Részlet Troncatti Szent Mária életéből:  „Az Isten szeretetének háza”

Chunchiban Mária nővér szalézi lelkiségre jellemző családi légkört teremtett és ápolt: nem csak a közösség tagjai, hanem bárki, aki betért a házba, úgy érezhette, hogy bizalommal és örömmel teli otthonra talált. „Chunchi egy igazi család volt, nekünk szalézi testvéreknek is.”- emlékezett vissza egy szalézi szerzetes. Mindenki csak „Madrecita”-nak, „Anyácskámnak” hívta. A  településen nem volt sem orvos, sem gyógyszertár. Mária nővér nyitott egy „botiquín”-t, egy kis rendelőt, és nekilátott a legszegényebbek gyógyításának. Egy alkalommal egy súlyos beteg tákolt kunyhójához hívták:– Madrecita! – szólította meg Mária nővért a haldokló férfi. – Nagy gonosztevő, bűnöző és gyilkos vagyok! Már nem ápolást kérek… Készítsen fel, hogy meggyónhassak, hogy jól halhassak meg!

Miután részesült a szentségekben Mária nővér anyai jelenlétében hunyt el, miközben a feszületet csókolta.

Az a bensőséges családias légkör, melyet Mária nővér teremtett és ápolt rámutatott a mennyei Hazára, az örök boldogságra. Azon munkálkodott, hogy a körülötte élők otthon érezzék magukat Istennel. Sokaknak így vált a kiengesztelődés szentsége és a halál pillanata “bizalommal teli találkozássá az irgalmas Atyával”.

(Forrás: vö. Istituto Figlie di Maria Ausiliatrice – Costituzioni  e Regolamenti delle Figlie di Maria Ausiliatrice (Roma 2015),  62., 41.)

Istenem, hogyan vagy ma itthon velem?

Könyörögjünk!

Fölséges Istenünk, add, hogy minél inkább közeledik megváltásunk nagy ünnepe, annál nagyobb áhítattal törekedjünk Húsvét szent titkának ünneplésére. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.