnek a meglepetésére. Krisztus feltámadt, minden újjáéled, minden kivirágzik. A világnak szüksége van erre a rendkívül erős és megtörhetetlen ellenszerre a halál, a közöny, az érdektelenség, a kapzsi mohóság, az igazságtalan hatalom, a pazarlás kultúrája ellen.

Feltesszük magunknak a kérdést: hogyan tudunk válaszolni a Feltámadott parancsára?

„Menjetek és hirdessétek!” Bizonyosan nem Péter első reakcióját követve, aki az üres sírt látva csak a hazafelé vezető utat találja meg, a félelemtől, bizonytalanságtól való védekezés, menedék útját.

Ott van előttünk Jézus példája, aki teljesen odaadja magát. Ott van Don Bosco, aki merészen kihívást intéz. Örökösei vagyunk Mazzarello Mária anya titkának, annak, hogy Krisztusban él, életét adva az Intézetért. Hiteles, amikor a bátorság és a kitartás forrására mutat a hirdetés küldetésében. Légy bátor, Jézus legyen az egész erőd, Jézussal a terhek könnyűvé válnak, a fáradtság könnyeddé, a tövisek édessé… Gyakran lépj be Jézus szívébe. Hiteles vagy, amikor arra hív, hogy mindig fejezzük ki a húsvéti örömöt. „Legyetek vidámak” – ez az ő allelujája; ez a remény stílusa, a küldetés ereje, a „remény zarándokai”, amelyet a jubileum hatékony ösztönzésként javasol e föld lakóinak új evangelizációjához. Ez a Feltámadott Jézus felszabadító ajándéka mindenki számára, különösen azok számára, akik szenvednek.

Azt kívánom, hogy mi, a Segítő Szűz Mária Leányai Intézmánye, a nevelő közösségek, a gyerekek, a lányok és fiúk, a fiatalok tudjuk meghallani és befogadni a Mester szavait, szívünkben őrizni és emlékezni rájuk, hogy egyre inkább felismerjük és beleszeressünk Jézusba az Eucharisztiában, a Feltámadottban, az Élőben, aki örökké velünk marad.

Az Eucharisztiából merítettek szentjeink erőt, világosságot és a küldetés próféciáját.

A meghalt és feltámadt Jézusból merítenek bátorságot azok a nővéreink, akik nehéz és ellenséges területeken élnek, hogy a szenvedő népekkel, a legszegényebbekkel maradjanak, segítve őket, még saját életük komoly kockáztatásával is.

A Feltámadott, az Élő erejével együtt visszük a mindennapokban világszerte találkozott régi és új szegénységekhez a „fénybe öltözött” férfi által hirdetett reményt: „Ne a holtak között keressétek azt, aki él!”

Ezt a kívánságot különösen a szenvedéstől, nehéz és bizonytalan helyzetektől leginkább sújtott közösségeknek intézem.

Áldott húsvétot!

Áldjon meg minket mindannyiunkat Mária, az örömtől sugárzó Anya.

Chiara Cazzuola generális anya

Róma, 2025. április 20.