Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott:

„Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”

Meggyújtottuk a negyedik gyertyát is az adventi koszorún, és akkor most úgy tűnik, hogy minden kész, minden gyönyörű, világos és csillog-villog. És akkor megérkeztünk, nem? És akkor Mária fogja
magát, és utána útnak indul. És aztán még tudjátok jól, hogy lesz egy csomó ide-oda menés ebben az időszakban. És a végén Betlehembe érkeznek…

A mi életünk is ilyesmi lesz, nem? Ahogy elkezdődik a téli vakáció, megyünk a nagymamához, meglátogatjuk a rokonokat, eszünk annál, kibontjuk az ajándékokat a harmadiknál, szóval egy kicsit sűrű időszak lesz. Viszont gondoljátok el, hogy Maria azt mondhatta volna, hogy ó, szuper, jött az angyal, boldog vagyok, minden rendben… De nem maradt otthon, nem maradt az ő kényelmében, hanem fogta magát és ment, hogy az örömöt továbbadja. Ezt kívánjuk nektek is, mert amikor ez a sok-sok találkozás van általában Karácsony környékén, azért néha el tud fáradni benne az ember.

Viszont menjünk ezekre a találkozásokra, azzal az örömhírrel, ahogy Mária, Jézus anyja Jézust hordozva tette. És ezért javasoljuk nektek, hogyha van egy picike Jézuskátok, vagy akár egy ábra, amit kinyomtattok, hordozzátok magatoknál, és amikor egy kicsit nehezebb jelen lenni és az örömöt átadni másoknak, akár a saját családotokban is, akkor nézzetek rá erre a kicsi gyermekre, hogy Őt viszitek! Nem magatok adjátok az örömet, ti Őt viszitek és Ő majd adja azt. Áldott karácsonyt kívánunk nektek!

Nagy Kata novícia és Németh Márta novícia

Most az adventi koszorún nem lila gyertyát gyújtottam meg, hanem rózsaszínűt. Advent harmadik vasárnapja: az Öröm vasárnapja.
Minek örülünk? Annak örülünk, hogy az Úr már közel van, várjuk az Úr eljövetelét. A szentleckében Szent Pál apostol arra buzdítja a keresztényeket, hogy szüntelenül örüljenek az Úrban! És az evangéliumban Keresztelő Szent Jánoson keresztül az Úr megadja a konkrét receptet, hogyan lehet ezt az evangéliumi örömet elérni. Olvassuk el:

„Erre megkérdezte őt a tömeg Mit cselekedjünk tehát? Ő ezt felelte nekik: Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen, és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen. Odajöttek a vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek, és megkérdezték tőle: Mester, mit cselekedjünk? Ő ezt válaszolta nekik: Semmit ne követeljetek azon felül, ami elő van írva nektek. Megkérdezték őt a katonák is: Hát mi mit cselekedjünk? Azt mondta nekik: Senkit ne bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.”

Feltűnően konkrét Keresztelő Szent János válasza ezeknek az embereknek. És lehet, hogyha mi is megkérdeznénk Tőle, mit cselekedjünk, akkor nekünk is ilyen konkrét választ adna: Éljük a mindennapi életünket úgy, ahogy eddig, mindenki a saját élethelyzetében, de nagyobb szeretettel éljük a szeretetet. A szeretet szerint leszünk ítélve életünk végén. Viszont a mindennapi életből tudjuk, hogy ez nem olyan egyszerű. A szeretet cselekedetei csak akkor hitelesek, hogyha a szív megtéréséből fakadnak. Ezek az emberek, akik megkérdezték Keresztelő Szent Jánostól, mit kell tenniük, nagyon alázatosak voltak, bűnösnek érezték magukat. Úgy érezték, hogy szükséges a megtérésük. Valamit akartak tenni az Úrért. A vámosok, a katonák is megkérdezték, a farizeusok nem.

Tehát ez a sorrend: Elsősorban az első helyen a szív megtérése van. És hogyha a szív valóban megtért az Úrhoz, akkor automatikusan jönnek a szeretet cselekedetei. Nyilván ezek mindenkinek mások. Mindenkinek mást mond az Úr. Ezért most kívánom nektek is, meg saját magamnak is, hogy ez alatt a néhány nap alatt, amely még elválaszt minket a Karácsonyi ünnepektől, tudjunk találni egy pici időt arra, hogy megkérdezzük az Úrtól: Uram, és én mit tegyek?

Hervayova Elvira nővér