Több mint fél éve jött az ötlet Kati nővér részéről, hogy az egri animátoroknak szüksége lenne egy csapatépítő hétvégére, azért, hogy a gyermekeket közösen még jobban Jézus felé vezethessék. Ehhez azonban a csapatnak és az animátoroknak egyénileg is szükségük van arra, hogy felismerjék saját hibáikat, erényeiket, álmaikat vagy társaik kihívásait, félelmeit. Február 2-a és 3-a között közelebb kerülhettünk Don Bosco céljához, egymáshoz, önmagunkhoz és az Úrhoz is. Elmélkedések, tanítások, imádságok, játékok és beszélgetések színesítették a napjainkat, melyet szombaton este a szentségimádás, vasárnap a szentmise tett egésszé. A játékok és beszélgetések célja a közösség építése és a csapat erősítése volt. A szentírási részletek tanulmányozása, az imádság és tanítás közelebb vitt minket a Teremtőhöz, hiszen ahhoz a Jézushoz tudjuk vezetni a ránk bízottakat, amely Jézust mi magunk ismerünk! -hangsúlyozta a hétvége egyik szervezője: Melinda. A két nap alatt a „Szaléziság” minden részletével találkozhattunk, hiszen a játék és elmélkedés valamint imádság alatt is tanultunk valamit magunkról, a másikról és a teljes közösségről. A mindennapokba magunkkal vihetjük az élményeken túl azt a családias légkört is, amelyben jobb animatorokká válhatunk. Az egyik animátortársam fogalmazta meg útravalóul, hogy célja ezután továbbra is törekedni az életszentségre. Büszke vagyok arra, hogy ilyen csapatban tevékenykedhetek, amely nem jöhetne létre a nővérek gondoskodó szeretete nélkül. (Domán Vivien egri animátor)

Mindig óriási örömmel és nyitott szívvel megyek az oratóriumba, amely mindig is otthonként szolgált számomra. Ez alkalomból egy 2 napos animátorképzésen/lelkigyakorlaton vehettem részt, 15 animátortársammal együtt. A hétvége célja, az Úrral és az egymással való kapcsolatok megerősítése volt, hogy minél eredményesebben foglalkozhassunk a fiatalokkal. Erre különböző csoportos feladatok és játékok voltak segítségül. Sok játék nagyon megérintett, de nekem a legjobban, egy képkiválasztós játék tetszett, amelyben az volt a feladat, hogy sok kép közül ki kellett választani a rám leginkább jellemző képet. Nekem egy ujjal rám mutató kisfiú képe tetszett, mely az animátori hivatásomra emlékeztetett és mellette ezt súgta nekem: „Számítok rád”, „Bízom benned”.
Úgy érzem, nem véletlen, hogy animátor lettem, ahogy mondtam a társaimnak is. Mindannyiunknak van egy feladata, itt a Földön, amelyet a Jóisten szánt nekünk, hogy azt az utat járva az Urat és a többi embert szolgáljuk a Tőle kapott kegyelmek és a talentumok, tehetségek által. Sok ember próbálkozik a saját erejéből, megtalálni a hivatását, egy olyan úton, amely esetleg nem neki lett szánva. Erőlködik, ahelyett, hogy odafigyelne az Úr sugallataira, mert Ő tudja a legjobban, hogy mire van szükségünk, miben tudunk igazán kiteljesedni, hisz Ő alkotott minket. Animátorként ez a feladatunk, hogy példát mutassunk és Don Bosco pedagógiáját követve a segítsünk mindenkinek megtalálni az útját, amelyen a mennyország a végállomás. (Zelei Endre szalézi animátor)