Istenem, hol mutatod ma nekem arcodat?

Részlet Piera Cavaglia nővér, egykori Egyetemes Titkár Troncatti Szent Máriáról szóló gondolataiból:

Mária nővér határozottsággal és szeretettel teli anyasága, képességekben gazdag, bátor és nagylelkű személyiségéből is fakadt, de erejét mindenekelőtt Jézusból merítette, az Ő végtelen szeretetéből és a gyakori szentséglátogatásokból, amikor csendes imában időzött az Oltáriszentség előtt. (…)

Jézus erőt és belső békét adott neki, hogy szembenézzen a mindennapi veszélyekkel, a misszió jövője miatti aggodalmakkal, a betegségekkel, valamint a telepesek és a shuarok közötti kapcsolatok nehézségeivel. Soha nem veszítette el a reményt; tudta, hogy a száraz föld is terem gyümölcsöt, ha jól művelik. Tudta, hogy ő csak egyszerű munkás az Úr szőlőjében, ezért felelősségtudattal és békével megtette, ami tőle telt, de a vetés termékennyé tételét Istenre bízta. Tudta, hogy minden kegyelem.

Úgy érezte, hogy Isten és a Segítő Szűz Mária jelenléte veszi körül, Akik erősítik benne a szeretet és az anyaság képességét. (…)

Isten termékennyé tette az életét, de nem kímélte meg a fáradtságtól, a fájdalomtól, a kételytől és a félelemtől. Mária nővér a maga teljességében megtapasztalta az evangelizáció árát: a szenvedéseket és fáradságot (…) . Az őslakosokat gesztusokkal és jószívűséggel kellett megértenie, mivel eleinte nem állt rendelkezésére semmilyen nyelvkönyv vagy segédanyag nyelvük tanulmányozásához. Jól tudta azt is, hogy kezdettől fogva az egyik legnehezebb misszióba került, ahol a munka hatalmas volt, és gyakran kevés látható eredményt hozott.

Mégis, hogy a szeretett bennszülöttjei között élhetett, az jelentette számára a legnagyobb örömet. Bennük meglátta és imádta Jézus ragyogó arcát.

Istenem, hol mutatod ma nekem arcodat? 

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, bocsásd meg, hogy emberi gyöngeségből vétkeztünk, és oldozd fel jóságosan bűneink kötelékét. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.