Balaton, haverok, sunshine. Mi kell még a boldogsághoz?

Hm… elég sok minden
Ahhoz, hogy a Balaton ne csak egy hely legyen, hanem a találkozás helye, ahhoz, hogy ne csak haverjaink legyenek, hanem barátaink, és ne csak a sunshine melengesse a szívünket, szükségünk van egy nagyon fontos dologra: a szeretetre.
A tanév kezdete előtt néhány nappal a pesthidegkúti animátorokkal leugrottunk egy hétvégére Balatonalmádiba, kipihenni a nyarat, és felkészülni a sulira. (Ne mosolyogj! Ha szalézi vagy tudod, hogy a nyarat tényleg ki kell pihenni, ez igenis komoly dolog! 😀 ) Gyönyörű időnk volt. Pénteken gyülekeztünk, együtt vacsiztunk, filmeztünk és egyszerűen csak örültünk annak, hogy együtt vagyunk. A program nagyon laza volt, szombaton komótosan ébredeztünk, reggeliztünk, meghallgattunk egy izgi előadást a szerelem kémiájáról, amit aztán alaposan megtárgyaltunk. Később néhányan nekiláttak az ebédfőzésnek, míg a többiek nagy lendülettel és erőbedobással folytatták a semmittevést. 🙂 Késődélután strandoltunk egyet, és miután alaposan átfáztunk a jéghideg vízben, elindultunk vissza a szállásunkra, hogy elkészítsük magunknak a sütögetős-tábortüzes-énekeslős-beszélgetős vacsit.
Egy csettintésnyi idő alatt eltűnt az éjszaka, és HOPP vasárnap lett. Reggeli utááááá… Várjunk csak! Valamit elfelejtettem! Isten, hát persze!! Ő is velünk volt, hogy is hagyhattuk volna ki a buliból!?

Minden reggel imával kezdtünk a napot, és esténkét azzal zártunk, hiszen Isten nélkül egy szalézi program, olyan haszontalan, mint az internet számítógép nélkül, vagy a youtube videók nélkül… Szombaton és vasárnap is megünnepeltük a Szentmisét. Vasárnap a Mise, majd az azt követő reggeli után, nekiálltunk értékelni az emúlt oratóriumi évet, és megtervezni a következőt. Szinte vágni lehetett a szeretet, a lelkesedést, az odaadást, és a krumplit az ebédhez. 🙂
Ebéd után (ami közösen készített paprikás krumpli volt) kitakarítottunk a kölcsön kapott nyaralót, és fájó szívvel elindultunk mindannyian hazafelé, a szerencsések vonattal, a többiek autóval.
Összességében elmondhatjuk, hogy a „Balaton, haverok, sunshine” együttes, hozzáadva a szalézi lelkiséget, a szeretetet és nem mellesleg Istent, megadta a lehetőséget az őszinte öröm megtapasztalására, megélésére, és így a tanév elején nemcsak a táskánk és a fejünk lesz tele, hanem a szívünk is.

Az animátorok nemcsak gyerekekkel foglalkoznak, hanem maguk is közösséget alkotnak, és mint minden közösséget gondozni kell.

Éppen ezért a március közepén lévő hosszú hétvégét a csapatépítés jegyében együtt töltötték a mogyoródi animátorok. Az egykori mogyoródi animátorok közül Czompó Melinda egy nagyszerű programot állított össze számunkra, melyet nagy tapasztalattal meg is valósított. Az érdekes feladatokat és gyakorlatokat mindig közös elemzés, majd imádság követett. De volt tanúságtétel, a Szalézi Munkatársakkal együtt imádkoztunk egyik este a Szentségimádáson, vasárnap a Plébániai diákmisén voltunk, hétfőn pedig Vitális Gábor atya beszélt számunkra Isten Irgalmas szeretetéről.
Ezekben a napokban nemcsak sok új játékot tanultunk, hanem közelebb kerültünk önmagunkhoz, egymáshoz és az Úr Jézushoz, így reméljük a ránk bízott gyerekeket is egyre közelebb tudjuk hozzá vezetni!

A már több éves hagyomány szerint, február utolsó hétvégéjén két kisbusznyi animátor és szalézi indult Jesolóba, hogy részt vegyen a Trivenetói Szalézi Ifjúsági Mozgalom által szervezett „Fiatalok ünnepén”.

A szombati napon az előkészültekbe kapcsolódtunk be, segítő kezet adva, a műhely titkokat figyeltük. Vasárnap, pedig 7000 fiatallal ünnepeltünk együtt. Idén, az Irgalmasság évében a színpadi mű a tékozló fiú történetének modern feldolgozása volt, melyet fiatalok tanúságtétele színesített. 20-21 évesek meséltek arról, hogy míg 3 éven át csontrákos osztálytársukat, barátjukat látogatták, hogyan találkoztak az Istennel. Amikor a nagyszínpadon éppen nem volt program, akkor az előcsarnokban különböző szerveztek tevékenységével lehetett megismerkedni. Az emeleti előtérben pedig Magone Misi életén keresztül az Oratóriumot, mint az Irgalmasság házát fedeztük fel.
Sajnos a nap hamar a véget ért, de sok-sok élménnyel lettünk gazdagabbak.

Az Oratóriumban egész éveben tárt ajtókkal várjuk a gyerekeket és a fiatalokat, azonban december 22-re egy zártkörű programot hirdettünk, az animátorok számára. Ők azok az önkéntesek, akik egész évben a szabadidejükben a kisebbekre figyelnek.

Fontos, hogy az animátorok önmaguk is közösségben érezzék magukat, ezért a csapatépítés rendhagyó módját választottuk erre a napra: a közös utazást!
A reggeli korán kelést, és az indulás izgalmait a buszban kipihentük, így észre sem vettük, s megérkeztünk az osztrák fővárosba, ahol már várt bennünket egy hivatalos idegenvezető , hogy Bécs nevezetességeit élőben is megismerhessük. Városnézésünk 2 órája alatt, míg a Hofburgtól a Stephans Dómig sétáltunk, sok érdekességet láttunk. Bár a magyarok számára oly fontos templom tornyában lévő 373 lépcsőt, csak a legbátrabbak mászták meg, de aki nem sajnálta az energiáját és az idejét, az egy felejthetetlen élménnyel lett gazdagabb.

Délutáni órákban a város közel 200 Adventi vására közül a legszebbet, a Városháza előtti téren lévőt látogattuk meg. Sajnos az idő hamar elszaladt, de így is sok szép élménnyel lettünk gazdagabbak.