„Ezután így szólt: Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe. Azután már akár alszik, akár fölkel éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja hogyan. Mert a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban. Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás.
Majd így szólt: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van, de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai. Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az Igét, hogy meg tudják érteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.”

Jézus példabeszédeiben a föld minősége csodákat tesz a pici magokkal, amelyek minden elvárás ellenére nagyra nőnek. Ilyen az Isten országa. Ebben az Országban az Úr a szívek fölött uralkodik, az emberi szívek fölött. A szív buzgósága és szeretete hozza meg az élet gyümölcsét.
Tehát nagyon fontos ismernünk és nevelnünk a szívünket. Tudjuk mi van benne?  Néha jó egy kicsit megállni és találni időt olyan lelkiismeret vizsgálatra, amelyben nemcsak azt nézzük mit tettünk és mit nem tettünk, hanem azt is mi van a szívünkben? Tiszta szeretet Isten és embertársaink iránt, vagy még lapul ott egy kicsi alattomos önzés,  hiúság, vagy saját érdekeink keresése?
Kérjük a Szentlelket, hogy szívünk legyen tiszta, vagyis mindig megtisztulásra vágyakozó… így nagy esélyünk van arra, hogy – nem is tudjuk hogyan – az életünk bőséges gyümölcsöt hoz a szeretetben.