Részlet Chiara Cazzuola generális anya 2025. novemberi körleveléből: Ne féljetek szentnek lenni! Fontos megértenünk a szentté avatás indítékait. Miért avat szenteket az egyház? Azért, hogy reflektorfénybe állítsa életpéldájukat, személyüket? Vagy inkább azért, hogy Isten, az egyedüli szent hatalmas tetteit ünnepeljük, aki fiainak és lányainak szívében munkálkodik? Azért, hogy elfogadjuk az újabb meghívást a megtérésre, a hiteles életre, hogy újra rátaláljunk arra a biztos reményre, amely megnyit az ég felé bennünket? A szentté válás meghívás az ég felé.

Troncatti Szent Mária arra tanít minket, hogy a szentek nem rendkívüli személyek, és emlékeztet arra, hogy mindannyian meghívást kaptunk, hogy szentté váljunk. A hétköznapok valóságában azonban gyakran úgy élünk, mintha elérhetetlen cél lenne az, hogy szentek legyünk. Hajlamosak vagyunk lejjebb adni hitünk és szeretetünk mércéjéből, ahelyett, hogy valami nagy és szép után törekednénk, ami boldoggá tesz bennünket most és az örökkévalóságban is. A szentek élete arra tanít, hogy lehetséges mélyen gyökerezni a jelenben, annak minden összetettségével együtt, miközben szem előtt tartjuk a meghívást, hogy ragyogjunk, mint csillagok a világban. Küldetésünk ezen az úton, hogy bevonjuk a fiatalokat, minden ránk bízott személyt, hogy megélhessék a Jézus Krisztussal való átalakító találkozást. Troncatti Mária nővér testvérként mellénk szegődik, vagy talán inkább mi melléje az idei nagyböjti úton. Kísérhet bennünket, hogy az egész egyházzal egységben ki tudjuk nyitni a szívünket Istenre, aki vágyik arra, hogy velünk legyen és mi ővele. Befogadjuk őt és engedjük, hogy ő is befogadhasson minket.

Istenem, hogyan élhetem meg a mai napot veled?

Könyörögjünk, kérünk Istenünk, cselekedeteinket előzd meg sugallatoddal, és kísérd segítségeddel, hogy minden munkánkat mindig veled kezdjük, és amit elkezdtünk, segítségeddel be is fejezzük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.