A hivatalos program csak 9 órakor kezdődik, de már reggel ¾ 8-kor nyüzsgés van, mivel 8 órakor az animátorok imája kezdődik.

Közben érkeznek a gyerekek is, akiknek a szülei munkába indultak. Ők az első órában Margaret nővérrel és a KÖSZ-is fiatalokkal (Közösségi Szolgál= „50 óra önkéntesség az érettségiért” ) játszanak. Amikor véget ér az animátorok napindító programja, vidám táncolásba kezdünk, s megtapasztaljuk, hogy sok jó ember kis helyen is elfér, ugyanis nap mint nap 200-an töltjük meg az Oratórium nagynak éppen nem nevezhető termét. A napi téma bevezetése idén egy filmsorozattal történik, ugyanis a bicentenáriumi évben járva könnyen érthető : Don Bosco,de mivel már az elmúlt években foglalkoztunk az életén túl, a szalézi család szentjeivel, az álmaival, és a fiúkkal való találkozással, sokáig kerestük, hogy mi is legyen idén a vezérfonal, s végül elhatároztuk, hogy a szeretet útját követjük nyomon Don Bosco életében, melyet az „Érted DoBban!” jelmondattal foglaltuk össze. Az első héten az otthonról kapott szeretetről elmélkedtünk, majd az iskolai évek történetei kapcsán a felebarátok iránti kölcsönös szeretetről, a harmadik héten az Isten gondoskodó szeretetét, az utolsó héten pedig Don Bosco műveiben, hogyan is adta tovább mindazt, amit megtapasztalt. Majd az évfolyamonkénti kiscsoportos beszélgetések segítenek, hogy elgondolkodjunk a saját életünkön is.

A délelőtt második felében kézműveskedünk, majd a banszolással és az Úr Angyala elimádkozásával ér véget a délelőtt. 12 órakor, aki csak tud hazamegy ebédelni, míg a többiek az iskola tanáraival mennek a menzára. 14.30-tól az animátorok a délutáni játékokat készítik elő, majd 15 órától a szabad játékok veszik kezdetüket, s 16 órától a csapatjátékok keretében 4 csapat küzd az Oratóriumi Vándorkupáért. A nap végén visszatekintünk a napi vezér témára, a legfigyelmesebbek még gyűjthetnek néhány pontot a csapatuknak, majd a záróima után 17.30-kor indulhatnak hazafelé a gyerekek. Az animátorok napja még tovább folytatódik, hiszen a nap végén megbeszélik a napi élményeiket, nehézségeiket, és tervezik, a következő napot.

Oratóriumi tevékenységünk színfoltja a péntek esti családi esték a heti kirándulás, melyről külön cikkben szólunk.

…amelyet boldogan vettek birtokba a gyerekek.

Március 28-án, immár XVI. alkalommal került megrendezésre a Falka Józsefről elnevezett Cso-csó Bajnokság.

Az egykori szalézi szerzetesről, a mogyoródiak Kántoratyájáról, elnevezett rendezvényen nemcsak a helybeli gyerekek és fiatalok voltak jelen, hanem Kazincbarcikáról és Galgamácsáról is érkeztek. A szalézi munkatársak finom szendvicsekkel és sütikkel gondoskodtak a résztevőkről. Három kategóriában folyt a küzdelem, a lányok, a fiúk és a juniorok kupája egyaránt Mogyoródon maradt.

A február sem nevezhető nyugalmas téli hónapnak Mogyoródon. A szalézi ünnepek elmúltával az animátorok összeültek, hogy elkezdjék a közös együtt gondolkodást a nyári oratóriumra.

Már tervezik a foglalkozásokat, kirándulásokat és írják a napi témákat.
A hétköznapi tevékenységeken túl, minden szombatra jutott valami. Február 7-én egy autónyi animátor Bátonyterenyére indult, hogy a nyáron megkezdett oratórium évközben is várhassa a gyerekeket. A terenyei fiatalok ügyesen megszervezték a téli hidegre számítva helyszínt, ez alkalommal a katolikus általános iskola fogadott be bennünket. Jólelkű szülők és nagymamák még a meleg ebédről is gondoskodtak.  Legnagyobb örömünk pedig az volt, hogy régi kis barátaink újabb ismerősöket is hoztak magukkal, akik a nap végén sajnálták, hogy már haza kell menni, de megígérték, hogy legközelebb is eljönnek.

A délelőtt folyamán bejártuk a községet, s közben ügyességi és elméleti feladatokkal küzdöttek meg a csapatok.

Az utolsó állomás az Oratórium szívében, a kápolnában volt, mely ez alkalommal egy rózsalugassá változott, Don Bosco egyik legjelentősebb álmát felidézve. A rózsalugason nemcsak gyönyörű virág, de tövis is van, így az életben is vannak örömök és nehézségek is. Zárógondolatként biztattuk a gyerekeket, hogy miként a Don Boscó-t megismertük az eltelt 4 hétben, életpéldája adjon a erőt a hétköznapokhoz, s élvezzék a Mária anyai gondoskodó szerettét.

A délután már a vendégek is velünk voltak, kik először a kiállításon tekinthették meg a kézműves csoportok munkáját, majd közösen adtunk hálát az Úristennek a templomban, végül a vidám menetben a Fő térre vonultunk, ahol a gyerekek által készített műsor következett. Hogy mi is volt a szívekben? Egy szülő bátran megírta:
Tisztelettel Üdvözöllek Nővér!

Mérhetetlen hálával köszönjük, odaadó kitartásodat, erődöt, végtelen szeretetedet, amivel ezt a 2015-ös oratóriumot levezetted.
A mi családunknak nagy segítség volt a gyermek elhelyezése, de tudnod kell, hogy a mi, félénk, visszahúzódó, sehová menni nem akaró gyermekünk egyetlen pillanatot sem akart belőletek kihagyni.
Minden percét élvezte az ott töltött időnek, nagyon sajnálja, hogy vége.
Mi tudjuk, hogy ez a ti érdemetek, de azt is tudjuk, hogy ilyen jó dolgok csak ott történnek ahol a szentlélek, a kegyelem, s a jó isten munkálkodik.
Kívánom: az egész csapatot Áldja meg a Mi Urunk Jézus Krisztus!!!!
Adjon nektek érőt, egészséget, soha meg nem szűnő szeretetet!
Köszönöm a tájékoztató e-maileket melyeket küldtél. Nagyon jól esett, hogy még mi is belefértünk az idődbe.
A Záróünnepség fantasztikus volt!!!! Ott értetem meg igazán, mit is érezhetett gyermekem köztetek napról- napra.
Mégegyszer: HÁLÁSAN KÖSZÖNÜNK MINDENT!!!!

Dankó Gábor Balázs szülei

Köszönjük a kedves sorokat! És egyben köszönjük azoknak segítségét, akik bármi módon közreműködtek az Oratórium kivitelezésében, különösen a Mogyoród Nagyközség Önkormányzatának a Civilszervezetek számára kiírt pályázaton keretében történő támogatásért, valamint az Új Európa Alapítványnak, hogy a KÖSZ! (Közösségi Szolgálati) Projekt keretében támogatta, hogy egyre több és több középiskolás fiatal tapasztalhatta meg Oratóriumunkban is, hogy „Jót tenni jó!”