Szalézi Szentek
Mazzarello Mária Dominika
Main, egy földműves család első gyermeke, szülei imádságos életétől segítve, itt kezdett megnyílni az Isten felé. A gyerekek eltökélt mindent-akarásával kereste az Urat… Meg is találta a természet szépségében rejtőzve, az áldozatos, másokat segítő kemény munkában, a közös imádságban, a szentmisében. Tudjuk jól, néha elég a másik szerető, bátorító pillantása ahhoz, hogy továbbmenjünk akkor is, ha nehézségeket élünk… Mária, amikor nem tudott eljutni a templomba, leleményességével, a padlás templomtoronyra néző ablakából tekintett az Oltáriszentség felé… és ragyogott… Erőt merített innen ahhoz is, hogy küzdjön hibái, rossz tulajdonságai ellen.
Nagyon összetört, amikor súlyos betegsége következtében elveszítette fizikai erejét, de ráébredt, hogy a kereszt által is a Mindenható útja nyílik meg számára. Istennek ugyanis nagy terve volt vele. A szegény, elhagyatott lányok, gyerekek megmentésére hívta őt. A Szűzanyába kapaszkodva, először csak barátnőjével kezdték el felkarolni a falubeli fiatalokat. Munkára, imára, erényes életre vezették őket. A vidám, Istenhez ragaszkodó élet példája, nagyobb hatással bírt bármilyen tanításnál vagy prédikációnál… vonzotta a lányokat erre a hivatásra.
1872-ben 11-en fogadalommal is megerősítették az elköteleződésüket és kimondták, hogy Istennek szentelik az életüket a fiatal lányok megsegítésére. Mazzarello Mária és Don Bosco közösen alapították meg a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményt. Az első közösséget az „Isten-szeretet háza”-ként emlegetik… hiszen önzetlen, nagy áldozatokat kívánó, mély imádságban megélt mindennapjaikban a nővérek az Ő szeretetének jeleivé váltak.
Bosco Szent János
Don Boscó egy különleges ember volt, aki sokat tett az ifjúságért. Ő egy olasz földműves családból származott, és már gyerekként megérezte Isten hívását. Szerette a természetet, a munkát, az imát és a játékot. Mindig tanulni akart, és álmodozott arról, hogy pap lesz. Isten pedig sokféleképpen beszélt hozzá: álmokban, jelekben, csodákban. Don Boscó hallgatott Isten hangjára, és követte az útmutatásait.
Don Boscó pappá szentelése után Torinóba ment, ahol sok szegény és elhagyott fiút talált. Ő befogadta őket, szeretettel foglalkozott velük, tanította őket és játszott velük. Ő mondta: “A vidámság vezet a mennyországba”. Don Boscó nemcsak lelkileg segítette a fiúkat, hanem szakmát is adott nekik. Így ők is hasznos tagjai lehettek a társadalomnak. Don Boscó alapította a Szalézi Rendet, amelynek tagjai ma is folytatják ezt a nemes küldetést.
Don Boscó nem volt egyedül ebben a munkában. Talált egy lelki társat Mazzarello Máriában, aki hasonlóan élt és gondolkodott, mint ő. Ő is egy földműves családból származott, és imádságos életet élt. Ő is sokat szenvedett betegsége miatt, de nem keseredett el. Ő is sokat törődött a szegény és elhagyott lányokkal, akiket barátnőjével együtt gyűjtött össze és nevelt fel. Ő is sokat örült és nevetett velük. Ő is alapított egy szerzetesrendet, a Segítő Szűz Mária Leányait.
Don Boscó és Mazzarello Mária nagy barátok voltak, akik egymást támogatták és bátorították. Ők ketten együtt hozták létre az első közösséget, amelyet “Isten-szeretet háza”-nak neveztek el. Itt a nővérek és a lányok boldogan éltek együtt, imádkoztak, dolgoztak és játszottak. Ők mind Isten szeretetét sugárzották magukból.