- júliusában magyar szalézi animátorok, Kovács Kati nővér vezetésével, valamint olasz szalézi fiatalakkal az albániai Tale városában teljesítettek missziós szolgálatot. Az olasz Rieti Egyházmegye fiataljainak egy csoportját Nazarena Sabatino nővér kísérte a missziós élményre.
A magyar VIDES életében immár második alkalommal ment ki egy csoport nemzetközi önkéntes munkára Kovács Kati nővér vezetésével Albániába, ahol a helybeli gyerekeknek foglalkozásokat szerveztek a szalézi pedagógia szerint. Örömteli fogadtatásban részesült a csapat egy fájdalmas történelmű vidéken, a magyar önkéntesek örömmel és könnyedén működtek együtt az olasz csoporttal a nagyszabású játékok és egyszerű, gyakorlatias tevékenységek megszervezésében, kölcsönösen gazdagítva egymást a megosztott tudás és az egymásnak nyújtott segítség révén.
„Nem csupán egy nyári misszió volt, hanem egy mély találkozás egy földdel, egy néppel és egy hittel, amely kitörölhetetlen nyomot hagyott. Élményünk középpontjában a Szent Miklós plébánia nyári tábora állt, amelyet a Keresztények Segítő Szűzének szenteltek. Naponta hét faluból tucatnyi gyermek érkezett a plébániára, gyakran gyalog, magukkal ragadozó örömmel. Játékokon, workshopokon, dalokon és a megosztás pillanatain keresztül megtapasztalhattuk az önzetlen szolgálat szépségét. A szemükben egyszerűséget, bizalmat és azt a képességet láttuk, hogy anélkül adjunk szeretetet, hogy bármit is kérnénk cserébe. Ők voltak azok, akik emlékeztettek minket arra, hogy a szolgálat nem elszegényíti, hanem gazdagítja azokat, akik részt vesznek benne. Minden mosoly, minden ölelés és minden megosztott pillanat értékes ajándék volt. A misszió nem csupán tevékenységek sorozata volt, hanem egy intenzív lelki utazás is. Imádság, Eucharisztia és elmélkedéssel töltött pillanatok kísérték a napot, segítve minket abban, hogy a hit szemszögéből lássuk tapasztalatainkat. Minden Albániában töltött nap emlékeztetett minket arra, hogy a misszió nem csupán az adakozásról szól, hanem arról is, hogy hagyjuk magunkat megváltozni a másokkal való találkozás által. Úgy indultunk útnak, hogy segítséget nyújtunk; visszatértünk, és a kapott ajándékokkal teli szívvel. Megtanultuk, hogy nagyon kevés kell ahhoz, hogy valakit boldoggá tegyünk, hogy a remény még a legnehezebb helyzetekben is felbukkanhat, és hogy az evangélium a szeretet, a meghallgatás és a szolgálat konkrét cselekedetei által kel életre. Ez a tapasztalat mindannyiunkban felébresztette a vágyat, hogy folytassuk ezt az utat. Reméljük, hogy ez a tíz nap csak a további küldetések kezdete, mert rájöttünk, hogy kéz a kézben járva oly sok szegénységben, szenvedésben és magányban élő embert tudunk támogatni.” – olvasható Camilla Persiani beszámolójában…
