Részlet Troncatti Szent Mária életéből: Amikor összecsapnak a hullámok

Az első világháború idején felszólították Mária nővért egyik rendtársával együtt, hogy végezzen el egy ápolói és  vöröskeresztes tanfolyamot. 1915. június 25-én Mária és Chiara nővér a tanfolyamról éppen hazaértek, amikor egy hatalmas erejű vihar miatt, a házuktól nem messze, a Teiro-hegyipatak  egy szempillantás alatt megáradt. A víz félelmetes robajjal tört be a nővérek udvarára és házába is. Minden olyan gyorsan történt, hogy menekülni is alig lehetett;  sekrestyés nővér életét vesztette a sodrásban. „Segítő  Szűz Mária, megígérem, hogy ha megmentesz ettől az árvíztől, misszionáriusnak megyek” –  fohászkodott Mária nővér. Chiara nővérrel együtt egy úszó asztalba kapaszkodtak, melyet  a víz egy ablakzsalugáternek sodort. Megmenekültek. Mária  nővér betartotta ígéretét és elküldte kérvényét,  hogy misszionárius lehessen.

A háború előrehaladtával, sebesült katonáknak foglaltak le 15 ágyat a házukban, Mária  nővért pedig arra utasították, hogy ápolja őket. 

Amikor összecsaptak – szó szerint is – Mária nővér felett a hullámok, nem csak a saját életét akarta megmenteni, hanem a szíve nyitott volt Istenre és az elesettekre. Majd, az életveszély elmúltával sem felejtette el a Szűzanyának tett ígéretét, erősen emlékezett rá, nem mentette fel magát utána sem.
XIV. Leó pápa nagyböjti üzentében buzdít bennünket is: “(…) az Egyház anyai gondoskodással arra hív bennünket, hogy újra életünk középpontjába állítsuk Isten misztériumát, s így hitünk új lendületet kapjon, és szívünk ne szóródjon szét a mindennapok aggodalmai és zavaró körülményei között. (…) Szeretteim, egy olyan nagyböjt kegyelmét kérjük, amely figyelmesebbé tesz bennünket Istenre és a legelesettebbekre.

Istenem, ma hogyan szeretnél figyelmesebbé tenni?

Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, adj erőt, hogy a közelgő ünnepekre töredelmes bűnbánattal tisztítsuk meg lelkünket. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.