„Az Advent a kapuk előtt van.”
Ezzel a rövid, tömör, ám meglehetősen sokat sejtető kijelentéssel kezdtük meg a karácsonyi időszakra való felkészülést kollégiumunkban, az Imperfectum együttes segítségével. Az adventi időszak fontosságát, mélyre hatoló lényegét igyekezett hangsúlyozni a csapat két megjelent tagja. A hangulatos, enyhe fénnyel, a tornateremben uralkodó csenddel igyekeztek vezetni minket, adni valami újat, valami útravalót ami segítheti fejlődésünket, felkészülésünket Krisztus eljövetelére. A félhomály, a csend, mindenkit elmélyülésre, gondolkodásra ösztönöztek, s békét ébresztettek a szívekben. Elmesélték, útjuk során az autópálya mellett elhaladva láttak egy vonatot. A kivilágított szerelvény nyílegyenesen haladt előre a sötét éjszakában. Ehhez a képhez kapcsolódva hívták fel figyelmünket arra, hogy mindenki életében szükség van egy ilyen nyílra, egy iránymutatásra. Dalaik és rövid, de annál lényegesebb szavaik erőről, hitről és végtelen bizalomról tanúskodtak számomra. Az elmélkedőbb dalok mellett megjelentek a vidámabb szerzemények is, így helyett kapott a „repertoárban” többek között a Tanúim lesztek című dal, illetve a 2012-es Egerszalóki Találkozó himnusza is.
Energiájuk, motiváltságuk szintje minden apró rezdülésükben látható volt. Elmondták, az együttes 12 évvel ezelőtt alakult, és az Imperfectum nevet választották neki, ami tökéletlent jelent. Mára nem teljesen ugyanaz a felállás zenél, aki annak előtte, de az elnevezéshez ragaszkodtak. S hogy miért? Mert úgy érzik, van bennük valami hiány, ami arra vár hogy valaki betöltse. Elmondták, az hogy tehetségük és lehetőségük is van a zenéléshez, ajándék számukra, melyet fentről kaptak, és hálásak is érte.
Én is, mint egy a Kollégiumban lakó lányok közül, hálát érzek. Azért, hogy hallhattam őket. Hogy részese lehettem valami rendkívülinek, és tökéletesnek. Hiszen szívünkben, lelkünkben minden nap meg tud születni a Megváltó, ha közel engedjük magunkhoz- s ebben mutatott most nekünk példát az Imperfectum.
