Július 26-a és augusztus 4-e között zajlott a szalézi nővérek hivatástisztázó lelkigyakorlata Sárospatakon. A lelkigyakorlatot Carolina nővér és Elvira nővér vezette 9 fiatal lány részvételével. Az egy hetes elvonulásnak a Szent Erzsébet nővérek lelkigyakorlatos háza adott otthont.

Az első nap rögtön egy kirándulással indult a lelkigyakorlat a sárospataki tengerszemhez. A természeti látnivalók megtekintése után egy ismerkedős játékfűzérre is sor került a tengerszemnél található kilátó tövében. Visszatérve egy szentmisén és egy szentségimádáson vettek részt a lelkigyakorlatozók.

Szerdán, csütörtökön és pénteken hasonló módon zajlottak a programok. A reggeli zsolozsmát követően Elvira nővér tartott előadást a bibliai nőkről (a Szűzanyáról, Zebedeus fiainak az édesanyjáról és a szamáriai asszonyról), majd egy szilencium következett, amelynek keretében az előadás témájáról lehetett elmélkedni meghatározott kérdések alapján. 11 órakor minden nap egy vezetett szentségimádáson vehettek részt.

Délután 3-kor kezdődött a délutáni program. Először elimádkozták a résztvevők a rózsafüzért, majd Carolina nővér elmélkedésén vettek részt, aki különféle pszichológiai témákon keresztül mutatta be, hogy hogyan tudunk mégjobban kapcsolódni Istenhez, embertársainkhoz, önmagunkhoz és a hivatásunkhoz. Pénteken például a tarcali Áldó Jézus szoborhoz kirándulva a félelmekről és azok leküzdési módszereiről esett szó. A délutáni előadások után is egy órányi szilencium keretében gondolhatták át a hallottakat.

Minden este közösen elimádkozták a zsolozsma esti dícséretét, majd egy ünnepi szentmisén vehettek részt a sárospataki bazilikában. Pénteken, a hónap első pénteke lévén egy gyónási lehetőség is adódott a szentmise előtt. Egyik este még egy film is belefért a programba, a lányok egy amerikai sebész életéről nézhettek meg egy filmdrámát. A takarodó előtt pedig minden este a szalézi nővérek jó éjszakát gondolataival tértek nyugovóra.

A lelkigyakorlat utolsó napján, augusztus 4-én a reggeli szentmisét és zsolozsmát követően Carolina nővér tartott előadást Mária Magdolnáról, majd egy szilencium és egy megosztás következett, amelyben a héten szerzett tapasztalatokat osztották meg egymással.

Többen kiemelték a feldolgozott témák kimeríthetetlenségét, azt, hogy a héten sok új nézőpontot fedeztek fel a már jól ismert evangéliumi szakaszokban. Voltak, akik a csendet emelték ki. Ezekben a kütyü mentes időszakokban saját magukkal és a saját gyengeségeikkel találkozhattak. Az imádságokat is többen kiemelték, volt aki úgy fogalmazott, hogy a lelkigyakorlat előtt félt a zsolozsmától vagy nem merte vezetni a rózsafüzért, de itt pozitívan csalódott ezekben az imamódokban.

Augusztus 7-én nagy kegyelmet kaptunk Istentől: novíciák lettünk.

Egy egész ünnepségsorozat után érkeztünk el ehhez a pillanathoz: Augusztus 5-én Torinóban ünnepeltük a nővérek fogadalomújítását, és külön köszöntöttük a különleges évfordulót ünneplőket. Délután már a vonaton ültünk, és Róma felé vettük az irányt, ahol másnap a legújabb nővéreink első fogadalmán vehettünk részt. Nagyszerű volt együtt ünnepelni, találkozni, látni a nővérek, idősek és fiatalok boldogságát ebben a hivatásban.

Így érkeztünk el a 7-éhez. Reggel a Jézus Szíve templomban vettünk részt a szentmisén, és Mária oltalmába ajánlottuk magunkat annál az oltárnál, ahol Don Bosco, már idősen, megértette, hogy Ő, Mária tett mindent. Ezután utaztunk Castel Gandolfoba, a novíciátusban. A szertartást a posztulátusba való belépéshez hasonlóan mi készítettük elő az olvasmányokkal, könyörgésekkel, énekekkel. Sr Maria Luisa, az Intézmény általános titkára röviden beszélt a novíciátus időszakáról, amelyben megalapozzuk későbbi szerzetesi életünket, Jézus követését a szalézi hivatásban. Kifejeztük, hogy válaszolni akarunk Isten hívására a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményben, és kértük, hogy elkezdhessük megismerni a rend Alapszabályait. Sr Maria Luisa ezután befogadott minket az intézménybe, megkaptuk tőle a novíciák medálját, amelynek egyik oldalán a Segítő Szűzanya, Édesanyánk és Mesternőnk, a másik oldalán pedig az Intézmény címere van, amihez mostantól tartozunk. Ezután bemutatott és rábízott minket sr Luisara, a mesternőnkre, aki mostantól elkísér és vezet bennünket. Végül egy énekkel Máriának ajánlottuk magunkat és a novíciátus időszakát.

Jelmondatunknak Jézus Péterhez intézett felszólítását választottuk: Evezz a mélyre! Szeretnénk valóban elengedni a saját kis biztosítékainkat, és kievezni a nyílt tengerre, ahol egyedül Jézusra bízva magunkat, hagyjuk formálni magunkat az Ő Szíve szerint.

Érzelmekkel teli, gyönyörű, de nem könnyű ez az időszak, hiszen néhány napon belül rengeteg dolog történt: elbúcsúztunk az előző közösségünktől, elkezdtük megismerni az újat, ünnepeltünk, költözködtünk – lassacskán azért kezdek megérkezni az örömteli valósághoz, hogy novícia vagyok. Nagyon szép a formálódó új közösségünk is, a másodévesek és a nővérek nagy szeretettel fogadtak. Külön öröm, hogy Nagy Katával együtt már ketten vagyunk novíciák. Mivel pedig minket valóban Isten szeretete gyűjtött össze, Ő lesz az is, aki formál, vezet, és segít szeretni egymást. A kedves olvasó imájába ajánljuk magunkat: a nővérek, a másodéves novíciák: Clara, Martina, Desirè, Sofia, Carmen, Marjam és Kata, és az elsőévesek: Chiara, Magdalena, Mihaela, Maria, Sara, Iva, Sereen, Benedetta, Lara, Monica és Márti.
Köszönjük szépen!