Február első szombat délutánján a Mogyoródi Oratóriumba érkezett Minni Egér, Bob Mester és Szörnyella De Frász, Dalmata, na és meg sok más, a mesékből ismert kedves figura.
Az első éves kisanimátorok érdekes játékokkal szórakoztatták őket, a finom uzsonna pedig mindenkit nagy örömmel töltött el. Az esti oratóriumba a kisanimátorok a Szuperhősöket hívták meg, de a többiek is jól érezték magukat, akik ezen a Karneváli napon eljöttek, hogy együtt töltsünk néhány órát.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép szombati nap. Ezen a napon hétágra sütött a nap, s az ég tiszta kék volt. Az animanók már az esemény előtt egy órával ott gyülekeztek.
Díszítettek, takarítottak, söpörtek, felmostak és pakoltak. Nagy főnökük, Ewa nővér bölcs tanácsokkal látta el őket. Mikor aztán elérkezett a várva-várt pillanat, jöttek sorban a vendégek. Hoztak magukkal sok finom enni- és innivalót. A jelmezüket sem hagyták otthon. Volt ott mackó, tigris, macskanő, cowgirl, Mary Poppins, (b) anya, (villa) mos, kertész, egy ijesztő szellem is, és néha be-bekukkantott a bölcs Flavio apó is. Még sok más jelmezes ifjú és gyerek volt ott.
Mikorra már mindenki megérkezett, szólt a zene, villogtak a fények és táncoltak az emberek. Sok játék után elhagytuk székeinket, s a zene ütemére roptuk a jobbnál-jobb bansokat. Miután mindenki elfáradt és megszomjazott, megbontottuk finomságainkat. Utána teli gyomorral leültünk és karaokéztunk szebbnél-szebb dalokat. Egy-két szuper csapatjáték is sorra került. S csak egy lufi esett áldozatul a versenynek. Aztán párba álltunk és újságtáncoltunk. Mikor a papír már oly kicsi lett, hogy nem fért rá két ember, akkor a nagyobbik nyakába vette a kisebbiket. Páros táncok is voltak, de akik már elfáradtak, azok leültek és egy jót beszélgettek a barátaikkal. Az animanók végig szorgosan dolgoztak és mindig odafigyeltek a másikra.
Sajnos, mint mindennek, ennek a farsangnak is vége kellett, hogy legyen, így nyolc órakor elmentek a gyerekek. Az animanók fogták a seprűket, lapátokat, s mindent kitakarítottak. Mikor végeztek a munkával, fáradtan dőltek hátra egy-egy kényelmes székbe, és az este folyamán egy jót beszélgettek.
Itt a vége, s ha nem hiszed, gyere el jövőre!
Koncz Klári
Különösen fontos ünnepre gyűltünk össze január 30-án, szombaton az Egri Oratóriumban. Január 31-én ünnepli ugyanis világszerte a Szalézi Család alapítónk: Don Bosco atyánk ünnepét.
Már hónapok óta készültünk egy színdarabbal a fiatalok barátjának és védelmezőjének ünnepére. Don Bosco életét tanulmányozva az oratórium fiataljai a közös szentmise után ezzel kedveskedtek az ünnepen összegyűlt szülőknek, barátoknak, Don Bosco tisztelőknek. Fülöp atya a szentmisén elmondta milyen fontos,hogy együtt ünnepeljük ezt a különleges szentet, és hogy közösen együtt lehetünk Jézus szívében. A színdarabbal szerettük volna megmutatni, hogy Don Bosco és édesanyja,Margit mama többet tett a fiatalok életének formálásában csupán éhségük csillapításánál, vagy hogy otthont biztosítottak az árván maradottaknak. Jézus felé vezették őket, figyelmet és jelenlétet adtak az elhagyatott gyermekeknek, akiknek sem jövőképük, de még jelenük is alig volt egyedül, magányosan, tervek nélkül. Don Bosco az élő példa, hogy a legnagyobb egyszerűségben is lehet őszinte szeretettel fordulni egy fiatal felé, s ez minden nevelő feladata, hogy megtalálja a gyermekek szíve felé azt az utat, amely által bizalmunk lehet bennük, és így szebb és jobb jövő felé növekedjenek.
Ez a különleges szent, édesanyja és követői gondoskodó lélekkel élték meg mindennapjaikat, hivatásukat,a gyermekek közt végzett áldozatos munka az amelyet mi animátorok a nővérek példáját követve igyekszünk itt Egerben is megélni. Hogy ez az álom,amely Valdoccobol elindult köztünk is továbbéljen és a színdarab legfőbb mondanivalója eljuthasson minél több emberhez:”Uram lelkeket adj nekem minden mást vegyél el tőlem!”
Domán Vivien, egri animátor
Az egri oratóriumban pár hónapja izgatottan készülődik egy kis csapat Don Bosco égi születésnapjának, január 31-ének ünnepére. Az olvasópróbák után most már mozgásos próbákra gyűlik össze a csapat, és már a szöveg is rögzül a gyakorlások során.
Ilyen próba volt az újév első találkozása is, melyen már Ági nővér is felügyelte a munkafolyamatot. Az ötlet ősszel született meg, hogy ilyen formán készüljünk a nagy példaképünk ünnepére. Ekkor íródott párbeszédes formában pár jelenet kedves szentünk életéből. A cél az volt, hogy ebben a fél órás kis műsorban élethűen ábrázoljuk Bosco Szent János áldozatos tevékenységét a fiatalok közt végzett példaértékű munkájáról. A darab kerettörténetét az Oratóriumban beszélgető két fiatal, Savio Domonkos és Garelli Bertalan beszélgetése adja, akiket Visontai Zsolti és Flaskay Tomi játszanak. A két fiatal Don Bosco oratóriumának emblematikus figurái kérdezgetik Margit Mamát kedves szentünk édesanyját fia életéről. A jóságos mama szerepébe Lévai Anna bújik. A darabban Don Bosco szerepét Szauer Andris játssza, aki a mama által mesélt visszaemlékezésében elsőként mint gyerek jelenik meg előttünk a színpadon, amikor még nem érti 9 éves kori álmát, amelyben farkasokból szelídít bárányokat, s ekkor még csak rajzolódó élethivatása előtt értetlenül áll, hogy majd a fiatalok „szelídítője” is lesz. A történet itt kezdődött a valóságban is egy apró kis Olaszországban lévő tanyán, ahol nem könnyíti meg két idősebb testvére az apró János papságról dédelgetett álmának megértését. Birincsik Doma és Seres Bence a két idősebb bátyj ugyanis két földművest játszik, akik elhatározása, hogy öccsükből is munkást faragnak.
A darab elmaradhatatlan szereplői természetesen az utcagyerekek, akiket Zelei Endre és Koncz Kriszti alakítanak, a kis lázadó fiatalok a már felnőtt Don Bosco védencei lesznek és az oratóriumba is vele tartanak. Áldozatos munkájára az arisztokrácia is csak a száját tátja az oratórium szerény körülmények közötti munkájára egy grófnő és egy bárónő is felfigyel, akiket Molnár Bogi és Dudás Panni formál meg.
Az apró inas szerepébe Birincsik Gergő bújik, akit mestere Bodnár Zoli alig akar a pap közelébe engedni, Don Bosco azonnal bizalmat szavaz a kis suhancnak, akit rögtön meghív oratóriumába. A darab végére a néző előtt kirajzolódik a szalézi pedagógia legfőbb irányvonalának, a fiatalok közt végzett áldozatos munkának alapgondolatai.
A szöveget és a kis izgő mozgó csapatot Domán Vivi motiválja színpadra.
A bemutató 2016 január 23-án lesz Pesthidegkúton Don Bosco tartományi ünnepén, a második előadásunk pedig január 30-án családias légkörben Egerben lesz az oratóriumban.
Szeretettel várunk minden kedves Don Bosco tisztelőt és érdeklődőt!
Játék, zene, ima, kézműves és sok-sok vidámság. Ez a legjobb recept egy szuperfrenetikus naphoz. A Pesthidegkúti Don Bosco Oratóriumban minden szombat ilyen! 14:30-tól egészen 18:30-ig (vagy még tovább) várjuk a gyerekeket, fiatalokat, hogy együtt legyünk.
Az idei Ádvent is sok érdekességet tartogatott az oratóriumot látogatóknak. A legutóbb, közös mézeskalácssütésbe kezdtünk. A kicsiket és nagyokat egyaránt örömmel töltötte el, hogy ők készíthették el ezt a finomságot. Senki sem szomorkodott, azért mert csupa liszt lett a ruhája, vagy, mert ragadt a kezet a cukormáztól. Együtt dolgoztunk, együtt lettünk maszatosak, és aztán együtt faltuk be az elkészült kalácsokat. Bátran állíthatom, hogy mindannyiunk számára nagy és felejthetetlen élmény volt.
Persze, az oratóriumnak lelke is van, így hát egy napunk sem múlhat el néhány percnyi ima nélkül! Idén közös elhatározásokkal, apró lemondásokkal, imával szeretnénk megajándékozni a kis Jézust, kinek születését egyre izgatottabban várjuk!
A napot közös játékkal zártuk, és fél hét körül könnyes búcsút vettünk egymástól.
2015-ben második alkalommal került megrendezésre az Előszilveszteri Party a Pesthidegkúti Szalézi Nővérek Oratóriumában. Színes program várta azokat, akik részt vettek az eseményen.
Szerda este ugyanis, mikor az elsők megérkeztek, egy rövid játék után egy egészen különleges élményben volt részünk. Egy frissen végzett csillagász jött hozzánk és egy roppant izgalmas témáról beszélt nekünk. „Mi volt a betlehemi csillag?” És szinte teljesen konkrét választ kaptunk a végére. A megoldás nem szupernóva robbanás vagy üstökös volt, hanem a Jupiter és a Szaturnusz bolygók együtt állása, és az amúgy is ritka jelenséget még más csillagászati események kisérték. Az előadás után még kimentünk a szabad ég alá, ami szerencsénkre nem volt felhős, és bolyongtunk még egy kicsit a csillagképek erdejében.
Egy kis édesség és üdítő ital fogyasztása után máris elkezdődött az este második nagyobb programja. A csapatokra oszlott társaságnak meg kellet oldania egy rejtvényt, ami nem volt könnyű, mert a megoldás felé vezető borítékokat is keresgélni kellett, amik utána csavaros mondócskákkal utaltak a következő feladatra. Végül mindenkinek sikerült a végére érni.
Az este további részében nem maradt el a zene és a tánc. Mindenki jól érezte magát. Mielőtt a fiatalabbak haza mentek volna összegyűltünk az este lelki programjára. Tóth Peti beszélt nekünk az év vége kapcsán az időről, arról, hogy hogyan is használjuk fel. Ezután felmentünk a Kápolnába imádkozni, ahol Ewa nővér tartott nekünk egy rövid Jó Éjszakát-ot. Az imádság után az est fénypontjaként, végtére is Előszilveszteri Party, egy kis tűzijátékban volt részünk.
Aki még megengedhette magának, hogy tovább maradjon, azoknak folytatódott a szórakozás. Akiknek tisztán vagy kevésbé tisztán csengett a hangjuk, azok együtt énekelték A Mézga család különös kalandjai főcímdalát és más slágereket. Az éjszakában is akadtak még olyanok, akik táncra perdültek. Lassan, ahogy már fáradtak a végtagok, elkezdtünk játszani, ami már csak fejben volt nehéz, de lehet, hogy jobban illik ide a mulatságos jelző, mert néha egy-egy ember hangos nevetésben tört ki, amikor elakadt a gondolkodós játékok labirintusában. Még voltak, akik beszélgettek hajnalba nyújtva az éjszakát, de végül még napfelkelte előtt elment aludni a legkitartóbbak csapata is.
Összegezve nagyon jól sikerült az este, hála a szervezőknek, különösen Ewa nővérnek és természetesen a Jóistennek. Várjuk a jövő évi Előszilvesztert is, sőt reméljük akkor még több embernek sikerül eljönnie.
Skublics Péter, Skublics Zsófia
