Részlet Troncatti Szent Mária életéből: A tanítónő, aki elkísér

Mária vidám, talpraesett, tanulékony kislány volt, örömmel játszott és gyakran viccelődött  társaival. Az iskolás évei kezdetén egy kedves  tanítónő, Margherita Buila az olvasás és írás  tanítása mellett elkísérte őt az Isten felé vezető úton is: felismerte és ápolta Mária nyitottságát, gyermeki fogékonyságát. A faluban csak a  negyedik osztályig tartott az oktatás. Az általános iskola utolsó osztályára, amely Olaszországban az 5. osztály, már nem volt lehetősége. 1893-ban Buila tanítónő, látva Mária előmenetelét, külön felkészítette őt, hogy mégiscsak letehesse az ötödikes osztályozó vizsgákat. Miközben így tanítgatta, egyik alkalommal egy torinói folyóiratot, a Szalézi Értesítőt adta a kezébe, amelyben Don Bosco-ról és a Szalézi Családról olvashatott, ahogy a világban hirdetik az Evangéliumot.  

A misszionáriusokról érkező hírek különös hatást gyakoroltak rá. Megmozdult valami a szívében. Ahogy olvasta, hogy nővéreket,  a Segítő Szűz Mária Leányait, más néven Don  Bosco Szalézi Nővéreit is küldik misszióba, a  plébániai hitoktatás és a családjában megélt  hit felébresztették benne a vágyat, hogy Istent  hirdesse ott, ahol még nem ismerik. Mélyen  elraktározta, őrizte, és táplálta a szívében ezt a  vágyat, ezt az álmot. 

A kis Mária nem növekedett egyedül: bizalommal megnyitotta szívét Istennek. Ebben kísérte el őt Buila tanítónő, akire igazak lehetnek Ferenc pápa szavai: képes volt szemlélődni,megindulni vagy épp megállni a kis Mária előtt; levette saruját a szent földje előtt. Gyöngéd közelsége egyszerre gyógyított, bátorított, hogy Mária szívében az élet lassan kivirágozzon, ajándékká érlelődjön mások számára. 

Istenem, hogyan vethetem le ma sarumat a másik szíve, szent földje előtt?

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, add, hogy mindig helyesen gondolkodjunk, és a jót készségesen meg is tegyük, így mi, akik nálad nélkül létezni sem tudunk, segítségeddel tetszésed szerint élhetünk. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.