A nyár és a szaléziak

A nyár sokak számára a pihenés, a szabadság és az élmények ideje. A szalézi közösségek számára azonban ennél is több: lehetőség arra, hogy a fiatalokat Istenhez vezessék, játékos, szeretetteljes légkörben – épp úgy, ahogy Don Bosco és Mazzarello Mária álmodta…

Hogyan telik a nyara a nővéreknek?

A tanév végével közösségeink mindegyikében Nyári Oratóriumot (táborokat) szervezünk, és a fiatalok között töltött idő a táborok után is folytatódik. Részt veszünk a szalézi család országos programjain Péliföldszentkereszten, a Bosco feszten és a Stégen, lehetőségünk van rekreációra és feltöltődésre, valamint junior nővéreink Olaszországban lelkigyakorlaton vesznek részt. Már hagyomány, hogy nyáron közel egy hetes női lelkigyakorlatra várjuk a 18 és 35 év közötti hölgyeket, akiket hivatáskeresésükben kísérünk. Az idei évben a szentév jubileuma kapcsán Rómába zarándokoltunk, a fiatalokat elkísérve, illetve egy önkéntes csoportot vittünk Albániába fiatalok közé szolgálni…Ezen kívül felkészülünk a következő tanévre óvodáinkban és iskoláinkban, valamint az oratóriumokban…Természetesen jut idő a közös beszélgetésekre, kirándulásokra és kikapcsolódásra is a nővértársaink és a jó Isten jelenlétében …

Élmények, hit, közösség

A szalézi lelkiség középpontjában a fiatalok állnak. Don Bosco, a fiatalok barátja és nevelője, hitte, hogy a nyár nem csupán az iskolai szünet, hanem különleges időszak a növekedésre – nemcsak testben, hanem lélekben is. Ezért álmodta meg az oratóriumot, amely nyáron gyakran tábor, közösségi program, sportnap vagy nyári foglalkozás formájában elevenedik meg.

A szalézi táborokban és nyári programokban különleges légkör fogad: testvériség, öröm, elfogadás. A fiatalok megtapasztalhatják, hogy Isten közel van, nemcsak a templomban, hanem a focipályán, a tábortűznél vagy épp egy kézműves-foglalkozáson is.

A nővérekkel folyamatosan együtt működnek a szalézi animátorok – fiatal önkéntesek – ők is példát mutatnak vidámságban, lelkesedésben és hitben. Nem tanítanak „fentről lefelé”, hanem közéjük állnak, barátként, testvérként, akik hitelesen képviselik Don Bosco szavait:

„Azt akarom, hogy boldogok legyetek most, és az örökkévalóságban is!”

Nincs „szünet” a szeretetben

Nyáron a szalézi jelenlét még intenzívebb: utcai oratóriumok, nyári napközik, falusi táborok, missziós utak – mindenhol ott vannak, ahol fiatalok vannak. A szaléziak számára ugyanis nincs „szünet” a szeretetből. Akár résztvevőként, akár animátorként, a szalézi nyár életre szóló élmény. Megtanít figyelni a másikra, felelősséget vállalni, örömet adni és befogadni. Egy-egy közösen megélt nyár nyomot hagy a szívben – és talán a hivatásban is.

Május 13-án Szent Mazzarello Mária Dominikát ünnepli a Szalézi Család, a Segítő Szűz Mária Leányai Intézete (FMA) társalapítójának ünnepét, aki leveleiben a szív ápolásáról beszél.

2025. május 13-án a Segítő Szűz Mária Leányai Intézete a teljes Szalézi Családdal együtt ünnepli Szent Mazzarello Mária Dominikát (1837–1881), a rend női ága társalapítójának liturgikus ünnepét, aki egyszerű és értékes lelki tanításokat kínál a mai kornak is. A lelki hagyományokra jellemző, de mindig aktuális metaforát használva Mazzarello anya a szívet egy kerthez hasonlítja, amelyről naponta gondoskodni kell. A húszéves Marianna Lorenzale nővérnek írt levelében ezt írja: „A szívedet egy kerthez kell hasonlítanod. Ha jól műveljük, jó gyümölcsöt terem. Ha nem vigyázunk rá, és nem gondozzuk egy kicsit minden nap, akkor gyomok fogják ellepni, igaz? Ezért legyetek bátrak. Minden nap ellenőriznünk kell, hogy van-e valami, ami akadályozza, valamilyen érzés, és ha igen, akkor tegyük ki őket, hogy elszáradjanak.” (L. 50, 2) A néhai Ferenc pápa utolsó enciklikája, a Dilexit nos, mélyreható utat javasol „Jézus Krisztus Szívének emberi és isteni szeretetének” felfedezéséhez. Ha figyelembe vesszük, hogy pápaságának mindössze négy enciklikája létezik, és hogy ez 2024. október 24-én, néhány hónappal halála előtt jelent meg, még világosabban érthető, ahogy maga a pápa is mondja a 217. pontban: „A jelenlegi dokumentum segíthet nekünk abban, hogy meglássuk, a Laudato Si és a Fratelli Tutti társadalmi enciklikák tanítása nem független a Jézus Krisztus szeretetével való találkozásunktól.

Ugyanebből a szeretetből iszogatva válunk képessé a testvériség kötelékeinek kialakítására, minden emberi lény méltóságának elismerésére és arra, hogy együtt dolgozzunk közös otthonunk gondozásán.” A saját szívünk gondozása, Krisztuséhoz való hasonlóvá tétele  ürelmes, mindennapi gondoskodással a világ átalakításának útja: „Krisztus sebzett oldala továbbra is árasztja azt az áramlatot, amely soha nem apad ki, soha nem múlik el, hanem újra és újra felajánlja magát mindazoknak, akik úgy szeretnének szeretni, ahogy Ő szeretett. Mert csak az Ő szeretete hozhat létre új emberiséget.” (Dilexit nos 219.)

A szalézi lelkiségben számos utalás található Krisztus Szívére, mint annak a szeretetnek a forrására, amely egyedül mentheti meg a fiatalokat és az egész emberiséget, mert „ahogyan a felszínesség korában élünk, őrülten rohanunk egyik dologból a másikba anélkül, hogy igazán tudnánk, miért, és kielégíthetetlen fogyasztókká és rabszolgákká válunk egy olyan piac mechanizmusainak, amelyek nem törődnek életünk mélyebb értelmével, mindannyiunknak újra fel kell fedeznünk a szív fontosságát.” (DN 2.)

Mazzarello Mária Dominika leveleiben a szív szó különböző jelentésekben 114-szer fordul elő. Jó 17 alkalommal utal Krisztus Szívére. Bölcsességében, mely az Eucharisztia és az élet iskolájában érlelődött, úgy gondolja, hogy mindennek a szív az eredete és a szíven keresztül halad. Main már fiatal lányként, Pestarino atya szakértő irányítása alatt megtanult őrködni és a Szentlélek vendégszerető lakhelyévé tenni a szívét, hogy Krisztus szeretetét mindenhová elvihesse. A mornese-i közösség Krisztus szívének mintájára alakult, köszönhetően annak, amit Mazzarello anya fő felelősségének tart. „Ha mindig jó példát mutatok nővéreimnek, a dolgok mindig jól fognak menni. Ha teljes szívemből szeretem Jézust, tudni fogom, hogyan vezessek másokat is az Ő szeretetére.” (L 11,2), mert „amit a példa tanít, mélyen bevésődik a szívbe, és sokkal több jót tesz, mint a szavak.” (L 17,1) Mazzarello anya jól ismeri az emberi lelket, és tudja, hogy minden konfliktus legmélyebb gyökere az egyes emberek szívében található, abban a rosszra való hajlamban, amelyet csak a türelmes, napi szintű megnyílás a kegyelem és a keresztség megvalósítása győzhet le. Valójában „Jézusnak kell lennie minden erőtöknek. Jézussal a terhek könnyűvé válnak, a fáradtság könnyűvé, a tövisek édessé változnak… De le kell győznötök magatokat, ha nem teszitek, minden elviselhetetlenné válik, és a rosszindulat továbbra is kelésekként fog feltörni a szívünkben.” (Lk 22, 21) Világos, hogy ez az elkötelezettség nem intimizmus, hanem a környezet valódi átalakításának munkája. A Szent Cyr közösségének, amely küzd az új elöljáró elfogadásáért, Mazzarello anya ezt mondja: „Drága jó Nővéreim, emlékezzetek arra, hogy ahol a szeretet uralkodik, ott a Mennyország. Jézus valóban szeret alázatos, engedelmes és jótékony leányai között maradni. Cselekedjetek úgy, hogy Jézus készségesen maradjon közöttetek.” (Lk 49,3) Az ellentmondásos valósággal, az emberiséget és a környezetet sújtó többszörös válsággal szembesülve fennáll a veszélye annak, hogy tétlenek, közömbösek maradunk egy bizonyos tehetetlenségérzet miatt. Csak Krisztushoz és Szívéhez való visszatéréssel élhetünk harmóniában mindenkivel.

Ferenc pápa megerősíti: „A testvéreink iránti szeretet nem csupán saját erőfeszítéseink gyümölcse; önző szívünk átalakítását követeli meg. Ez a felismerés indította el a gyakran ismétlődő imát: »Jézus, tedd szívünket hasonlóbbá a tiédhez.« Szent Pál a maga részéről arra buzdította hallgatóit, hogy ne a jó cselekedetek erejéért imádkozzanak, hanem azért, hogy „legyen meg az erő hozzá…”