A Jó Pásztor, Jézus szíve fémjelzi teljes lelkipásztori működésünket, és ő a mi legfőbb támaszunk.

Ugyanakkor ennek konkrét, szalézi megvalósulását Don Boscóban láthatjuk, az egyedi, valdoccói, mornesei vagy a Szalézi Családunk minden tagját jellemző lelkületben. Ám tudjuk, hogy mindannyiunk legfőbb közös pontja Don Bosco karizmája, melyet a Szentlélek ébresztett benne, az Egyház javára. Ezt nevezzük szalézi karizmának, amely mindenkit átkarol és befogad.
Azon szép kijelentése (amely életterve is egyben), mely szerint: „Elég nekem az, hogy fiatalok vagytok, és én máris nagyon szeretlek benneteket”, a Szent szavai, de legelőször is alapvető nevelési állásfoglalása. Jól tudjuk, hogy „megdöbbentő erővel fejti ki működését a fiatalok érdekében: szóban, írásban, intézmények alapításával, utazásaival, társadalmi és vallási személyekkel való találkozásaival. Elsősorban irántuk, a fiatalok iránt mutat odaadó figyelmet, személyük felé fordul, hogy atyai szeretetéből megérezzenek egy magasabb szeretetet.”

„Ugyanazokkal a szempontokkal és ugyanazzal a lelkülettel keres és talál a leány ifjúság problémáira is megoldást. Az Úr támaszt mellette egy társalapító nőt: Mazzarello Szent Mária Dominikát és fiatal társait, akik már plébániai szinten elköteleződtek a leányok keresztény nevelésére. Nevelői magatartása más férfi és női munkatársat is vonz, akik fogadalmakkal kötelezik el magukat, „munkatársakat”, akik egyesülnek ugyanazon pedagógiai és apostoli ideálok mentén.3 Mindehhez hozzátartozik az is, hogy ő volt Mária, a Keresztények Segítője és az Egyház Anyja iránti rendkívüli tisztelet hirdetője, miközben állandó szeretettel és gondoskodással fordult volt-növendékeihez is.
Tettei és látásmódja középpontjában a lelkipásztori szeretet áll, amely erejének valódi motorja. Mivel úgy érezte, hogy Isten művének részesévé vált, Don Bosco számára ez a lelkipásztori szeretet a fiatalok szeretetét jelentette, legyenek bármilyen állapotban vagy helyzetben. Mindennek célja pedig az, hogy a valóságos emberi lét teljességére vezesse őket, amely Jézus Krisztusban nyilvánult meg, és amely annak a lehetőségében valósul meg, hogy becsületes állampolgárként és Isten gyermekeként éljenek.
Ez a mi életünk kulcsa, így kell a szalézi karizmát megvalósítanunk. Ha már a zsigereinkben, lényünk legmélyén érezzük azt a tüzet, ezt a nevelői szenvedélyt, amely Don Boscót az egyes fiatalokhoz vezette – miközben bízott bennük, s hitte, hogy mindegyikükben ott él a jóság és a Mennyország magja; hogy segítsen nekik önmagukból a legjobbat kihozni és az Úr Jézussal való találkozásig kísérni őket – akkor tudjuk igazán érvényesíteni életünkben a szalézi karizmát, saját módszereink és lehetőségeink szerint.

Részlet: Don Ángel Fernández Artime szalézi rendfőnök
2015. évi Stennájából