Szeptember 29-én, vasárnap Beatrice nővér Szent Mihály Főangyal Díjat vehetett át Mogyoródon.
A Szent Mihály Főangyal Díjat olyan hívő kaphatja, aki élete példájával és cselekvő szeretetével kitűnik a hívek sorából.
Beatrice nővér 32 éve szolgál Magyarországon, ebből 18-at töltött Mogyoródon. A díjat nővértársai és a hívek jelenlétében vette át a szentmise után.
2024 nyarán egy régi álom öltött testet, amikor musical formában színpadra állította Medgyessy Zsófia nővér és Domán Vivien egri animátor Mazzarello Mária életét, hivatásának történetét. A 45 perces színpadi műben nyolc dal csendül fel, melynek koreográfiájánál Medgyessy Zsuzsanna kortárs-modern táncos is segített. A színdarab egri animátorok és szülők közös csapatmunkájának az eredménye, több mint 30 fő segítette, hogy létre jöhessen. A musical dalait, szövegét és mozgását több mint hat hónapos próbafolyamat alatt tanulta meg az Egri Szalézi Oratórium Amatőr Színtársulata, akik előtte a Szent István Rádió és Televízióban stúdiófelvételt készítettek a dalokból és a hangszeres részekből is. A „Rád bízom őket!” című musical során megismerhetjük a gyermek Mazzarello Máriát, aki később felnőve mély hitének köszönhetően igent mond az Úr hívásának és Don Bosco példáját követve az elhagyatott ifjúságon szeretne segíteni, mint szerzetes. Okosan és bölcsen, szeretettel nevelte a lányokat. Don Bosco megtalálta benne az alkalmas személyt, akinek segítségével életre hívta a Segítő Szűz Mária Leányai közösséget. 1872-ben szerzetesi fogadalmat tett és főnöknővé választották; ebben a szolgálatban megmutatkoztak kiváló anyai és vezetői képességei is. Vidámsága vonzó volt és magával ragadta a fiatal leányokat. Intézménye rohamosan fejlődött. A hit mélysége által evangéliumi értékű gazdag nevelési módszert hagyott a mai kor embereire is. A színdarabban Horuczi Liza formálta meg a Gyermek Mazzarello Máriát és Szauer Anna bújt a felnőtt szerzetesnő szerepébe. Hiteles játékuknak és a többi szereplő lelkes és értékes munkájának köszönhetően az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó színpadán több száz emberhez vihették közel e szent életpéldáját.
Szauer Anna főszereplő örömmel vállalkozott egyetemi tanulmányai és szalézi animátori önkéntes feladatai mellett erre az evangelizáló szerepre és meghatottan emlékezett vissza mit jelent számára Mazzarello Mária „cipőjében járni”: „Kezdetben csupán a színpadi szereplés és zenei előadás lehetősége vonzott Mazzarello Mária alakjának megformálása kapcsán, azonban később, a stúdiófelvétel és próbák során kialakult, majd folyamatosan formálódott is bennem a szenthez való lelki kapcsolódás. Erre a különleges kötődésre utólag sokkal nagyobb ajándékként tudok tekinteni, mint magára a színpadi jelenlétre.
Régóta vágytam rá, hogy egy musicalben próbálhassam ki magam, emellé a hangszeres és énekes stúdiófelvétel mind olyan lehetőségek voltak, melyekért végtelen hálát érzek, hogy részesük lehettem, mégis más élményeimet emelném ki. Eleinte aggodalommal töltött el a gondolat, hogy vajon mennyire lesz idegen érzés egy szentéletű, szerzeteséletre elhívott és azt teljességgel megélt nőalakot megformálni egy életszentség útján csak bukdácsoló, hasonló hivatástudattal nem rendelkező lányként. Ebben nyújtott segítséget, hogy a próbák ideje alatt olvastam az “Egy egyszerű és szeretetteljes élet” című könyvet, mely feltárta számomra a gyermek Mazzarello Mária még fejlődésben lévő énjét is, mellyel könnyebben tudtam azonosulni, majd ebből táplálkozni. Olvasás során fedeztem fel azt is, hogy megfelelő szintű elhivatottsággal és hittel igenis lehet a szerzetesi életen kívül is evangelizálni, nekem ennek egyik eszközévé vált a szent alakjának magamra öltése, értékrendjének megismerése, és az előadás által példájának továbbadása.
Ezenkívül a hozzám olyan közelálló zene jelentett hidat Mazzarello Mária és köztem. Minden egyes dal szövegét a lehető legnagyobb figyelemmel mondtam, ezáltal pedig a szavak, akár az eredetitől eltérő módon is, de mégis az élethelyzetemhez mindig illő jelentést kaptak. Korábbi tapasztalataim alapján sokkal könnyebben megy az éneklés, ha a kiejtett szavaknak van kifejezett címzettje, így ezeket a sorokat éneklés közben imává formáltam, és így juttattam el a Jóistenhez.
A régóta vágyott lehetőségek elnyerése, a belém vetett bizalom, a közösségként való alkotás, a segítőkezek áldozatos háttérmunkája és a Don Bosco Nővérek rendalapítójához fűződő különleges, már-már kiforrott kapcsolatom az előadást követően is napról-napra új lendületet ad katolikus hitem mindennapi megélésében és elmélyítésében.”
A „Rád bízom őket” musicalt az Egri Szalézi Oratórium Amatőr Színtársulata a következő hónapokban más-más helyszínen mutatja még be, melyekről hírt adunk.
Kiskamasz lehettem, körülbelül 12 éves, amikor először fordult meg a fejemben a szerzetesség gondolata. Vajdaságban nőttem fel, azon belül is Bácskában, a Szabadkai Egyházmegyében, Magyarkanizsán. Többek között a szülővárosomban is (több más bácskai település mellett) élnek és dolgoznak iskolanővérek. A magyarkanizsai nagytemplomban régen ők végezték a zenei szolgálatot, alsósként ők tanították nekem a hittant, gyakran jártam velük kirándulni vagy csak egy-egy lelkibeszélgetésre betértem a rendházukba. Őket látva fordult meg először a fejemben, hogy nőként nem csak az anyai hivatás létezik, hanem akár a lelki anyaság is. Az évek során időről időre megtalált engem a szerzetesség gondolata, de mindig elvetettem, mert úgy gondoltam nekem nagy családom lesz, sok gyerekkel.
A gimnázium utolsó évében a legjobb barátnőm és szobatársam elhívott egy katolikus zarándoktáborba, a Jézus Barát Gyalogtúrára. Akkor még vasárnapi keresztényként nem éreztem, hogy nekem ott a helyem, de sok átbeszélgetett és átimádkozott éjszakát követően jelentkeztem résztvevőnek. A tábor előtti hetekben egyszercsak megcsörrent a telefonom, a tábor főszervezője, Balcsák Szilárd atya hívott, hogy lenne-e kedvem csoportvezetőként résztvenni a táborban. Akkor még a hitem elég instabil lábakon állt, nem tudtam vajon én miként segíthetnék a gyerekeknek, hogyan vihetem őket közelebb a Jóistenhez. Ám akkor belevágtam és ott ragadtam hosszú éveken keresztül. Megértettem, hogy Isten hogyan formált engem a gyerekek által és őket általam. Jó volt látni az évek során, hogy akár egy-egy beszélgetés során, a játékok és a gitáros dicsőítő dalok segítségével egyre jobban az Isten felé közelednek, a hitük is egyre mélyebb lesz.
A Jézus Barát Gyalogtúrán túl a torontói „magyar templomban” is foglalkoztam gyerekekkel, ott besegítettem az elsőáldozási hittancsoportba. Továbbá a Rákóczi Alapítvány Magyarságismereti Mozgótáborában pécsi helyi vezetőként és délvidéki referensként kapcsolódtam a határon túli magyar középiskolás diákokhoz. Ezek az alkalmak megerősítettek abban, hogy szeretek a fiatalokkal foglalkozni, s szeretnék még többet tenni értük.
Mindeközben a civil életben előbb filmes szakon tanultam, majd az EWTN Katolikus Televíziónál dolgoztam, ahol napi kapcsolatban voltunk egyházmegyés papokkal, szerzetesekkel és nővérekkel. Az ő életüket látva, velük beszélgetve éreztem azt, hogy az én helyem köztük van. De ekkor még nem tudtam, hogy melyik rendbe vezet a Jóisten. Aztán januárban voltak a szaléziak a tévében és szerelem volt többedik látásra, hiszen korábban már néhány helyen kereszteződtek az útjaink. Úgy éreztem, mintha én mindig is ismertem volna őket és ahogyan ők foglalkoznak a fiatalokkal. Az ő karizmájukba teljesen belepasszolt az, ahogyan én megéltem a gyerekek között töltött időt. Tavasszal egy rövidebb időt töltöttem a szalézi nővérek pesthidegkúti rendházában, majd a nyári lelkigyakorlaton is tovább érlelődött bennem a gondolat, hogy én a Segítő Szűz Mária Leányai közt vagyok otthon. És így szerzetesként is teljesülhet a vágyam, hogy a szaléziak nagy családjában sok gyerekkel foglalkozhassak.
Július 26-a és augusztus 4-e között zajlott a szalézi nővérek hivatástisztázó lelkigyakorlata Sárospatakon. A lelkigyakorlatot Carolina nővér és Elvira nővér vezette 9 fiatal lány részvételével. Az egy hetes elvonulásnak a Szent Erzsébet nővérek lelkigyakorlatos háza adott otthont.
Az első nap rögtön egy kirándulással indult a lelkigyakorlat a sárospataki tengerszemhez. A természeti látnivalók megtekintése után egy ismerkedős játékfűzérre is sor került a tengerszemnél található kilátó tövében. Visszatérve egy szentmisén és egy szentségimádáson vettek részt a lelkigyakorlatozók.
Szerdán, csütörtökön és pénteken hasonló módon zajlottak a programok. A reggeli zsolozsmát követően Elvira nővér tartott előadást a bibliai nőkről (a Szűzanyáról, Zebedeus fiainak az édesanyjáról és a szamáriai asszonyról), majd egy szilencium következett, amelynek keretében az előadás témájáról lehetett elmélkedni meghatározott kérdések alapján. 11 órakor minden nap egy vezetett szentségimádáson vehettek részt.
Délután 3-kor kezdődött a délutáni program. Először elimádkozták a résztvevők a rózsafüzért, majd Carolina nővér elmélkedésén vettek részt, aki különféle pszichológiai témákon keresztül mutatta be, hogy hogyan tudunk mégjobban kapcsolódni Istenhez, embertársainkhoz, önmagunkhoz és a hivatásunkhoz. Pénteken például a tarcali Áldó Jézus szoborhoz kirándulva a félelmekről és azok leküzdési módszereiről esett szó. A délutáni előadások után is egy órányi szilencium keretében gondolhatták át a hallottakat.
Minden este közösen elimádkozták a zsolozsma esti dícséretét, majd egy ünnepi szentmisén vehettek részt a sárospataki bazilikában. Pénteken, a hónap első pénteke lévén egy gyónási lehetőség is adódott a szentmise előtt. Egyik este még egy film is belefért a programba, a lányok egy amerikai sebész életéről nézhettek meg egy filmdrámát. A takarodó előtt pedig minden este a szalézi nővérek jó éjszakát gondolataival tértek nyugovóra.
A lelkigyakorlat utolsó napján, augusztus 4-én a reggeli szentmisét és zsolozsmát követően Carolina nővér tartott előadást Mária Magdolnáról, majd egy szilencium és egy megosztás következett, amelyben a héten szerzett tapasztalatokat osztották meg egymással.
Többen kiemelték a feldolgozott témák kimeríthetetlenségét, azt, hogy a héten sok új nézőpontot fedeztek fel a már jól ismert evangéliumi szakaszokban. Voltak, akik a csendet emelték ki. Ezekben a kütyü mentes időszakokban saját magukkal és a saját gyengeségeikkel találkozhattak. Az imádságokat is többen kiemelték, volt aki úgy fogalmazott, hogy a lelkigyakorlat előtt félt a zsolozsmától vagy nem merte vezetni a rózsafüzért, de itt pozitívan csalódott ezekben az imamódokban.
Augusztus 7-én nagy kegyelmet kaptunk Istentől: novíciák lettünk.
Egy egész ünnepségsorozat után érkeztünk el ehhez a pillanathoz: Augusztus 5-én Torinóban ünnepeltük a nővérek fogadalomújítását, és külön köszöntöttük a különleges évfordulót ünneplőket. Délután már a vonaton ültünk, és Róma felé vettük az irányt, ahol másnap a legújabb nővéreink első fogadalmán vehettünk részt. Nagyszerű volt együtt ünnepelni, találkozni, látni a nővérek, idősek és fiatalok boldogságát ebben a hivatásban.
Így érkeztünk el a 7-éhez. Reggel a Jézus Szíve templomban vettünk részt a szentmisén, és Mária oltalmába ajánlottuk magunkat annál az oltárnál, ahol Don Bosco, már idősen, megértette, hogy Ő, Mária tett mindent. Ezután utaztunk Castel Gandolfoba, a novíciátusban. A szertartást a posztulátusba való belépéshez hasonlóan mi készítettük elő az olvasmányokkal, könyörgésekkel, énekekkel. Sr Maria Luisa, az Intézmény általános titkára röviden beszélt a novíciátus időszakáról, amelyben megalapozzuk későbbi szerzetesi életünket, Jézus követését a szalézi hivatásban. Kifejeztük, hogy válaszolni akarunk Isten hívására a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményben, és kértük, hogy elkezdhessük megismerni a rend Alapszabályait. Sr Maria Luisa ezután befogadott minket az intézménybe, megkaptuk tőle a novíciák medálját, amelynek egyik oldalán a Segítő Szűzanya, Édesanyánk és Mesternőnk, a másik oldalán pedig az Intézmény címere van, amihez mostantól tartozunk. Ezután bemutatott és rábízott minket sr Luisara, a mesternőnkre, aki mostantól elkísér és vezet bennünket. Végül egy énekkel Máriának ajánlottuk magunkat és a novíciátus időszakát.
Jelmondatunknak Jézus Péterhez intézett felszólítását választottuk: Evezz a mélyre! Szeretnénk valóban elengedni a saját kis biztosítékainkat, és kievezni a nyílt tengerre, ahol egyedül Jézusra bízva magunkat, hagyjuk formálni magunkat az Ő Szíve szerint.
Érzelmekkel teli, gyönyörű, de nem könnyű ez az időszak, hiszen néhány napon belül rengeteg dolog történt: elbúcsúztunk az előző közösségünktől, elkezdtük megismerni az újat, ünnepeltünk, költözködtünk – lassacskán azért kezdek megérkezni az örömteli valósághoz, hogy novícia vagyok. Nagyon szép a formálódó új közösségünk is, a másodévesek és a nővérek nagy szeretettel fogadtak. Külön öröm, hogy Nagy Katával együtt már ketten vagyunk novíciák. Mivel pedig minket valóban Isten szeretete gyűjtött össze, Ő lesz az is, aki formál, vezet, és segít szeretni egymást. A kedves olvasó imájába ajánljuk magunkat: a nővérek, a másodéves novíciák: Clara, Martina, Desirè, Sofia, Carmen, Marjam és Kata, és az elsőévesek: Chiara, Magdalena, Mihaela, Maria, Sara, Iva, Sereen, Benedetta, Lara, Monica és Márti.
Köszönjük szépen!
Sok szeretettel várunk idén is a Mazzarello ünnepre 2024.05.11-én. 10.30-kor szentmise, majd ezt követően ebéd, játék, kézműves, focikupa vár rád a templomkertben.
