Egy megvalósult bakancslista a krakkói IVT-ről

A múlt héten (júl. 25 – aug. 1) Krakkóban voltam körülbelül 2,5 millió másik fiatallal. Volt pár ötletem, hogy mit szeretnék megvalósítani. Azt hiszem sikerült, szerintetek?

1. Eljutni Krakkóba #fogadtatás
Egész héten Krakkóban voltunk. A szállásunk egy szalézi iskolában volt, három másik nemzetével. Együtt laktunk hongkongi, namíbiai és brit fiatalokkal is. Egyszóval, amikor hazaérkeztünk egy eseménydús napról, akkor sem unatkoztunk, mindig volt kit megismerni és beszélgetni vele.

2. Selfiezni minél több szerzetessel #rózsafűzérekrózsafűzérekmindenhol
A Hivatások Expója tökéletes hely erre. Kis csapatunkkal körbe jártuk az egészet és rengeteg szerzetesrenddel, mozgalommal ismerkedtünk meg. Nem volt gond, hogy alig tudtunk angolul, hiszen a nevetés minden nyelven ugyanaz. Remekül szórakoztunk, rengeteg képpel és vidámsággal gazdagodtunk.

3. Imádkozni a pápával #bliccelapápa #aviláglegnagyobbpizsipartyja
Szerintem erre volt a legtöbb alkalmam az elmúlt héten. A szentatyával együtt jártuk a keresztutat a Błonán (egy hatalmas rét, ahol szektorokba osztva vehettünk részt a közös eseményeken (a mienk a D4-es volt)) és együtt virrasztottunk a Campus Misericordiaen (egy még sokkal hatalmasabb rét, ahol ott is aludtunk a szabad ég alatt kb. 2 millióan). A pápához nem csak az ima kötődik, hiszen rengeteg idő abból állt, hogy vártuk a pápát. Ha azt hiszitek unatkoztunk, akkor rosszul teszitek. Ilyenkor volt a legnagyobb élmény ott állni a tömegben, és mindenkitől hallani: „Te jó ég!!! Mindjárt itt a pápa!!!”.

4. Sok szalézi fiatallal találkozni #VivaDonBosco #munkamorál
Egy villamosút oda, örömködés a koreai szaléziakkal, egy villamosút vissza, mert túl korán érkeztünk. Egy ebéd a szalézi szemináriumnál, egy villamosút megint oda, örömködés az összes szalézival a világ minden tájáról. (Csakúgy odasúgnám, hogy 6000-en voltunk.) Egy nagyon finom vacsora, egy fantasztikus ima és szentségimádás, egy közös selfie a Rettor Maggiore-val és sok kicsi kép a Madre Generale-val. Majd egy villamosút haza őrülten jó hangulatban amerikaiakkal, guatemalaiakkal és rengeteg kiabálással, kacagással és páratartalommal. I – I belive – I belive in – I belive in Jesus – I belive in Jesus Christ!

5. Új barátokat szerezni #嗨 #ejtsdléjhao
Azt hiszem mindenkit értek apró örömök: ingyen ölelések, kitűző és karkötőcserék, mosolyok és összenevetések, 100 fölötti pacsiszámok. Mert pacsizni majdnem mindenki szeretett és most nem csak a fiatalokra, hanem a fiatalos lelkű rendőrökre, tűzoltókra, mentősökre gondolok. Én személy szerint egy csodás barátot kaptam a világ másik feléről, Hongkongból.

5+1. Megszakítás nélkül boldognak lenni #egyénirekord28óra/nap
Nem csalás nem ámítás, tényleg belefér 28 óra boldogság egy napba. Az a boldogság túladagolás, ami az IVT hetének élményeiből a mienk lett, egy évre elegendő örömöt okoz. Kár, hogy nem tudom instant bezacskózni. Mindenesetre én még most is ebből az örömből élek és örülök. Hálát adok Istennek, hogy 2 millió másik emberrel együtt Vele lehettem!

/Skublics Zsófi/

Balaton, haverok, sunshine. Mi kell még a boldogsághoz?

Hm… elég sok minden
Ahhoz, hogy a Balaton ne csak egy hely legyen, hanem a találkozás helye, ahhoz, hogy ne csak haverjaink legyenek, hanem barátaink, és ne csak a sunshine melengesse a szívünket, szükségünk van egy nagyon fontos dologra: a szeretetre.
A tanév kezdete előtt néhány nappal a pesthidegkúti animátorokkal leugrottunk egy hétvégére Balatonalmádiba, kipihenni a nyarat, és felkészülni a sulira. (Ne mosolyogj! Ha szalézi vagy tudod, hogy a nyarat tényleg ki kell pihenni, ez igenis komoly dolog! 😀 ) Gyönyörű időnk volt. Pénteken gyülekeztünk, együtt vacsiztunk, filmeztünk és egyszerűen csak örültünk annak, hogy együtt vagyunk. A program nagyon laza volt, szombaton komótosan ébredeztünk, reggeliztünk, meghallgattunk egy izgi előadást a szerelem kémiájáról, amit aztán alaposan megtárgyaltunk. Később néhányan nekiláttak az ebédfőzésnek, míg a többiek nagy lendülettel és erőbedobással folytatták a semmittevést. 🙂 Késődélután strandoltunk egyet, és miután alaposan átfáztunk a jéghideg vízben, elindultunk vissza a szállásunkra, hogy elkészítsük magunknak a sütögetős-tábortüzes-énekeslős-beszélgetős vacsit.
Egy csettintésnyi idő alatt eltűnt az éjszaka, és HOPP vasárnap lett. Reggeli utááááá… Várjunk csak! Valamit elfelejtettem! Isten, hát persze!! Ő is velünk volt, hogy is hagyhattuk volna ki a buliból!?

Minden reggel imával kezdtünk a napot, és esténkét azzal zártunk, hiszen Isten nélkül egy szalézi program, olyan haszontalan, mint az internet számítógép nélkül, vagy a youtube videók nélkül… Szombaton és vasárnap is megünnepeltük a Szentmisét. Vasárnap a Mise, majd az azt követő reggeli után, nekiálltunk értékelni az emúlt oratóriumi évet, és megtervezni a következőt. Szinte vágni lehetett a szeretet, a lelkesedést, az odaadást, és a krumplit az ebédhez. 🙂
Ebéd után (ami közösen készített paprikás krumpli volt) kitakarítottunk a kölcsön kapott nyaralót, és fájó szívvel elindultunk mindannyian hazafelé, a szerencsések vonattal, a többiek autóval.
Összességében elmondhatjuk, hogy a „Balaton, haverok, sunshine” együttes, hozzáadva a szalézi lelkiséget, a szeretetet és nem mellesleg Istent, megadta a lehetőséget az őszinte öröm megtapasztalására, megélésére, és így a tanév elején nemcsak a táskánk és a fejünk lesz tele, hanem a szívünk is.

Az animátorok nemcsak gyerekekkel foglalkoznak, hanem maguk is közösséget alkotnak, és mint minden közösséget gondozni kell.

Éppen ezért a március közepén lévő hosszú hétvégét a csapatépítés jegyében együtt töltötték a mogyoródi animátorok. Az egykori mogyoródi animátorok közül Czompó Melinda egy nagyszerű programot állított össze számunkra, melyet nagy tapasztalattal meg is valósított. Az érdekes feladatokat és gyakorlatokat mindig közös elemzés, majd imádság követett. De volt tanúságtétel, a Szalézi Munkatársakkal együtt imádkoztunk egyik este a Szentségimádáson, vasárnap a Plébániai diákmisén voltunk, hétfőn pedig Vitális Gábor atya beszélt számunkra Isten Irgalmas szeretetéről.
Ezekben a napokban nemcsak sok új játékot tanultunk, hanem közelebb kerültünk önmagunkhoz, egymáshoz és az Úr Jézushoz, így reméljük a ránk bízott gyerekeket is egyre közelebb tudjuk hozzá vezetni!

A már több éves hagyomány szerint, február utolsó hétvégéjén két kisbusznyi animátor és szalézi indult Jesolóba, hogy részt vegyen a Trivenetói Szalézi Ifjúsági Mozgalom által szervezett „Fiatalok ünnepén”.

A szombati napon az előkészültekbe kapcsolódtunk be, segítő kezet adva, a műhely titkokat figyeltük. Vasárnap, pedig 7000 fiatallal ünnepeltünk együtt. Idén, az Irgalmasság évében a színpadi mű a tékozló fiú történetének modern feldolgozása volt, melyet fiatalok tanúságtétele színesített. 20-21 évesek meséltek arról, hogy míg 3 éven át csontrákos osztálytársukat, barátjukat látogatták, hogyan találkoztak az Istennel. Amikor a nagyszínpadon éppen nem volt program, akkor az előcsarnokban különböző szerveztek tevékenységével lehetett megismerkedni. Az emeleti előtérben pedig Magone Misi életén keresztül az Oratóriumot, mint az Irgalmasság házát fedeztük fel.
Sajnos a nap hamar a véget ért, de sok-sok élménnyel lettünk gazdagabbak.

Az Oratóriumban egész éveben tárt ajtókkal várjuk a gyerekeket és a fiatalokat, azonban december 22-re egy zártkörű programot hirdettünk, az animátorok számára. Ők azok az önkéntesek, akik egész évben a szabadidejükben a kisebbekre figyelnek.

Fontos, hogy az animátorok önmaguk is közösségben érezzék magukat, ezért a csapatépítés rendhagyó módját választottuk erre a napra: a közös utazást!
A reggeli korán kelést, és az indulás izgalmait a buszban kipihentük, így észre sem vettük, s megérkeztünk az osztrák fővárosba, ahol már várt bennünket egy hivatalos idegenvezető , hogy Bécs nevezetességeit élőben is megismerhessük. Városnézésünk 2 órája alatt, míg a Hofburgtól a Stephans Dómig sétáltunk, sok érdekességet láttunk. Bár a magyarok számára oly fontos templom tornyában lévő 373 lépcsőt, csak a legbátrabbak mászták meg, de aki nem sajnálta az energiáját és az idejét, az egy felejthetetlen élménnyel lett gazdagabb.

Délutáni órákban a város közel 200 Adventi vására közül a legszebbet, a Városháza előtti téren lévőt látogattuk meg. Sajnos az idő hamar elszaladt, de így is sok szép élménnyel lettünk gazdagabbak.