Troncatti Szent Mária életpéldájának mélyebb megismerésével gazdagodott a Szalézi család, szerzetesek és szalézi munkatársak január 18-án, Pesthidegkúton.

A nap folyamán az imádság és beszélgetés mellett Vitális Gábor a rend férfi ágának hazai tartományfőnöke osztotta meg gondolatait a nővérekkel, majd Bársony Réka nővér és édesanyja Bársony Enikő mutatta be az érdeklődőknek Troncatti Szent Mária életét és missziós tevékenységét.

Troncatti Szent Mária – ma, itt és most, mit üzenhet a magyarországi Szalézi Családnak, és általuk a magyar Egyháznak?

Sok mindent! A teljességgel megélt szalézi karizma egy élő mintaképe, Troncatti Mária közbenjárása, példája, nem csak a Szalézi Család számára, hanem az egész Egyház számára ajándék! Mindannyian meg vagyunk hívva, hogy az Egyház egész családját építsük azzal az Ajándékkal, melyet nem más, mint a Szentlélek ajándékozott nekünk!

Magyarországon különleges emlékezni Troncatti Mária nővérre, hiszen pontosan 12 évvel Sándor István boldoggá avatása után (2013.okt.19.) avatták Mária nővért szentté. Mintha rámutatna magyar társára és figyelmeztetne bennünket is: Ti is meg vagytok hívva a szentségre! Roboz Etelka nővér – aki a Troncatti Máriáról megjelent könyvet fordította – sokszor aláhúzta és előmozdította, hogy a szentek ne csak felhőn ülő, hanem családi szentek legyenek, akikkel otthon vagyunk! Az összejövetel ezt az örökséget is próbálta továbbvinni.

A találkozó elején kérték a Szűzanyát, hogy mutassa be Ő a Leányát, hiszen Troncatti Mária Segítő Szűz Mária Leányaként oly sokat szolgált. A találkozó nem egy egyszerű ismertetés volt, inkább egy találkozási lehetőség egy Családtaggal! 

A Szalázi Család tagjai – a teljesség igénye nélkül – elmélyíthették a szalézi karizma egy-egy aspektusát és Mária nővért érintő három meghatározó területet járhattak be: anyai szív, missziós tűz, békesség és megbocsátás.

Anyai szív:

Kiemelték, hogy Mária nővér gyermeki szívét a Szűz Anya formálta hasonlóvá az övéhez, mely mindig Jézusra mutat! A “Keresztények Segítsége” nem azt jelenti, hogy mindenki más ellensége. Az anyai szív határtalan, mely arra vágyik és azon munkálkodik, hogy mindenkinek “élete legyen és bőségben legyen”.

Missziós tűz

Mária nővérnek melegséges szíve volt, mert felmelegítette azt Krisztus tekintetében! Mária nővér valami egészen bensőséges kapcsolatot ápolt az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztussal és ebbe bevonzott másokat is. Vágyott nagyon arra, hogy az Istennel való közösség mélységes örömére vezesse a fiatalokat. De nem gondolhatjuk, hogy csak azért, mert szentéletű volt, ez olyan könnyen ment. Ő maga írta egy levelében: amit az Isten rám bízott, nehéz, az út ki van száradva (előttem). De az az Isten, aki nekem annyi bátorságot adott, nem fog magamra hagyni, cserbenhagyni. Nagyon közel érzem őt magamhoz. Jézus, mondhatni, kézzelfogható módon érezteti jelenlétét.

Békesség és kiengesztelődés

Mária nővérhez nagyon erősen kapcsolhatjuk a gyógyítás karizmáját, ajándékát. De vajon, hogyan kapcsolható ez a szalézi karizmához? Mária nővér számára a gyógyítás egy evangelizációs eszköz is volt. Az adott kultúrában a gyógyításnak nagyobb jelentősége volt: az esőerdőben, ha nem voltál egészséges, akkor nem értél semmit, kiselejtezhetővé váltál! Troncatti Mária nővér azon munkálkodott, hogy rámutasson az Isten és emberek előtti méltóságra, hogy ezáltal – legyen az shuar vagy fehér – mindenki valóban tisztelje, szeresse, szolgálja az életet, az Életet!

A záró gondolatok már nem Mária nővérről, hanem Mária nővértől származtak, az ő szavaiból, leveleiből halhattak részleteket:

Hitre van szükség!

Miközben a lábunk csak úgy csúszkált az Upano-folyó csúszós-algás kövein, a szívünk mindig a mennyben volt.

„Drága Leánykáim! Ne féljetek és ne aggódjatok a történtek miatt; bízzuk magunkat Istenre, merjünk az Ő tenyerén élni és imádkozzunk a rosszakarók megtéréséért! Őrizzétek meg a lelki békéteket! Bízzatok a Segítő Szűzanyában, és meglátjátok, hogy ez a mostani nyomasztó megpróbáltatás nem fog sokáig tartani: nagyon hamar eljön a nyugalom és a béke! Én ezt biztosra ígérem!”

Mi nem látjuk már egymást többé ezen a földön! Továbbra is közben fogok járni Önért! A Főtisztelendő atya pedig ne felejtkezzen meg rólam imáiban. Mindig és mindenben az Isten szent akarata legyen meg, a Segítő Szűzanya áldásával.

Az összejövetel elején és végén egyszerű agapé mellett lehetett beszélgetni, valamint a délután folyamán mindenki röviden bemutatkozhatott egy, a Karizmához kapcsolódó, számára fontos szóval. A végén egy könyvjelzővel – melyre mindenki írt egy gondolatot – és egy rövid megosztással ajándékozták meg a Család tagjai egymást.

Beszámoló: Bársony Réka nővér

Fotók: Berec Jutka, Kovács Kati nővér és Jakab Zsuzsi