Útravaló 1.nap – Nagyböjti elmélkedés Troncatti Szent Mária nyomában
Istenem, mire hívsz ebben az idei nagyböjtben engem?
Farsangi mulatságok oratóriumainkban
Don Bosco számára a vidámság nem felszínesség volt, hanem lelki erőforrás. Úgy tartotta: „A szentséghez vezető út a derűn át vezet.” A nevetés, a játék, a felszabadult együttlét segít megnyitni a szívet – Isten és egymás felé. Don Bosco tudta, hogy a fiatal lélek ott növekszik igazán, ahol biztonság és öröm van. Ahol lehet hibázni, újrakezdeni, kérdezni. A vidámság nála nem hangos bohóckodás volt, hanem belső békéből fakadó öröm: annak jele, hogy valaki érzi, szeretik. Ezért az oratóriumban a játék sosem volt „időpocsékolás”, hanem nevelés. A közös nevetés hidakat épített, oldotta a félelmeket, és megtanított együtt élni. Don Bosco derűje azt üzeni ma is: Isten nem elveszi az örömünket, hanem megsokszorozza.
Pesthidegkúton a 80-as évekbe repültek vissza a pesthidegkúti oratórium farsangján a fiatalok. A játékos napon a vidámság mellett lelki percekre is jutott idő.
Egerben a játék és finomságok mellett zene, tánc és tombola is várt a gyermekekre. Majd pedig a Maszk-partyn farsangi időutazás volt a témája a fiataloknak és fiatal felnőtteknek tartott oratóriumi estnek. Ahol a múlt, jelen és jövő találkozott.
Közösségben együtt – formációs nap
A Segítő Szűz Mária Leányai havi rendszerességű formációs napjának februári alkalmára, Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke látogatott el.
A formációs napot a pesthidegkúti rendházban tartották. A képzés megnyitása elején egy különleges beszélgetésre került sor, Varga Judit történész készített egy interjút a püspök atyával, aki emlékezetes gondolatokat osztott meg a Don Bosco Nővérek hazai jelenlétének 90 éves jubileuma kapcsán.
Ezt követően, János atya tartott képzést a nővéreknek „Mária karizma” témában. Hat ponton át követhették Szűz Máriát, mint anyát, apostolt és társteremtőt. Püspök atya gondolataiban párhuzamot vont a szerzetesnővéri hivatás és a Szűzanya élete között. Kiemelte, hogy a nővérek missziója Mária jelenlétét és anyai gondoskodását tükrözi a világban. „Ahogy Ti is, nővérek, alakítjátok a kis gyermekek szívét.” – mondta püspök atya.
Mária egész lényével igent mond, ez nem egy intellektuális igen, hanem amiért egy egész életen át meg kell küzdeni. János atya arra buzdít, hogy minden reggel odaadó igent adjunk az Istennek. A mindennapi zsolozsmában, mikor a Magnificatot, Benedictust és a Nunc dimittist mondjuk a Szűz Anyja mellénk ül, kézen fog és tanít minket imádkozni a saját szavával.
Említést tesz Jézus családfájáról is, rámutatva, hogy még a Megváltó felmenői között is fellelhetők sebek és tökéletlenségek. Viszont mi is lehetünk Máriák, akik kinyitják a szívüket és beengedik az Istent a sebzett családjuk történetébe. Kihangsúlyozta, hogy tanítvánnyá kell lenni, ahogy azt a Szűz Anyja is tette. Szelíd békesség jellemzi, ahogy elfogadta a gyermeket majd visszaadja, hogy vére által megváltson minket. A kereszt alatt pedig mindannyiunk lelki édesanyjává vált. Rámutatott a női szív erősségére, azzal, hogy a Golgotán Jézus mellett az Őt követő asszonyok maradtak. Ezt a Mária karizmát képviselik a nővérek.
A programot Székely János püspök atya által bemutatott szentmise folytatta. Ezt követően a közös ebéd adott teret a kötetlen beszélgetéseknek és a személyes találkozásoknak.
Beszámoló & fotók: Berec Jutka, Jakab Zsuzsanna
Mit ábrázol a Troncatti Szent Máriát ábrázoló ikon?
Egy misszionárius nővér útja a szentté avatásig
Troncatti Mária 1883. február 16-án született Córteno Golgiban, egy alpesi, hegyi faluban Brescia megyében, Valtellina és Val Camonica határán, Lombardiában, Giacomo Troncatti és Maria Rodondi gyermekeként. Február 17-én a còrtenói Santa Maria Assunta plébánián „Maria Benvenuta” néven keresztelték meg. Ecuadorban szolgált misszionárius nővérként…
Troncatti Máriát a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményének missziós nővérét 2025. október 19-én a Szent Péter téren avatta szentté XIV. Leó pápa.
A szentté avatás napjának estéjén Chiara Cazzuola generális anya mutatta be a Troncatti Szent Máriát ábrázoló ikont, amelyet a Szíriából származó Randa Kortas nővér imádságos lelkületben készített. Ehhez közölt néhány gondolatot: Isten Igéje, amely Jézus mintájára Troncatti Mária nővér életében „megtestesült”, János evangéliumára utal: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). A szeretet által megfeszített Krisztussal való egyesülése szavaiban visszhangzik: „Jézus lábainál találok vigasztalást; egy pillantás a nyakamban lévő feszületemre életet, erőt és szárnyakat ad a munkához…”
Pierina Rusconi nővér olvasta fel Mária nővér szavait: „Ez a két nép nem békülhet meg áldozat nélkül, míg valaki felajánlja magát értük. Azt kérem, tanácsolja-e, hogy felajánljam magam áldozatként ezért a megbékélésért.”
Az ikon ábrázolásának értelmezése, szimbolikája:
Ebben az ábrázolásban a Troncatti Mária nővért jellemző szentséghez vezető út elbeszélésére választott lényegi elem a teljes azonosulása a megfeszített és feltámadt Krisztussal, azaz az Ő húsvéti misztériumával. Egy misztérium, amelyet Jézussal, Érte és Hozzá hasonlóan éltek meg, áldozatként felajánlva magát a telepesek és a shuarok közötti kiengesztelődésért és békéért. Továbbá, ezen az ikonon szemlélhetjük a szentté avatására való felkészülés során kiválasztott három jellemzőt: anya, misszionárius, valamint a kiengesztelődés és a béke jelképét. A rajzon két láthatatlan vonal metszi egymást: egy függőleges vonal, a „középső tengely”, amely felülről indul, áthalad a központi alakon, és keresztet alkotva metszi a vízszintes vonalat szentünk kezeinek magasságában; az isteni akarat, amely felülről jön, és az emberi válasz, amely a szenttől származik.
Troncatti Mária nővér ábrázolása, kézmozdulatai nagyon fontosak és jelentéssel teliek: kinyújtott keze Isten akaratának való alávetettségét és a kiengesztelődés és a béke áldozatául való felajánlását jelképezi. Másik kezében a Segítő Szűz Mária Leányaira utaló keresztet tartja és kapaszkodik bele. Keresztje nagy, amely egyrészt evangelizáló munkáját jelképezi – missziós munkáját, amely szavaival és életével, „dolgozó kezeivel” hirdeti Jézus szeretetét. Nemcsak a testi betegségeket és gyengeségeket gyógyította, hanem mindenekelőtt a lélek és a szellem betegségeit is, a megbocsátás és a szeretet gyógyszerével, amely legyőzi a gyűlöletet és a bosszút. Másrészt ő maga – a középpontban – a két nép (shuar és telepesek) közötti gyűlölet és erőszak ellenszereként mutatja be magát, és Krisztus példáját követve felajánlja magát a köztük lévő megbékélés és béke áldozataként, hogy a szeretet és a megbocsátás gyógyszerével megszüntesse a gyűlöletet és a bosszút. A szent kékbe öltözött, ami a mennyország jele: Isten befogadta őt új otthonába, a mennyek országába. A két férfi a két népet jelképezi: a shuarokat és a colonokat. Mindketten a keresztre néznek, melyet ennek az „Anyácskának” (ahogy az őslakosok szólították) a szentsége vonz, aki Isten szeretetét hirdette, és kézen fogva mutatják meg egymást a megbékélés és a béke jeleként, ami valóban csodálatos módon jött létre! A másik kezükben egy életre, vágásra, halászatra és önvédelemre használt eszközt tartanak.
Piros, rózsaszín és zöld színekben öltözködnek: a piros Isten szeretetének jeleként, amelyet Troncatti Mária nővér szíve és keze érintett meg, a zöld pedig a Krisztusban kapott új élet és a megújult remény jeleként, amely túlmutat „Anyácskájuk” elvesztésén, mert felismerik benne szentjüket, aki mindig velük és értük lesz! A jelenet az erdőben játszódik, hogy az egész természet részesüljön szentségében. A felső részen az arany háttér a húsvéti misztérium második dimenzióját, a feltámadás szimbólumát jelképezi. A szentet isteni fény veszi körül. A szabad ég a Szentháromságos Isten jelenlétének helye, ahol Szűz Mária a Gyermekkel együtt kitekint; onnan kapott Mária nővér fényt és segítséget, erőt és támogatást merítve küldetéséhez, különösen élete legkényesebb és legmeghatározóbb pillanataiban, létének legsötétebb pillanataiban. Lelki anyaságát kétségtelenül a Szűzanyától merítette, azt az anyaságot, amely gyümölcsöző az élet, a hit és az Egyház létrehozásában, Isten gyermekeként. A szivárvány a mennyország, Isten válaszának szimbóluma.
Troncatti Szent Mária nővér földi születésnapjára emlékezünk
Troncatti Mária 1883. február 16-án született Olaszországban, Corteno Golgiban, egy hegyi faluban Brescia megyében, Lombardia régiójában, Valtellina és Val Camonica határán. 1883. február 17-én keresztelték meg a Santa Maria Assunta plébánián, és a „Maria Benvenuta” nevet kapta. Nagycsaládban nőtt fel. Az iskolába járás mellett segített a ház körüli teendőkben és kecskéket terelgetett. Intelligens, élénk és felelősségteljes gyermek volt.
Margherita Buila, általános iskolai tanára, látva képességeit és mély érzelmi intelligenciáját hatéves korában elsőáldozásra bíztatta. Ettől kezdve minden nap szentmisén vett részt, és részesült az Eucharisztiában, olyan gyakran, amennyire azt a kor normái megengedték. Az ötödik osztályos vizsgára való felkészülés során tanára megismertette vele a Szalézi Értesítőt. A misszionáriusok életéről olvasva felfedezte hivatását: a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményének nővére szeretne lenni, „misszionárius a vadak és a leprások között”, a föld legkisebbje.
Tizenöt évesen csatlakozott a „Mária Leányai” plébániai egyesülethez. Eközben végleg kibontakozott benne a szalézi szerzetesi életre szóló hivatás, de csak nagykorúsága után, 1905. október 16-án hagyta el családját , és lépett be a Nizza Monferrato-i (Asti) Segítő Szűz Mária Leányai anyaházba.
1908. szeptember 17-én a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményének nővére lett.Imádságáról, jótékonyságáról és áldozatkészségéről ismert, egészségügyi problémái azonban mindig bizonytalanná tették helyzetét.
1909 és 1918 között Varazzéban dolgozott asszisztensként és házvezetőnőként. 1915 elején részt vett egy, a Varazze Önkormányzat által szervezett speciális ápolónői és Vöröskeresztes ápolónői tanfolyamon, „hogy a háború idején segítsék a sebesülteket”.
1915. június 25-én, a varazzei árvíz idején Mária nővér egy másik nővérrel együtt csodálatos módon megmenekült: „Mária, Keresztények Segítsége megígérem neked, hogy ha megmentesz ettől az árvíztől, misszionárius leszek. Megígérem neked, mentsd meg Giacominót is” (öccsét, aki katona volt, és ő is megmenekült).
1918 szeptemberétől Mária nővér Genovába került, az „Opera Protezione della Giovane”-ba, anyai szívvel gondoskodva a háborúból menekült lányokról és gyermekekről.
1918. november 4-én véget ért az első világháború, és Mária nővér misszionáriusnak jelentkezett, hogy a leprások közé menjen.
1919 végén bezárták a genovai „Opera Protezione della Giovane” házat, és a közösséget feloszlatták. Mária nővért Nizza Monferratóba helyezték át, ahol ápolónőként és a nővérek ebédlőjében dolgozott, emellett együttműködött a fiatalabb asszisztensekkel az imaházban, és alkalmanként helyettesítő tanítást is végzett.
1922 márciusában, miközben egy haldokló diáklány, Marina Luzzi ápolásáról gondoskodott, ezt mondta neki: „Marina, amint meglátod a Szűzanyát, mondd meg neki, hogy kérje Jézustól az engedélyt, hogy misszionáriusként a leprások közé menjek.” Marina így válaszolt: „Nem, Mária nővér, te misszionáriusként Ecuadorba fogsz menni.” Mária nővér ragaszkodott hozzá: „A leprások közé…” És Marina, mielőtt örökre lehunyta volna a szemét, megismételte: „Te Ecuadorba fogsz menni.” A fiatal nő 1922. március 14-én halt meg. Néhány nappal később Daghero anya közölte Mária nővérrel a hírt, hogy misszionáriusként Ecuadorba megy.
1922. november 9-én Caterina Mioletti anya, Virginia Cattorini nővér, Vittoria Grande nővér és Maria Valle nővér kíséretében Mária nővér elindult Ecuadorba.
Két évig élt Chunchiban, és gyorsan ismertté és szeretetté vált kedvességéért és fáradhatatlan odaadásáért. Létrehozott egy kis botiquínt (klinikát), és mind az indiánok, mind a fehérek gyorsan „orvosnak” kezdték nevezni.
1925 novemberében Mária nővér megkezdte hivatását a dzsungelben. 1925. december 4-én a misszionáriusok a szaléziakkal együtt megérkeztek Macas-ba.
1933-ban Mária nővér először került kapcsolatba a shuarok népével és a sucúai telepesekkel. Éjjel-nappal elérhető volt bárki számára, aki hívta, készen arra, hogy bárhová elmenjen. Kis klinikákat és gyógyszertárakat hozott létre, sürgősségi ellátást nyújtott, beleértve a műtéteket is, és anyai szívvel fogadta és gondoskodott a halálos veszélyben lévő újszülöttekről, fiúkról és lányokról, bántalmazott nőkről és családi bosszúban megsérültekről – mindezt szalézi stílusban. Minden alkalommal hirdette az evangéliumot, Isten irgalmába vetett bizalmát és a Szűzanya iránti szeretetét.
Mária nővér fáradhatatlan odaadással és missziós bátorsággal nézett szembe minden vészhelyzettel – háborúkkal, árvizekkel, járványokkal. Mindeközben az első gyümölcsöket aratták: a fiatal shuarok között megünnepelték a keresztelőket, az elsőáldozásokat és az első keresztény házasságokat (nem a családok közötti szerződések által előre meghatározottakat, hanem szabad akaratból létrejött keresztény házasságokat).
„Madrecitának” („Anyácskának”) hívják, és mindenki, aki nehéz helyzetben van, hozzá fordul. Az ima tartja fenn : az eucharisztikus imádás és a rózsafüzér az ereje. Előmozdítja a békét és a kiengesztelődést, elősegíti a találkozásokat és a megbocsátást, sőt hajlandó megfizetni az árát is.
1953-ban kezdte meg működését a Sucúában található XII. Pius Kórház új, téglaépületében. Vezetését Mária nővérre bízták, aki testi és lelki betegségeket is kezelt.
1961-ben Mária nővér támogatta a Shuar Központok tartományi szövetségének ötletét, hogy megvédjék a dzsungelben élő emberek jogait. 1962-ben promóciós munkát szervezett lányok számára, ápolónői tanfolyamokat szervezett nekik, és felkészítette őket a házasságra és a családi életre: varrás, főzés, higiénia, gyermekfelügyelet stb.
1969. július 4-én, ellenségeskedés és nyílt fenyegetések közepette a Sucúa missziót tűzvész pusztította el. Maria nővér felajánlotta magát áldozatul a shuarok és a telepesek közötti megbékélésért.
1969. augusztus 25-én Mária nővér lelkigyakorlatra indult. A kisrepülőgép, miután felszállt a Sucúa repülőtérről, a kifutópálya közelében lezuhant, és Mária nővér életét vesztette. A Shuar Szövetség rádióállomása szomorú hírt közölt: „Édesanyánk, Troncatti Mária nővér elhunyt.”
A végső búcsú után, mindenki meglepetésére, egy ragyogó szivárvány jelent meg az égen , megerősítve az Isten által elfogadott szövetséget. Teste Sucúában nyugszik.
2008. november 8-án tiszteletreméltóvá nyilvánították.
2009. november 24-én XVI. Benedek pápa boldoggá avatta.
Szentté avatása 2025. október 19-én lesz.
ANYA
Az anyai dimenzió az a vonás, amely világosan megjelenik Troncatti Mária nővérben, egy olyan dimenzió, amely az élet bőségét generálja körülötte, és forrását az Úrral való mély bensőséges kapcsolat adja.
Anyasága valójában mélyen gyökerezik az Úr Jézusban, állandó imádság táplálja, amely arra készteti, hogy anyai gyengédséggel és gondoskodással tegyen tanúbizonyságot az Atya szeretetéről minden gyermeke iránt, olyannyira, hogy a shuar indiánok szeretetteljesen madrecitának (anyácskának) hívják. Ezt írta családjának: „Ha látnátok, mennyire szeretnek! Amikor látnak felülni a lóra, azt mondják: »Madrecita, gyere vissza hamar!«” Anyai türelemmel tanítja a békét és a kölcsönös megbocsátást az őslakosok és a telepesek között, akik állandó konfliktusban állnak velük, megnyeri a szívüket, és szembenéz a kockázatokkal és a nehézségekkel, bízva a Gondviselésben, „shuaar gyermekei ” javára . Egyszerű és hatékony anyai gesztusokat tesz: szereti és gondozza a nem kívánt fiúkat és lányokat, mindenkinek szeretetet, biztonságot és nyugalmat ad, nevelővé és hitoktatóvá válik, megnyitva a remény által megvilágított jövő kilátásait.
Anyaságának egyik legfontosabb aspektusa a bizalommal teli, szeretetteljes kapcsolata Máriával, a Keresztények Segítségével, akitől viszont megtanulja, hogyan legyen „segítő” a rábízottak számára. „Benne a máriás gyermekség nem csupán érzés, hanem tudatosan megélt keresztény és szalézi nevelési útként jelenik meg, így a preventív rendszer stílusában nevelő anyaság forrásává alakul” (Chiara Cazzuola generális anya, 1046. körlevél).
MISSZIONÁRIUS
Mária nővér missziós hivatása már gyermekkorában megfogalmazódott, amikor a Szalézi Értesítőben olvasott a misszionáriusok életéről, ami táplálta benne a vágyat, hogy a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményének szerzetes nővére legyen, és „a vademberek és a leprások között misszionáriusként” váljon.
A Nizza Monferrato közösségben, ahol 1922-ben ápolónőként dolgozott, Maria Troncatti nővért Caterina Daghero anya már nem a leprások közé küldte, ahogy azt megálmodta, hanem az amazonasi esőerdőben élő ecuadori emberek közé. Megváltozott nézőpontja ellenére a missziós buzgalom, amellyel az engedelmességet vállalta, töretlen maradt. Mielőtt 1936-ban távozott, a következő írással fejezte ki családja iránti elkötelezettségét: „Teljes szívemből megyek: gondolataim mindig a misszióban járnak.”
„Teljes szívéből missziós szenvedélyének mértéke annyira megmutatkozott benne, hogy amikor a generális anya az amazonasi dzsungelbe küldte dolgozni, kijelentette, hogy »napról napra boldogabb« szerzetesi és missziós hivatásával” (Chiara Cazzuola generális anya, 1046. körlevél).
A missziós területen Mária nővér a szalézi „Megyek” elvet és a megelőző módszert alkalmazta, átalakítva a shuaar népet , mindenekelőtt a fiataloknak és a nők támogatásának szentelve magát.
„Troncatti Mária nővér, aki szenvedélyesen szereti a szalézi missziót, a fiatalok iránti nagy szeretetét sugározza az emberekre és nővértársaira, hogy boldogok lehessenek az időben és az örökkévalóságban. Merészsége és hitének bátorsága táplálja a fiatalokban az elkötelezettséget, hogy ‘igazi misszionáriusok’ legyenek” (Chiara Cazzuola generális anya, 1046. körlevél).
A BÉKE ÉS A MEGBÉKÉLÉS MŰVÉSZE
Azzal az erős vággyal, hogy „segítsen az embereknek találkozni Jézussal” és „lelkeket adjon Neki”, 47 évnyi missziós élete során Mária nővér szembesült a „dzsungel törvényével”, a telepesek és a shuarok között uralkodó bosszúval. Ezt fáradhatatlan oktatási, megbocsátási, megbékélési és a két fél közötti béke megteremtésével tette: „Mindkettőjükről egyformán gondoskodott, segített nekik testvériesebben élni. Párbeszédet folytatott a telepes nőkkel, és azt tanácsolta nekik, hogy terjesszék a kedvesség, az igazságosság, a testvériség és az egyenlőség igéjét az emberek között, tudván, hogy a nők nevelőereje révén lehetséges a jövő generációit a tiszteletteljesebb életre és a sokszínűség elfogadására nevelni” (Chiara Cazzuola generális anya, 1046. körlevél).
Ennek ellenére, amikor a két etnikai csoport közötti feszültségek az 1960-as évek végén fokozódtak, anyai szívéből fakadó ihletet fogadva felajánlotta magát Istennek, mint a két, általa annyira szeretett nép közötti megbékélés áldozata. A meggyőzés és a kedvesség erejével Mária nővérnek sikerült megfékeznie a növekvő bosszúállást, és a béke és a megbocsátás hírnökeként hallatszott meg a hangja.
A két nép közötti béke jele kézzelfogható halála után, melyet a lelkigyakorlatokra tartó repülőgép lezuhanása, a temetéséig az égen ragyogó szivárvány, és még inkább a madrecita (anyácska) jelenlétében mutatkozik meg, aki elkíséri a telepeseket és a shuarokat, amint új testvéri erővel kezdik újra az együttélést, az általa tanított gondolatok szerint.
Famiglia-Troncatti-bn
Suor-Maria-Troncatti-a-Sucua-con-le-bambine-kivare
Suor-Maria-Troncatti-Sevilla-don-Bosco
Al termine della giornata della Canonizzazione, nel corso dei Vespri è stata scoperta da Madre Chiara Cazzuola e benedetta dal Rettor Maggiore, Don Fabio Attard, con l’olio di nardo, un’icona raff(1)
Don Bosco-t ünnepeltük oratóriumainkban
Január szalézi hónap, amely során számos életpéldát állít elénk a „szalézi naptár”. Köztük kiemelkedik a rendalapító: Bosco Szent János ünnepe: január 31-e, melyhez közeli napon oratóriumainkban, általunk fenntartott intézményeinkben a fiatalokkal együtt ünnepeltek a szerzetes nővérek, hogy hálát adjanak Don Bosco-ért!
Tordason január 30-án, pénteken a Sajnovics János Általános Iskolában programdús napra várták a diákokat a pedagógusok, valamint Kati nővér és Beatrice nővér. A tanárok meséltek az októberi zarándoklaton Don Bosco-val megélt találkozásukról. A 4. évfolyam vidám éneke után a projekt munkák legügyesebb alkotói, s a heti Kahoot-bajnokság nyertesei vették át a jutalmaikat. Az alsó tagozat az aulában, a 7.b osztály remek oratóriumi játékaival ünnepelt. A hét során elkészült rajzok alkotói, apró meglepetést is kaptak.
Pesthidegkúton január 31-én délután családi programra várták a nővérek és animátorok az érdeklődőket. A szentmise után játékos és vidám közösségi programot szerveztek a családoknak, amelyben a lelki feltöltődés sem hiányozhatott.
Egerben január 24-én az oratóriumban gyermekszentségimádással adtak hálát a oratóristák Don Bosco-ért, majd a szalézi munkatársak által sütött csokoládé tortát Carolina nővér szelte fel a gyermekeknek és családoknak. Előtte játékos program és kézműves foglalkozás várta az érkezőket, melyek Don Bosco életútjához kapcsolódtak.
A mogyoródi oratóriumban január 24-én, szombaton játékos kihívások várták a gyerekeket. A hangulat családias, vidám és szeretetteljes volt. Don Bosco arra tanít, hogy a szeretet a legerősebb nevelési eszköz. A kedvesség és türelem, valamint az odafigyelés csodákra képes. Az oratóriumban azt folytatjuk, amit ő elkezdett…
Makláron február 7-én a hagyományokat folytatva idén is Don Bosco ünnepi játéknapot tartottak a Maklári Szent István Általános Iskolában, hiszen a szalézi lelkiségben és nevelésben kulcsszavaink a játék, a vidámság, a bizalom! A tanóra közi szünetekben korosztályokra lebontva különféle kreatív és színes játékok várták a gyerekeket, ahol a 7. és 8. osztályos diákok segítettek a nővéreknek és pedagógusoknak.