Most az adventi koszorún nem lila gyertyát gyújtottam meg, hanem rózsaszínűt. Advent harmadik vasárnapja: az Öröm vasárnapja.
Minek örülünk? Annak örülünk, hogy az Úr már közel van, várjuk az Úr eljövetelét. A szentleckében Szent Pál apostol arra buzdítja a keresztényeket, hogy szüntelenül örüljenek az Úrban! És az evangéliumban Keresztelő Szent Jánoson keresztül az Úr megadja a konkrét receptet, hogyan lehet ezt az evangéliumi örömet elérni. Olvassuk el:

„Erre megkérdezte őt a tömeg Mit cselekedjünk tehát? Ő ezt felelte nekik: Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen, és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen. Odajöttek a vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek, és megkérdezték tőle: Mester, mit cselekedjünk? Ő ezt válaszolta nekik: Semmit ne követeljetek azon felül, ami elő van írva nektek. Megkérdezték őt a katonák is: Hát mi mit cselekedjünk? Azt mondta nekik: Senkit ne bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.”

Feltűnően konkrét Keresztelő Szent János válasza ezeknek az embereknek. És lehet, hogyha mi is megkérdeznénk Tőle, mit cselekedjünk, akkor nekünk is ilyen konkrét választ adna: Éljük a mindennapi életünket úgy, ahogy eddig, mindenki a saját élethelyzetében, de nagyobb szeretettel éljük a szeretetet. A szeretet szerint leszünk ítélve életünk végén. Viszont a mindennapi életből tudjuk, hogy ez nem olyan egyszerű. A szeretet cselekedetei csak akkor hitelesek, hogyha a szív megtéréséből fakadnak. Ezek az emberek, akik megkérdezték Keresztelő Szent Jánostól, mit kell tenniük, nagyon alázatosak voltak, bűnösnek érezték magukat. Úgy érezték, hogy szükséges a megtérésük. Valamit akartak tenni az Úrért. A vámosok, a katonák is megkérdezték, a farizeusok nem.

Tehát ez a sorrend: Elsősorban az első helyen a szív megtérése van. És hogyha a szív valóban megtért az Úrhoz, akkor automatikusan jönnek a szeretet cselekedetei. Nyilván ezek mindenkinek mások. Mindenkinek mást mond az Úr. Ezért most kívánom nektek is, meg saját magamnak is, hogy ez alatt a néhány nap alatt, amely még elválaszt minket a Karácsonyi ünnepektől, tudjunk találni egy pici időt arra, hogy megkérdezzük az Úrtól: Uram, és én mit tegyek?

Hervayova Elvira nővér