Jézus önmagát adja az Oltáriszentségben: az emberek ezt „kemény beszéd” – nek tartják.
Jézus tanítását csak hittel fogadhatjuk el. Ez teljes értelmi meghódolást kíván tőlünk.
Péterrel valljuk: „Uram, az örök élet igéi nálad vannak!”.

„Ezután így szólt: Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe. Azután már akár alszik, akár fölkel éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja hogyan. Mert a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban. Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás.
Majd így szólt: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van, de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai. Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az Igét, hogy meg tudják érteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.”

Jézus példabeszédeiben a föld minősége csodákat tesz a pici magokkal, amelyek minden elvárás ellenére nagyra nőnek. Ilyen az Isten országa. Ebben az Országban az Úr a szívek fölött uralkodik, az emberi szívek fölött. A szív buzgósága és szeretete hozza meg az élet gyümölcsét.
Tehát nagyon fontos ismernünk és nevelnünk a szívünket. Tudjuk mi van benne?  Néha jó egy kicsit megállni és találni időt olyan lelkiismeret vizsgálatra, amelyben nemcsak azt nézzük mit tettünk és mit nem tettünk, hanem azt is mi van a szívünkben? Tiszta szeretet Isten és embertársaink iránt, vagy még lapul ott egy kicsi alattomos önzés,  hiúság, vagy saját érdekeink keresése?
Kérjük a Szentlelket, hogy szívünk legyen tiszta, vagyis mindig megtisztulásra vágyakozó… így nagy esélyünk van arra, hogy – nem is tudjuk hogyan – az életünk bőséges gyümölcsöt hoz a szeretetben.

Vakon imádkozni annyi, mint úgy érezni, mintha Isten távollétében imádkoznék, pedig Ő itt van, csakhogy én érzéketlen vagyok.

Túl nagy életem zaja, túl sok a tennivaló, az idő mindig rohan, emberek hada kereszteződik közted és köztem… nem látlak és nem érhetek hozzád, csak talán hangom juthat hozzád…
Innen a kicsinységemből, ültemből a földről… első próbálkozásra halkra sikerednek szavaim: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam! …
Bizonytalan vagyok, képtelenség, hogy Te ide, hozzám jöjj… magamra és sorsomra tekintek… vágyaim vannak, többet akarok, de Veled, Uram!…

A dolgok világától elvakítva pont, hogy mélységek bejárására érzem magam képesnek.
Ha úgy gondolok magamra, mint a világmindenség egy részecskéjére, mulandó, törékeny és jelentéktelen porszemnek látom magam; ha azonban befelé fordulok, azt látom, hogy ebben a mérhetetlenségben semmi sem elég nagy ahhoz, hogy csordultig töltsön engem vagy kielégítsen valami. Egyedül, Uram, Te teheted ezt meg. Te, aki a magad számára teremtettél engem.

Meg kell állnunk a titok előtt, amelybe még nem hatoltunk bele, Ő előtte! De talán még előbb szólítanunk kell Istent, kiáltanunk kell hozzá keresve az utat, amíg az meg nem nyílik előttünk. Vagy míg valaki segítségünkre nem siet, és előbb csak elcsitít minket, hogy magunk mélységeibe tekinthessünk, majd pedig azt mondja: Bátorság! Kelj föl, téged hív!

Ki vagyok én Neked…, és Te ki vagy nekem, hogy én is ledobtam köpenyemet, fölugrottam és odasiettem hozzád? És mikor most veled vagyok már szavam sincs, vágyaim, kérdéseim,…, helyett csak annyit tudok én is kérni: Add, hogy lássak!

    • Felfedtem-e már saját vakságomat? Mi vakíthat engem?
    •  Saját lelki mélységeimet megtapasztaltam-e már? Mikor? Hogyan? 
    • Isten távollétében vagy közelségében érzem magam? Mit ajándékoz nekem pillanatnyi helyzetemben? Azzal a fénnyel, amely sötétségünkbe van bezárva. Egy ihletés, egy szó, egy érzés, egy tettre késztetés lehet mostantól fogva utunk, reményünk, igazi kincsünkké válhat.
    • Milyen érzéseket kelt bennem: „Azonnal visszanyerte látását és csatlakozott hozzá az útján.” (közömbösség, boldog megértés, hála, öröm, csodálkozás,…)? Vajon miért?