A hagyományos nagyböjti ifjúsági lelkigyakorlat a múlt hétvégén volt megtartva Péliföldszentkereszten.

Most is sokan gyűltünk össze az ország minden tájáról, hogy elcsöndesedve Jézusnak adjuk idejünket. Pesthidegkútról ketten is mentünk Ewa nővér kíséretében. Péntek este kezdődött a program vacsora után a kápolnában. A tékozló fiú történetéről elmélkedtünk, majd taizei imaórában próbáltunk Istenre hangolódni. Másnap délelőtt az elmélkedések és más közös programok között rengeteg ,,szabadidőt” kaptunk, amikor mindenki elvonulhatott csendben gondolkodni vagy egy-egy lelki beszélgetésre. Ezekre az alkalmakra ki voltak alakítva ún. ,,pihenőhelyek”, ahol elcsöndesedve és kreatívan elmélkedhettünk. Volt olyan hely, ahol egy nagy plakátra rárajzolhattuk, hogy nekem mit jelent a kereszt, volt olyan, ahol képeslapot lehetett készíteni Istennek, vagy éppen leültél, csöndben imádkoztál valakiért/valamiért, akivel/amivel nehezen foglalkozol, majd imád jelképeként egy kis pohár vizet öntöttél egy tálba, ezzel egyesítve imáidat a többiekével. Keresztutat is imádkoztunk, aminek elmélkedéseit kettesével-hármasával összeállva magunk írtunk meg. Szokás szerint szombat este szentségimádást tartottunk, melynek elmélkedéseit Ewa nővér vezette, mi hidegkúti animátorok pedig segítettünk a felolvasásban. (az elmélkedés szövegét pedig Kata nővér írta). Ezután lelki teaház volt éjfélig, ahol adott vagy spontán jövő témákról lehetett kötetlenül beszélgetni. Vasárnap rá kellett döbbennünk, hogy a hétvége gyorsan eltelt, és a közös szentmise és ebéd után megköszönve Claudius atyának a lelkigyakorlat vezetését az újra találkozás reményében elbúcsúztunk egymástól. Igen, a hétvége gyorsan eltelt, ugyanakkor rengeteg plusz dologgal töltődtünk fel ezalatt a pár nap alatt, és biztos vagyok benne, hogy mindannyian nyitottabbak lettünk arra, hogy bátran igent mondjunk Isten hívó szavára és szeretetére!