Októberben az egri főiskolán a főiskolai lelkészséghez tartozó keresztény ifjúsági csoport alakult.

Jelenleg kb. 20-an vagyunk, köztünk van a főiskolai lelkész és egy szalézi nővér is.  Csütörtök esténként találkozunk, különböző aktuális témákat vitatunk meg a Szentírás alapján. A hónap első csütörtökén szentmisét mutatunk be a most felújított  főiskola gyönyörű barokk kápolnájában.

Május első csütörtökén a szentmise után nem beszélgetés volt, hanem ima-kör, másnap pedig közösségépítést szolgáló szalonnasütés. A találkozó délután 5 órakor a Segítő Szűz Mária Kollégiumban  játékkal indult. A sok lehetőség közül a legnépszerűbb a röplabda volt – 6 meccset is játszottunk. 7 órakor gyújtottuk el, és körülültük a tüzet. Szalonna, virsli, kolbász, burgonya és hagyma forgott a nyárson. Mindenki ízlése szerint választhatott. Volt bőven paprika és paradicsom is. Jó volt a légkör, beszélgettünk, viccelődtünk, egyszóval nagyon vidámak voltunk. ½ 12-kor  nehezünkre esett hazaindulni.

Az egri  Segítő Szűz Mária kollégiumban  április 23-án gyakran elhangzott a szó „köszönjük”.

Sőt, még a falakon is többszínű felirattal olvashattuk legalább ötvenszer  ezt a szót.  Elsősorban Istennek mondtunk köszönetet minden kegyelemért, és a sok szeretetért, amelyben a kollégiumban részesedünk, de a hála szavai elhangzottak az érsek atya – Ternyák Csaba –  a  nővérek, a munkatársak és a lányok felé is. 

Az ünnepi szentmisét ünnepi műsor, agapé és tombola követte. A hálabeszédben a lányok kifejezték hálájukat nemcsak a gondoskodó odafigyelésért, amelyben a kollégiumban részesülnek, de kiemelték a béke és a szeretet légkörét is, amely nyilván tanúskodik Isten jelenlétéről köztünk.

2012 március 26-án este Stanisław Starostka atya volt kollégiumunk vendége, aki már az adventi lelki este alkalmával is tartott nekünk előadást.

Az  estét énekléssel vezettük be, majd egy gyakorlatot végeztünk el kis csoportokban. A feladat az volt, hogy elhelyezzük életünkben Istent úgy, hogy egy személyt megkértünk, játssza el Istenünket, majd magyarázzuk meg, miért éppen ott látjuk, érezzük őt életünkben.

A feladatot igen változatosan végeztük el, majd  szabadon véleményt mondtunk az eredményről. Az előadás második felében a gyónás szentségéről beszéltünk, miért fontos, főleg a nagyböjti időszakban, majd az este végén lehetőséget adott a gyónásra.

Érdekes volt hallgatni a papot, szimpatikus volt, nagyon szépen, megnyerően fejezte ki magát a témával kapcsolatban.

Egy kollégiumban lakó lány véleménye, amit Facebook-csoportban olvastam: „Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem szimpatikus, kedves volt ez a pap.”

Az arcokat nézve mindenkinek tetszett és tanulságos volt a tegnapi este.

A hétvégén, március 2-4-ig, a Segítő Szűz Mária Leánykollégiumban megtartottuk második találkozónkat, amelyet a nyári vámosmikolai táborra  való gyakorlati felkészülésnek szenteltünk.

Február elején- az első képzésen- már megismerkedtünk Don Bosco éltével, tanítási-nevelési módszerével, lelkületével, így az elméletet elsajátítva, megújult erővel és lelkesedéssel vetettük bele magunkat a munkába.

A pénteki napon megtanultunk néhány játékot, amelyeket jól tudunk majd hasznosítani a gyerekek között a bemutatkozásnál és a megismerkedésnél. Szombaton szentmisével kezdtük a napot, majd az elmélkedés után ismét játékok tanulása következett és egy előadás, amely gyakorlati  szempontból látott el bennünket jó tanácsokkal. Délután megnéztünk egy filmet Margit mamáról, Don Bosco édesanyjáról, akitől a fiatalok apostola is sok hasznos gondolatot átvett és továbbadott fiainak. Szabadtéri játékokkal és a rózsafüzér elimádkozásával zártuk a napot.

Vasárnap az önkéntesek csapata Elvi nővérrel együtt részt vett a délelőtti bazilikai misén, majd visszatérve a kollégiumba, megkezdődött a tábor tényleges kialakítása: a névválasztás, a téma kijelölése, a napirend, a programok, mind-mind megvitatott és eldöntött kérdések immár.

Nagy izgalommal várjuk a következő találkozót és magát a tábort és a gyerekeket is! Addig is közös imával kérjük a Szűzanya közbenjárására a Jóisten áldását a tábor résztvevőire és szervezőire!

S. Viki

Bár az Egyház Bosco Szent János ünnepét január 31-én üli, a kollégiumban február 6-án emlékeztünk a szalézi rend alapítójára.

A jeles ünnep az esti 8 órai szentmisével vette kezdetét, amelyet Vitálís Gábor szalézi atya és  Philippe-Marie van Dael szervita atya celebrált és amelyen a nővérek, a gazdasági vezetők és dolgozók és az itt lakók is részt vettek. A prédikációban Gábor atya arra bíztatott bennünket, hogy Don Boscóhoz hasonlóan Istenben bízva és teljesen Őrá hagyatkozva találjuk meg és váltsuk valóra az álmainkat, a küldetésünket. Ezek lehetnek kisebb-nagyobb álmok, vágyak, amelyek elérésére törekednünk kell, ám mindeközben nem szabad szem elől veszítenünk a legnagyobb álmot, amelyet Isten álmodott, tervezett nekünk: hogy megtalálva küldetésünket a világban, az Atya szeretetében remélve eljussunk az Ő országába. A hogyanra is választ kaptunk: állapotbeli kötelességeinket lelkiismeretesen teljesítve, embertársainkat elfogadva és szeretve, az isteni parancsoknak eleget téve elérjük legfőbb célunkat. Az akadályoktól és megpróbáltatásoktól pedig nem szabad megijedni, nem szabad hagyni, hogy azok elbizonytalanítsanak utunkon és elvegyék a kedvünket, mert „aki jót tesz, azt megpróbálja az Isten… de megpróbálja az ördög is!” 

Don Bosco életét követve tehát, akit az Úr állított elénk példaképül, törekedjünk Isten rólunk szóló álmának megvalósítására, amihez kérjük bizalommal az ifjúság apostolának hathatós közbenjárását!