Jelenleg szerzetesi képzésben a novíciátusban két magyar lány is van, Németh Márta első éves novícia, és Nagy Kata másod éves novícia. Pelle Dorottya pedig most kezdte meg posztulánsként szerzetesi képzését. Így Olaszországban a képzés minden évfolyamán van magyar növendék.
2024. szeptember 12. és 17. között a Segítő Szűz Mária Nemzetközi Noviciátus novíciái
Castelgandolfóban, a Szent János tartományban mélyreható tapasztalatokat szereztek Mazzarello anya és Don Bosco életének helyeiről Piemontban, Mornese-ben és Torinóban.
Blancha Sanchez nővér, a mornesei Szent Mazzarello Mária Dominika közösség igazgatója elkísérte a csoportot a Segítő Szűz Mária Leányainak „Szentföldjére”, hangsúlyozva, hogy a föld, a kultúra és a család, az azt alkotó kapcsolatokkal együtt, mennyire szilárd alapokat fektetett le Mazzarello anya személyiségében.
A Roverno megállója, egy patak, amely a mornese-i spiritualitás számos témáját felöleli, volt az a hely, ahol elmélyítették a munka, a közösség és a társadalomba való beilleszkedés fontosságát az országban. A novíciák elmélyítették Mária iránti tiszteletüket, és arra kaptak meghívást, hogy mélyebben vizsgálják meg saját tartozásukat Máriához.
A Valponascában töltött vasárnap ideális hely volt arra, hogy jobban megéljék az Eucharisztia fontosságát, a Jézussal való eleven kapcsolatot, a Jézussal való egység központi szerepe miatt, ami arra késztette őket, hogy elgondolkodjanak azon, hogyan „lehetnek vele”; egyre szorosabban együtt.
Másnap bemutatták nekik Main életének egyik legsötétebb és egyben legjelentősebb pillanatát: a Via Valgelata házában történt betegség időszakát, amelyben megtapasztalta a tehetetlenség érzését, de mindenekelőtt az Isten akaratára való ráhagyatkozást.
Szeptember 17-én a novíciák megkezdték a zarándoklatuk második szakaszát. Colle Don Bosco-n, don Enrico Lupano szalézi atya vezetésével. Ezen a napon meglátogatták a Bosco Szent János születési helyén épült templomot. Az Oratórium emlékirataival a kezükben Don Bosco családi kontextusáról, édesapja: Ferenc alakjának jelentőségéről és Margit mama életének központi szerepéről gondolkodhattak. Délután a morialdoi templomban voltak, és a kis János gondviselésszerű találkozását nézték Don Calossóval.
Másnap „áldásos eső” alatt megálltak Cascina Moglia-ban, Asti tartományban, ahol don Enrico Ponte, a szaléziak novicius mesterének vezetésével elmélkedtek Don Bosco hároméves elkülönüléséről, türelméről, látszólagos „időpocsékolásáról”, aki képes volt ezt az időt elmélkedéssé, munkává és saját vágyainak megélésévé alakítani. Majd a moncuccói templomban szentmisét mutattak be. Ezekből a látogatásokból sem hiányozhatott a játék, az éneklés és a szalézi novíciusokkal való közös megosztás pillanatai.
A zarándoklat harmadik és egyben utolsó állomása: Torino volt. A fiatal Don Bosco nyomdokaiban járva, megismerték papságának kezdeti szakaszát az Assisi Szent Ferenc templomban, a csend és a megkülönböztetés idejét az egyházi bentlakásos iskolában.
A novíciák megismerték a vándor oratóriumot, amelyben Don Bosco elkezdett gondoskodni a fiatalokról. Különösen azokhoz a fontos személyekhez fordultak, akikkel Don Bosco útja során találkozott: Don Giuseppe Cafasso, akitől papnak tanult, Giulia di Barolo márki, innovatív jótékonysági kezdeményezéseivel, mint például a menedék vagy a női foglyok kórháza; a teológus Borel, értékes barát és fáradhatatlan támogató…
„Valdocco, az életszentség földje” volt a következő nap témája, emlékeztetve mindenekelőtt arra, hogy az életszentség benne van a keresztényi hivatásban, a közösség és a fiatalok számára, akik velük találkoznak. A Don Bosco Múzeum termeiben járva ámulatba ejtette őket azoknak a szenteknek – köztük a 30 év alatti fiataloknak – a változatossága és termékenysége, akik megszentelt életet a mindennapi életben, a misszióban vagy a vértanúságban tettek.
Az utolsó napot, szeptember 21-ét a tapasztalat szintézisének és a személyes reflexiónak szentelték. „Mornese-ben és Torinóban egyaránt két olyan életpéldához kerültünk közelebb, amely intenzív családi kapcsolatból, mély imából, a változásra való készségből, a gondviselőik iránti alázatból, a saját útválasztásban tanúsított bátorságból, az Úr iránti engedelmességből és végül a fiatalok megismeréséhez szükséges nagy szívből állt.” a novíciák szavai.
„A zarándoklat során észrevettük, hogy szentjeink életének redőiben oly sok tövis van, amelyek között azonban egy csodálatos rózsa rejtőzik: Isten cselekedete életük konkrétságában. Rajtunk múlik, hogy megleljük-e rózsáinkat a tövisek között. Csak a hit szemére van szükség, hogy meglássuk őket.” a novíciák gondolatai.
