Istenem, kihez küldesz ma engem?
Részletek Troncatti Szent Mária leveléből, második rész:
Mária nővér a levelet Luisa Vaschetti anya, általános elöljárónak írja, melyben egy hosszú utazást ír le az esőerdőn keresztül. (A levél kezdete és befejezése hiányzik.)
Leszállt már az éjszaka, egyre sűrűbb sötétség uralta az erdőt. Hol tölthetnénk az éjszakát? A Gondviselés ismét újra, időben segítségünkre sietett. Egy shuar közeledett felém, és így kiáltott:
— „Madre, Anya, te itt?! Nem, nem maradhatsz itt! Ismerem ezt az embert: áruló, és sok ember fejét vágta már le! Gyere velem,adok szállást neked. A feleségem sem fogja hagyni, hogy éhes maradj. Gyere, közel a házam biztos elégedett leszel!”
— „Menjünk – szóltam azoknak, akik velem voltak – a Segítő Szűz Mária küldte ezt a bennszülöttet, hogy az életünket megmentse.”
Majd odafordulva megkérdeztem:
— „Hogy hívnak?”
— „Santiago – válaszolta –. Ismerem Corbellini atyát; sokszor tanított imádkozni. Nagyon szeretem a szalézi atyákat. Ne félj, gyere nyugodtan a házamba; [nem engedem], hogy bárki is bántson. Holnap Méndezbe magam kísérlek el, rendben? De ne felejtsd el, hogy amikor Cuencából jössz visszafelé, hoznod kell nekem ruhát.”
Alighogy a jó shuar befejezte mondandóját egy rémülten kiabáló, lihegve menekülő asszony futott elénk, akit egy bennszülött férfi üldözött, hogy megölje. Néhány pillanattal később megjelent az ajtóban a férfi is, dühödt gyilkos tekintettel… de ó, egy újabb csoda! Amint megpillantott, megnyugodott, alázatosan, szelíden közeledett felém, és így szólt:
— „Taníts meg imádkozni!”
Ekkor megfogtam a kezét, megmutattam neki a keresztvetést, és ez az áldott jel mintha vadállatból szelíd báránnyá változtatta volna ezt a szerencsétlen embert.
Ó, mennyire éreztem akkor is édes Segítő Szűzanyánk oltalmát, és mennyi ehhez hasonlót tapasztaltam már meg itt a misszióban! Mennyi, de mennyi veszély vesz körül, milyen kihívásokkal teli a bennszülöttekkel kapcsolatot teremteni, akik gyakran elárulnak, vagy a legváratlanabb pillanatban kegyetlenül megtámadnak.
Itt talán még inkább, mint máshol, az életünket az őslakosok bosszúja és kegyetlensége veszélyezteti. De Szűz Mária anyai palástjával bennünket betakar, kézen fogva vezet, és a veszélyektől minden pillanatban megment.
Ha pedig egyszer meg akarna jutalmazni bennünket a vértanúság koronájával, ó milyen nagy lenne a mi boldogságunk! Milyen örömmel öntöznénk meg ezeknek az őserdőknek a földjét saját vérünkkel, hogy kihajtsanak a keresztény igazság virágai, amelyek az ég felé vezető utat mutatják majd sok, boldogtalan léleknek, akik még mindig a ördögi ellenség rabságában élnek.
Aláírás:
Troncatti Mária nővér
Segítő Szűz Mária Leánya
Istenem, kihez küldesz ma engem?
Könyörögjünk!
Istenünk, tekints házad népére, amelyért a mi Urunk, Jézus Krisztus vonakodás nélkül a bűnösök kezére adta magát, és vállalta a keresztre feszítés kínjait. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen.
