Hogy mit is jelent számomra animátorrá válni? Erre a kérdésre a válasz a nővérekkel és a leendő animátortársaimmal tett kiránduláson fogalmazódott meg bennem.
Kati nővér egy pénteki nap alkalmával közölte velünk, hogy bizony Motivációs levelet kellene írnunk, hiszen ez is beletartozik az animátorrá válásunk folyamatába. Gondolkoznunk sem kellett azon, hogy hol és miként végezzük el eme feladatot, mert a csoportvezetőnknek már erre is volt egy kiváló ötlete: szervezett nekünk egy kisebb zarándoklat-félét Mátraverebély-Szentkútra.
Szombat reggel az oratóriumunk előtt találkoztunk. Mikor mindenki megérkezett, aki el tudott jönni, beültünk a kisbuszba, elmondtuk egy röpkefohászt, hogy jó utunk legyen és biztonságban odaérjünk, majd elindultunk úticélunk felé. Az út gyorsan eltelt és alig egy óra alatt oda is értünk.
Kiszálltunk a kisbuszból és körülnéztünk. Egy gyönyörű helyen találtuk magunkat, ahol szinte még egyikünk sem járt egy-két kivétellel. Először a templomot néztük meg, sajnos csak kívülről, mert épp egy szentmise zajlott. A szabadtéri oltár felé mentünk tovább, hol egy szűk körű Istentiszteletre készültek,így hamar rájöttünk,hogy valami más elfoglaltsággal kell indítanunk, így elindultunk, hogy megkeressük Szent László király lova patájának a nyomát. Egy kis túrázás után oda is értünk. Próbáltuk megtalálni a nyomot, amely nagyjából sikeredett is. Csináltunk pár képet magunkról és a cipőinkről, hogy azoknak, akik nem jöttek készíthessünk egy találós kérdést, mely természetesen jutalomért ment. Elindultunk visszafelé. Útközben egy híres emberes játékot játszottunk, s mire visszaértünk már véget ért a szűk körű istentisztelet, így megnéztük az oltárt, az ott található ereklyét és a szent emberekről mozaik technikával alkotott képeket, melyek szó, ami szó gyönyörűek voltak. Ettünk egy kicsit Kati nővér madárlátta sós rágcsálnivalójából, majd felküzdöttük magunkat a remetelakokhoz, de szó szerint. El sem tudtuk képzelni, hogy a régen itt lakó emberek, hogy bírták ki ezt a megpróbáltatást nap, mint nap. A kilátás nem volt mindennapi, de a hegyekben lévő frisslevegő sem. Közkívánatra nápolyit ettünk, de előkerült ott még szendvics, „elcsent” süti és májkonzerv is. Egy kis ideig csepergett az eső, de hamar el is állt, így elkezdhettük a visszafele utat, ami már sokkal könnyebb volt, mint a felfelé vezető. Odalent bementünk a templomba, hogy mostmár azzal is foglalkozzunk, amiért ténylegesen odamentünk. Kati nővér lapokat, tollakat és mappákat osztott ki, hogy meg tudjuk írni motivációs levelünket. Meglepődve tapasztaltuk, hogy „Itt már megint mise lesz.”, így kintre mentünk, hogy elvégezzük a ránkbízott feladatot. A szél kellemesen fújdogált, az idő enyhe és őszies volt és sütött a nap. Ott, a padon ülve néhány társam társaságában és telefonos segítséggel anyát felhívva fogalmazódott meg bennem, hogy mi is az az animátor, mi a feladata, s hogy miben vagyok már elég jó és miben kell változtatnom, hogy elérhessem a célom: az animátorrá válást. Egy animátor mindig legyen megértő, szerető, gondoskodó, segítőkész és, ahogy azt Ági nővér oly gyakran hangoztatta: „A gyerekeket ne önmagához, hanem Istenhez vezesse!”. Miután mindenki megírta a Motivációs levelét, megnéztük a Mária szobrot, hol imádkoztunk azért, hogy mindnyájunkból jó animátor lehessen az elkövetkezendőkben. Még játszottunk egy kicsit, de, hogy „ne feszítsük tovább a szülők idegeit”, elindultunk haza. Pedig a játék nagyon jó volt és már épp kezdtünk belejönni… A hazafelé úton próbáltuk megérteni a logi-sztori nevű játék lényegét,ami a végén még sikerült is. Igaz, kicsit eltévedtünk, de közös erővel, meg persze azért egy kis csalással (helyi ember segítségével) visszataláltunk a jó útra.

Az életben is igyekezzünk mindig erre törekedni. Ha valamiért véletlenül letérünk a jó útról és a rosszra lépünk, akkor mindenképp próbálkoznunk kell a visszatalálással, ha kell, akkor akár segítséget kérve. Sajnos az is könnyyen előfordulhat, hogy egy embertársunk tér le a helyes útról. Ha ez megtörténik, akkor segítenünk kell neki visszatalálni, s ha életünkben minden mást is A Tízparancsolat szerint élünk meg, akkor Isten a végítéletkor biztos, hogy nem, fog szemet hunyni eme cselekedetünk fölött.

Liptai Kinga

Június 13-15 között megrendezték Udinében a Nemzetközi Animátor Találkozót, amelyen 6 fiatal animátor képviselte hazánkat.

A kalandunk előző nap indult. A hosszantartó utazás után, Triesztnél a tengerbe lógathattuk a lábunkat, majd a fiúk kedvéért benéztünk az udinei Dacia Arénába. Este kicsit körbenéztünk a városban, majd Carolina nővér megvendégelt minket egy fagyira. Már nagyon késő volt, amikor az iskola központba értünk, ahol még zajlottak az előkészületek. A formáció másnap korán reggel elkezdődött. Különböző előadásokon vehettünk részt.

Megerősítést kaptunk az animátorságunkban a 12 apostol történetén keresztül. Műhelyeken gyakorlati ötleteket tanulhattunk, amit aztán a nyári orcsikban kamatoztattunk. Nagyon sok élménnyel és új baráttal térhettünk haza. Köszönjük Carolina nővérnek és Kati nővérnek, hogy részesei lehettünk!

Sári, Orsi,  Niki, Tomi, Marci és Viktor

Immár hagyományosnak mondható, hogy a Mogyoródi Oratórium kis küldöttsége útra kelt, hogy a Trivenetoi Szalézi Ifjúsági Mozgalom ünnepén részt vegyen.

Egy héttel a Fiatalok ünnepe után a kisebbeket hívták egy találkozóra Jesolóba a Pala Arrex Sportcsarnokba. A két különböző korosztály számára szervezett találkozó ugyanazt a gondolatkört járja végig, így az ez évi vezérgondolat a „Mester, hol laksz?” kérdés köré épült.

A reggeli jelentben kincskereső fiatalok a maja istenségek templomában remélték megtalálni a Kincset, majd megismerkedve és együttműködve más emberekkel, rájöttek, hogy a felebarátban kell megtalálniuk az Urat. A szalézi rendezvényeken megszokott légkör ezúttal is jelen volt: vidámság, mosoly, zene, tánc. A nap csúcspontja szentmise, melyben az Úr Jézus személyesen is eljött hozzánk. A délutáni játéksorán benépesült a tengerpart, ahol 120 játék helyen közel 6000 fiatal vidáman játszott.

Bár az utazás kicsit hosszú volt, de ötletekkel, lelkiséggel feltöltődve tértünk haza!

Október 1-én Nagymaroson jártunk az Ifjúsági Találkozón.

Ferenc pápa Laudate si kezdetű enciklika kapcsán a teremtett világ és annak csodái volt a fő téma. A főelőadást Nobilis Márió atya tartotta, aki a teremtett világ védelméről beszélt. A találkozó szentségimádással folytatódott, ahol megköszönhettük Istennek a világot, amely körülvesz bennünket. A szokásos fakultációk és programok mellett, lehetőség volt a különböző közösségekkel való ismerkedésre a templom előtti kis téren.
A SZALIM standjánál remek, vidám hangulat volt. A témához kapcsolódóan kis műanyag poharakban salátát ültethettünk, felírhattuk a egy nagy közös táblára, hogy mit teszünk mi személy szerint a természetvédelemért, Don Bosco idézetek húzhattunk, és természetesen jókat beszélgethettünk. Délután lehetőség nyílt a személyes beszélgetésekre, találkozásokra régi és új ismerősökkel.

A találkozó közös misével záródott, ahol Beer Miklós püspök felhívta a figyelmünket az Úristen ajándékozó szeretetére. Rávilágított, hogy a teremtésnek az ember a csúcspontja, és ezért a mi arcunkon és életünkön is kell látszódnia annak a szépségnek, és csodának, amit a teremtett világban láthatunk. Fontos, hogy ne csak a templomban legyünk jó keresztények, hanem minden pillanatunkat próbáljuk Istennel élni. Meg kell értenünk, hogy a ránkbízott világ értünk van, és hogy testvérként osztjuk meg azt egymással. A világnak mi vagyunk Isten legnagyobb ajándéka.