Részlet Troncatti Szent Mária életéből: A véletlenek

Egy alkalommal, ugyanúgy az alpesi legelőkön a kis Mária társaival együtt tüzet gyújtott,  hogy parázson krumplit süssenek. Egy hirtelen széllökés felszította a tüzet, és feléje fordította a lángokat. Könnyű ruhácskája egy pillanat alatt meggyulladt, gyapjúharisnyája lángra kapott, és megégette a bőrét. Az úton váratlanul felbukkant egy ismeretlen férfi, aki észre vette a nagy bajt, gyorsan segítségükre sietett,  és hamar eloltotta a Mária testét perzselő tüzet. Majd elküldött egy kisfiút a közeli Apricába, hogy vegyen gyógyolajat. Ahogy ápolta  Mária sebekkel teli végtagjait, halkan megjegyezte: „Szegény kislány, vajon tudja-e még valaha használni kezeit, lábait?” Valóban, Mária  lábai csak nagyon sokára gyógyultak meg és  örökre megmaradtak rajtuk a súlyos égési sérülés nyomai. Azonban mindkét karja és keze  néhány órával a történtek után teljesen ép és  egészséges lett, a tűznek nyoma sem látszott.

Mennyi beteg, sebesült embert kell majd meggyógyítania ennek a két kéznek, miközben imái a lélek sebeit gyógyítják!  

Talán véletlen, hogy épp ott, épp akkor, pont úgy jön egy ember, aki tud segíteni a gyermekeknek. Talán véletlen, hogy a kis Mária kezei meggyógyultak. És még mennyi véletlen történik vele az életében. Troncatti Mária számtalanszor észrevette a sok apró csodát, melyek  az isteni gondviselés jelei voltak számára, megtapasztalta ahogy az Úr odafordul gyermekeihez, gondoskodik teremtményeiről. “Engedte, hogy az Isten gyógyítsa őt, hogy aztán másokat gyógyíthasson a mennyei Atya szeretetét közvetítve.

Istenem, hogyan jelenik meg ma a Te gondviselésed számomra, bennem és általam?  

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, tekintsd jóságosan néped buzgóságát. Add, hogy testi önmegtagadásaink és jó cselekedeteink gyümölcseként lélekben újjászülessünk. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.