Részletek a héten elhangzott gondolatokból:

 A Nagyböjti időszak lehetőség arra, hogy felkészüljünk a Húsvétra, amikor megújíthatjuk keresztségi fogadalmunkat, megerősíthetjük elhatározásunkat, hogy a mindennapokban tudatosan Isten gyermekeként szeretnénk élni. 

 Troncatti Máriának az Eucharisztiából fakadó erő volt az útravaló, amely élete utolsó napjáig végigkísérte. Ő maga mondta:

– “Nem, nem féltem! Éreztem a szívemben a  vasárnapi szentáldozás kegyelmét. Az Úr vigyázott rám!”

Számtalanszor észrevette a sok apró csodát, melyek  az isteni gondviselés jelei voltak számára, megtapasztalta ahogy az Úr odafordul gyermekeihez, gondoskodik teremtményeiről. 

A misszionáriusokról érkező hírek különös hatást gyakoroltak rá. Felébredt szívében a vágy, hogy Istent  hirdesse ott, ahol még nem ismerik. 

Plébánosa később felismerte, hogy nem holmi szeszélyről  van itt szó, hanem az Isten csendes, de határozott hívásáról.

Istenem, hogyan szeretnél cselekedni, működni bennem és általam?

Könyörögjünk!

Örök Atyánk, fordítsd magadhoz szívünket, hogy mindig azt keressük, ami egyedül szükséges, és a szeretet gyakorlásával mutassuk meg, hogy a te szolgálatodra szenteltük magunkat. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.