Az idei nyár sem telhetett el az egriek számára nyári oratórium nélkül. Idén egy mesés, hegyvidéki települést, Bükkszentkeresztet választottuk helyszínül.
A tábor négy héten át, korosztályokra bontott csoportokban zajlott, Elvi és Ági nővér vezetésével.
„Elég, hogy fiatalok vagytok, máris szeretlek benneteket” lett az idei oratóriumunk mottója. Ennek megfelelően minden nap megismerkedtünk egy-egy történettel, amelyben Don Bosco egy hátrányos helyzetű fiatallal találkozik, és változtatja meg csupán szeretetével, iránta való figyelmével annak eddigi életét. A csoportbeszélgetéseken tehát leginkább a hála, előítéletek, önismeret és feltétlen szeretet témáit jártuk körül. Kisebb feladatokban igyekeztünk arra sarkallni a fiatalokat, hogy a megbeszélteket a nap folyamán a csoporton belül, illetve később, hazatérve is gyakorolni tudják. Don Bosco útmutatásai és tanítása mellett természetesen a színes programokból sem volt hiány.
A hely kínálta lehetőségeket, és a szép időt kihasználva nagyokat kirándultunk a környéken. A helyismereti verseny során pedig nem csupán a faluról, és annak környezetéről, hanem a helybeliek kedvességéről, és közvetlenségéről is megbizonyosodhattunk.
A kézműves foglalkozásokon az ügyességünket tettük próbára, míg a sorverseny, illetve a métázás során a közösség erejét ismerhettük meg. A hét csúcspontjának számított, amikor a gyerekek az íjászat rejtelmeibe kaphattak betekintést.
Minden nap a helyi templomban gyűltünk össze, hogy Fülöp atya által celebrált szentmisén vegyünk részt, és hálát adhassunk a nap eseményeiért, egymásért. Az atya jelenléte a tábor során arra is lehetőséget adott, hogy a szerda esti csendesebb, lelki program zárásaként szentgyónásban is részesüljünk.
A közös imádkozásoktól kezdve, a játékokon, mókán keresztül, a házimunkáig sok-sok mindent éltünk át és tanultunk meg együtt, legfőképpen egymástól. Érkezésünkkel így nem csupán az alkalmi szállásunkat sikerült belaknunk, otthonossá tennünk, hanem mi is egy erős közösséggé, családdá formálódtunk a napok során.
Ebből a családi légkörből érezhettek meg valamit a minket évről-évre meglátogató Szent István Televízió és Rádió munkatársai is, mivel a felvételek és interjúk készítése után még sokáig köztünk maradtak, hogy velünk együtt kézműveskedjenek, ebédeljenek.
A búcsúzás most is, mint mindig nehéz volt, de megkönnyítette az, hogy tudtuk, az év során, de legalább is jövő nyáron biztosan találkozunk.
Enikő Káli animátor
