Részletek Troncatti Szent Mária a Gioventù Missionaria olvasóinak írt leveléből, melyben a Gondviselésbe vetett bizalomról tesz tanúságot.

Macas, 1930. november 15.

(…) már közel négy hónapja, hogy hetente egyszer a két legközelebbi shuar faluba elmegyünk  (…).  Sokkal nagyobb készséget találunk, mint amire számítottunk. Maguk jönnek értünk a missziós házhoz, hogy elkísérjenek bennünket a veszélyekkel teli ösvényeken, és segítsenek átkelni a hírhedten nagy sodrású, örvényekkel teli Upano-folyón. (…)

Az egyik faluban már több mint 200 shuar, [fiúk, lányok, férfiak, nők] iratkoztak be hittanra, a második településen ötvenheten. Szombat reggel megyünk és vasárnap a szentmise utánig maradunk náluk. Stahl misszionárius atya mutatja be a szentmisét, Angelo Rouby ministránsként segít. Ők ketten felnőtteket, a nőket és a férfiakat tanítják hittanra, míg Domenica Barale nővér összegyűjti a lányokat és a fiúkat; én pedig a betegeket ápolom, akik hozzám jönnek, és azokat is felkeresem, akik nem képesek elhagyni szegényes kunyhójukat.

Így a test gyógyításával könnyebben eljutunk a lélekhez, amely a szeretet ereje alatt meghajlik, és enged a kegyelemnek. Sok lelki vigasztalásban van részünk, amelyek bőségesen kárpótolnak mindenféle megpróbáltatásért, és bátorítanak, hogy még nagyobb áldozatokat is vállaljunk  hogy lássuk terjedni isteni Mesterünk országának terjedését.

Nagyon megható események történnek szemünk láttára!

Az egyik nap, egy már régóta ismert shuar asszony jött be hozzám. A lánya, Marina, nálunk lakik, már egy éve minden nap szentáldozáshoz járul, a fia [pedig]  a szalézi szerzeteseknál lakik. Az asszony arca örömtől sugárzott:

— Honnan jössz, Maici? – kérdeztem. 

— A faluból – válaszolta. Majd félrevont a szoba sarkába, kibontotta a mellkasán és a hátán átvetett rongyot, amelyben egy pici babát takart. – Látod, ma reggel született. De mivel ikrek, szokásunk szerint, az egyiket meg kell ölni. A család már éppen a folyóba akarta dobni, de én még éppen időben ki tudtam tépmi a kezükből, és elhoztam neked, mert a hittanon azt tanítottátok, hogy senkit sem szabad megölni, sem nagyot, sem kicsit.

[Nagyon mélyen megérintettek Maici tettei és szavai.] A Szűzanya ajándékaként fogadtuk a pici babát. Helyet készítettünk a többi kis vendégünk között, és azonnal megkereszteltettük, a Carlo nevet adtuk neki.

Bárcsak a Szűzanya megszólítana egy nagylelkű adakozót, hogy gondoskodjon erről a kis angyalkáról, legalább egy kis ruhácskával. Mennyire hálásak lennénk! A misszió szükségei egyre növekednek. Ezeknek a szegény bennszülötteknek egy kis ruhát, valami kis segítséget a megélhetésükhöz, mindent meg kell adnunk az igazság világossága és a keresztény tanítás kenyere mellett. (…)

Aláírás:

Troncatti Mária  nővér

Istenem, ma hol találkozhatom Veled?

(Forrás:Lettere di suor Maria Troncatti, FMA Missionaria in Ecuador, a cura di Sylwia Ciężkowska FMA, Istituto Figlie di Maria Ausiliatrice – Roma 2013, L.26.)

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, segíts úgy ünnepelnünk Urunk szenvedésének szent titkát, hogy elnyerjük bűneink bocsánatát. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.