Részlet Troncatti Szent Mária életéből: “Menjünk, indulok azonnal!”

Mária nővér a női közösség házfőnöke lett, de továbbra is fogadta a betegeket Macasban

és Sucúában. „Menjünk!” „Indulok azonnal!” – hangzott a segítségkérésekre gyakran adott válasza a szalézi „Vado io! – Megyek én!” lelkületével. A rábízott szegények élete megérte a az Upano-folyón való átkelés kockázatát is:  Ez a hatalmas, híd nélküli folyó Macasnál választotta el egymástól a shuarok és a fehérek lakta területeket. A veszélyes sodrás miatt sokan vesztették már életüket benne.

Egy alkalommal Mária nővér és az őt segítő shuar fiatala,Juan elkezdtek átkelni  a Upanón, mely eleinte a derékig ért. A folyó szintje azonban hirtelen emelkedni kezdett  és felgyorsult a sodrása. Mária nővér megcsúszúszott és felkiáltott: “Segítő Szűz, ments meg!” És Juan elkapta a kezét. Mária nővér Juanba kapaszkodott, miközben a fiú egy erős botot szúrt a mederbe, hogy megtartsa az egyensúlyát. Lassan haladtak tovább a vízben, amely helyenként már nyakig ért.

Amikor átértek, Juan így szólt Mária nővérhez: “Hú, Madrecita, Anyácskám! Mennyire

féltem, hogy elveszítelek! Ha te most meghaltál volna, mi lenne velünk?”

Néhány nap múlva Juan vért kezdett felköhögni, s bár Mária nővér mindent megpróbált, a shuar fiatal néhány hónapon belül meghalt. Halála előtt ennyit mondott: “Boldogan halok meg, mert a Mennybe megyek. Szerencsésnek érzem magam, hogy megmenthettem Mária anya…”

Mária nővér az egész életét odaajándékozta Istennek, hogy másoknak is “élete legyen és bőségben legyen”. Erre úgy volt képes, hogy elsősorban az Istennel való személyes kapcsolatában, de közvetetten is megtapasztalta Isten végtelen, önfeláldozó szeretetét. 

Istenem, hol sürget a szereteted?

Könyörögjünk!

Istenünk, te a húsvéti szentségekben hatékony segítséget adsz emberi gyengeségünknek. Add, hogy a megváltás kegyelmét ujjongó örömmel fogadjuk, és arról életünk megújításával tanúskodjunk. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.