Részlet Troncatti Szent Mária életéből: Egy kivárt válasz
Véget ért a háború. Mária nővért Nizza Monferratóba helyezték. A nővérekről és a kollégium fiatal növendékeiről ápolónőként gondoskodott és figyelmes szeretettel fordult feléjük. 1922. március 13-án éjszaka a kétoldali tüdőgyulladásban szenvedő, haldokló Marina Luzzi ágyánál virrasztott. Súlyos állapota miatt a lányt nem lehetett már hazaszállítani.
– Marina, mihelyt találkozol a Szűzanyával, mondd meg Neki, járjon közben értem Jézusnál, hogy elmehessek misszionáriusnak a leprások közé – kérte őt halála előtt Mária nővér.
– Nem, Mária nővér! Ön Ecuadorba fog menni misszionáriusként.
– Marina, félreértettél engem: a leprások közé. – Nem, Ön Ecuadorba megy!
Tudott Marina egyáltalán valamit Ecuadorról?
A betegség elhatalmasodott a fiatal lány szervezetén, és március 14-én hajnalban elhunyt. Néhány nappal a temetés után Mária nővér találkozott a generális anyával, Caterina Daghero nővérrel:
– Mária nővér, te jelentkeztél misszionáriusnak?
– Igen, Daghero anya.
– Jól van, akkor Ecuadorba fogsz menni.
Mária nővér 39 éves, amikor ez a párbeszéd lejátszódik. Egy gyermekkori belső vágy és álom bontakozik ki, melyet megőrzött, táplált ugyanakkor bizalommal várt és fogadta el az Isten vezetését.
Fabio Attard Szalézi Rendfőnök, így írt idei Strenna üzenetében a Szalézi Családnak:
“A Krisztusban gyökerező dinamikában bontakozik ki egy olyan tapasztalat, amely fokozatosan feltárja előttünk Isten tervét. Isten akarata belülről válik láthatóvá, abból az együttműködésből, amellyel azokat az eseményeket éljük, amelyeket Őbenne és miatta tapasztalunk meg. S amikor őszintén az ő tekintetéből kiindulva létezünk és cselekszünk, az élet Ura mindig, a legváratlanabb módon lep meg bennünket. Hinni tehát nem olyan döntés, amely sikereket és diadalokat biztosít; hinni annyit jelent, mint rábízni magunkat az ő kezére, és növekedni abban a biztos bizonyosságban, amely az isteni gondviselés által vezetett szívből fakad. Ha e radikális döntés helyébe a számítás logikája lép, akkor minden más irányt vesz, amelynek végcélját nem ismerjük. A Szűzanya a teljes és ráhagyatkozó bizalom vezetője marad. Így volt, és így is folytatódik.”
Istenem, hogyan szeretnél ma vezetni engem?
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, irgalmas jóságod tisztítsa és erősítse mindenkor Egyházadat. Kormányozd szüntelen kegyelmeddel, hiszen csak a te segítségeddel állhat fenn. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.




