Részletek a héten elhangzott gondolatokból:

Troncatti Mária bár érezte a fájdalmas elszakadás súlyát a családjától, a hegyektől, a falutól, mind attól, ami valaha kedves volt számára, még sem fordult vissza, hanem határozottan útnak indult.

„Uram, örökre a Tiéd  akarok lenni. (…) Csak Te maradtál, de Te elég vagy nekem. Kérlek, adj nagy szívet, hogy igazán tudjak szeretni, áldozatot hozni! 

Troncatti Mária fiatal szerzetesként sokszor megtapasztalt különböző súlyos betegséget és az azokkal járó szenvedést.  Később lehetetlennek tűnő helyzetekben ő ismételte a körülötte élőknek: “Hitre van szükség!” 

31 évesen, örökfogadalmakor így imádkozott:
“Irgalmas Jézus, Te ébresztettél bennem indíttatást e fogadalmak megtételére. Segíts szent kegyelmeddel, hogy hűségesen meg is tartsam.
Szeplőtelen Szűz, a keresztények hathatós, nagy erejű Segítője, légy vezetőm és oltalmam az élet minden veszélyében.”

Az első világháború idején felszólították Mária nővért egyik rendtársával együtt, hogy végezzen el egy ápolói és  vöröskeresztes tanfolyamot. (…) A háború előrehaladtával, sebesült katonáknak foglaltak le 15 ágyat a rendházukban, Mária  nővért pedig arra utasították, hogy ápolja őket. 

XIV. Leó pápa nagyböjti üzentében buzdít bennünket is: “Szeretteim, egy olyan nagyböjt kegyelmét kérjük, amely figyelmesebbé tesz bennünket Istenre és a legelesettebbekre.”

Istenem, ma kiben szeretnél találkozni velem?

Könyörögjünk!

Istenünk, te már ezen a földön mennyei javakban részesítesz minket, amikor szentségeiddel belekapcsolsz mennyei életedbe. Kérünk, kormányozz minket földi utainkon, és vezess el örök világosságodra. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.