A nyári szünet első napján, június 15-én, a Kati nővér vezetésével huszonheten útra keltek Mogyoródról, hogy az évenként megrendezésre kerülő Hittantáborban részt vegyenek. 

Balatonlellén, a Badalik  Bertalan Közösségi ház lett arra a hétre az otthonunk. A plébános, Kovács Jenő atya szívesen fogadta be kis csapatunkat, mi pedig örömmel vettünk részt az egyházközség szentmiséin, s közben a gyönyörű templom  üvegablakai biztattak bennünket, hogy egyre inkább a magyar szentek nyomdokait kövessük. Szerdán plébánosunk, Miklós atya is meglátogatott bennünket!  A lelki programok mellett, hajókáztunk, az Afrika Múzeumban jártunk, egy Horgász paradicsomban a Balaton halállományával ismerkedtünk, a táborhelyen pedig játszottunk, s az időjárás is kegyes volt hozzánk, s több délutánt is a strandon töltöttünk. Sajnos az idő nagyon hamar elszaladt, de itthon már várt bennünket a Nyári Oratórium, így szomorkodni nem volt időnk!!!

E három helyszín volt a mogyoródi oratórium kirándulásainak a célpontja. Péliföldszentkereszten rácsodálkoztunk, hogy mennyi oratórium van az országban…

és mennyire nagyszerű az erdőszélén együtt énekelni a szentmisén, majd sok százan együtt játszani. A második héten Dunakeszin, az Opitz Nándor Sportrepülőklub otthonában megismerkedhettünk a vitorlásrepülés titkaival, majd a kisfilm után a hangárban mindenki kipróbálhatta a vitorlásrepülőt, délután pedig azon szerencsés gyerekek, akik egy pályázat nyertesei voltak felülről is megszemlélhették a Gödöllői-dombságot. A harmadik után pedig igazán messzire vezetett, erre a kirándulásról a 4 osztályos Markovits Emma így ír:
A pannonhalmai utazás nagyon jó volt. Odafele busszal mentünk, az út 2 és fél órás volt. Két busszal utaztunk, ha jól tudom összesen 92 gyerek volt és 20 animátor, kis animátor és önkéntes. Amikor leszálltunk a buszról, felgyalogoltunk a gimnázium elé, és ott egy kis interaktív foglalkozáson vehettünk részt. Majd az idegenvezetővel együtt felsétáltunk a templomba. Ott megtudhattuk, hogy a templomban Szent Márton kéz- vagy lábcsontját őrzik. A templom még mindig a régi, de a bútorok kicsit már modernek. A bencések naponta háromszor imádkoznak a templomban. Egyébként maga a templom 800 éves. Még azt is megtudhattuk, hogy ott őrzik a Tihanyi Apátság alapító levelének eredeti változatát, de azt nem láthatja a külvilág. Az idegenvezető megmutatta a templomot és a kerengőt. A kerengő középen levő kis kertben régen gyógynövényeket neveltek. És persze a könyvtárat is megnéztük, amiben több, mint 100 000 könyv van, és ez még csak az egyharmada amit láthatnak az oda látogatók. A többi lent van elhelyezve az alagsorban.

Miután végigjártuk az épületeket, lementünk a gimnázium sportpályájára. Ugyebár, ott van egy gimnázium is, ahova csak fiúk járhatnak. Persze most nem voltak ott, mert nekik is nyári szünet van. A pályán ebédeltünk, aki akarta megnézhette a templomban ebéd után, hogy hogyan imádkoznak a bencések, a többiek focizhattak. Utána Kati nővér feladatlapot osztott ki az animátoroknak, és csapat szerint, ki milyen színű volt (kék, zöld, sárga és piros), beálltunk. Minden csapat elvonult, hogy megoldja a feladatlapot. Azután találkoztunk a főapáttal, aki előadást tartott nekünk a bencések életéről. Majd készítettünk a főapáttal egy közös képet, és elindultunk a buszhoz. Visszafelé úton majdnem mindenki elaludt. Szerintem nagyon jó volt ez a kirándulás, sok érdekes dolgot megtudtunk és örülök, hogy a nővérek és az animátorok megszervezték ezt nekünk!

Markovits Emma (Sárga csapat)

A hivatalos program csak 9 órakor kezdődik, de már reggel ¾ 8-kor nyüzsgés van, mivel 8 órakor az animátorok imája kezdődik.

Közben érkeznek a gyerekek is, akiknek a szülei munkába indultak. Ők az első órában Margaret nővérrel és a KÖSZ-is fiatalokkal (Közösségi Szolgál= „50 óra önkéntesség az érettségiért” ) játszanak. Amikor véget ér az animátorok napindító programja, vidám táncolásba kezdünk, s megtapasztaljuk, hogy sok jó ember kis helyen is elfér, ugyanis nap mint nap 200-an töltjük meg az Oratórium nagynak éppen nem nevezhető termét. A napi téma bevezetése idén egy filmsorozattal történik, ugyanis a bicentenáriumi évben járva könnyen érthető : Don Bosco,de mivel már az elmúlt években foglalkoztunk az életén túl, a szalézi család szentjeivel, az álmaival, és a fiúkkal való találkozással, sokáig kerestük, hogy mi is legyen idén a vezérfonal, s végül elhatároztuk, hogy a szeretet útját követjük nyomon Don Bosco életében, melyet az „Érted DoBban!” jelmondattal foglaltuk össze. Az első héten az otthonról kapott szeretetről elmélkedtünk, majd az iskolai évek történetei kapcsán a felebarátok iránti kölcsönös szeretetről, a harmadik héten az Isten gondoskodó szeretetét, az utolsó héten pedig Don Bosco műveiben, hogyan is adta tovább mindazt, amit megtapasztalt. Majd az évfolyamonkénti kiscsoportos beszélgetések segítenek, hogy elgondolkodjunk a saját életünkön is.

A délelőtt második felében kézműveskedünk, majd a banszolással és az Úr Angyala elimádkozásával ér véget a délelőtt. 12 órakor, aki csak tud hazamegy ebédelni, míg a többiek az iskola tanáraival mennek a menzára. 14.30-tól az animátorok a délutáni játékokat készítik elő, majd 15 órától a szabad játékok veszik kezdetüket, s 16 órától a csapatjátékok keretében 4 csapat küzd az Oratóriumi Vándorkupáért. A nap végén visszatekintünk a napi vezér témára, a legfigyelmesebbek még gyűjthetnek néhány pontot a csapatuknak, majd a záróima után 17.30-kor indulhatnak hazafelé a gyerekek. Az animátorok napja még tovább folytatódik, hiszen a nap végén megbeszélik a napi élményeiket, nehézségeiket, és tervezik, a következő napot.

Oratóriumi tevékenységünk színfoltja a péntek esti családi esték a heti kirándulás, melyről külön cikkben szólunk.

…amelyet boldogan vettek birtokba a gyerekek.

Március 28-án, immár XVI. alkalommal került megrendezésre a Falka Józsefről elnevezett Cso-csó Bajnokság.

Az egykori szalézi szerzetesről, a mogyoródiak Kántoratyájáról, elnevezett rendezvényen nemcsak a helybeli gyerekek és fiatalok voltak jelen, hanem Kazincbarcikáról és Galgamácsáról is érkeztek. A szalézi munkatársak finom szendvicsekkel és sütikkel gondoskodtak a résztevőkről. Három kategóriában folyt a küzdelem, a lányok, a fiúk és a juniorok kupája egyaránt Mogyoródon maradt.

A február sem nevezhető nyugalmas téli hónapnak Mogyoródon. A szalézi ünnepek elmúltával az animátorok összeültek, hogy elkezdjék a közös együtt gondolkodást a nyári oratóriumra.

Már tervezik a foglalkozásokat, kirándulásokat és írják a napi témákat.
A hétköznapi tevékenységeken túl, minden szombatra jutott valami. Február 7-én egy autónyi animátor Bátonyterenyére indult, hogy a nyáron megkezdett oratórium évközben is várhassa a gyerekeket. A terenyei fiatalok ügyesen megszervezték a téli hidegre számítva helyszínt, ez alkalommal a katolikus általános iskola fogadott be bennünket. Jólelkű szülők és nagymamák még a meleg ebédről is gondoskodtak.  Legnagyobb örömünk pedig az volt, hogy régi kis barátaink újabb ismerősöket is hoztak magukkal, akik a nap végén sajnálták, hogy már haza kell menni, de megígérték, hogy legközelebb is eljönnek.