A Segítő Szűz Mária Leányai Intézményének legfőbb elöljárója, Chiara Cazzuola generális anya húsvéti köszöntő üzenetet küldött a nővéreknek, a nevelő közösségeknek és a teljes Szalézi Családnak:
„A Feltámadás ereje úgy hatol be életünkbe, mint egy fénysugár, mint egy ragyogó megérzés, amely lehetővé teszi, hogy megértsük azt, ami még értelmetlennek tűnik.
E napokban újra átéljük annak az Egyháznak az első lépéseit, amely Jézus Krisztus, az Isten Fia iránti szeretettől dobog; egy Egyházét, amely apostolokból és tanítványokból áll, akik rendkívüli hétköznapokat éltek meg Vele. A lassan értő szívük nem akadályozta meg őket abban, hogy megingjanak a hitben, hogy félelembe essenek, hogy kételkedjenek a Mester szavában, a történelmi esemény, Jézus húsvétjának kézzelfogható és ugyanakkor transzcendens eseménye előtt. Pontosan ez az Egyház hordozza magában Krisztus, az Éltető életet: reményünk forrását és okát, amely erősebb a gyengeségeinknél; az üdvösség örömének forrását.
Az üres sír Krisztus jelenlétére utal a világban, segít remélni, hogy a kegyelem élete diadalmaskodik a halál felett, túl azon a korláton, amit a mindennapi történelemben tapasztalunk.
Hitünk szívében, a húsvéti misztérium kibontakozásában nemcsak az apostolok meglepetése, félelme, döbbenete és hitetlen csodálkozása van jelen! Ott van a nők bátor jelenléte is. Az evangélium ugyanis kapcsolatba hoz minket a nők csoportjával, név szerint megemlíti őket, kiemeli őket, mert bátran és szeretettel kitartottak Jézus mellett, főleg a szenvedése idején; halálának és feltámadásának hűséges és rettenthetetlen tanúiként.
Lukács evangéliuma szerint Jézus nem azoknak a nőknek jelenik meg, akik bezárják szívüket az Ő számára vitt illatszerekkel szemben, és nem akadnak el a hajnal előtti sötét, elhagyatott reggel csapdáiban. Nem torpannak meg a félrehengerített kő előtt, amely természetes habozást, veszélyérzetet kelthetett volna. Nem állnak meg a sír előtt, hanem belépnek oda, pusztán azzal a szenvedélyes vággyal, hogy megtiszteljék a Mester testét.
De nem találják ott, és amikor a „férfival” találkoznak ragyogó ruhában, tiszteletteljes félelemmel reagálnak az isteni jelenlétre, amelyet érzékelnek. Rémületükben arcukat a földre hajtják. A Bibliában az arc az egész embert képviseli, és ha a földre hajlik, az alázatot, hódolatot, tehát az imádság magatartását jelenti. Ez a tiszteletteljes félelem emlékeztet a Szűz Máriáéra az Ige megtestesülésének hírüladásakor.
Itt, a sír mellett vannak azok a nők, akik a két hírnöktől, tanútól megkapják a nagy hírt, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Tudnak hinni az angyalok szavának, és betelnek örömmel, az élet robbanó örömével, a hit örömével; ott születik meg a nagy remény, amelynek ettől az órától kezdve neve van: Jézus.
Ők a húsvét reggelének asszonyai, akik hitükkel viszik a vidám hírt, amely évszázadokon át visszhangzik: Jézus feltámadt! Christos anesti! Ünnepi hangjuk arra hív minket, hogy hallgassunk a kérdésre – dorgálásra: „Miért keresitek a holtak között azt, aki él?”
Mint megszentelt nők, akik szívükben őrzik az Igét, akik hisznek Jézusban, a történelem és az egész emberiség Urában és Megváltójában, érezzük a felelősséget és az ellenállhatatlan sürgetést, hogy hangot és tanúságot adjunk a nagy igazságnak: Jézus él! Hitünk nem hiábavaló! Az élet legyőzte a halált! A szeretet lehetséges; a béke lehetséges; az öröm lehetséges.
A világnak szüksége van erre a hirdetésre, erre a Szeretetnek a meglepetésére. Krisztus feltámadt, minden újjáéled, minden kivirágzik. A világnak szüksége van erre a rendkívül erős és megtörhetetlen ellenszerre a halál, a közöny, az érdektelenség, a kapzsi mohóság, az igazságtalan hatalom, a pazarlás kultúrája ellen.
Feltesszük magunknak a kérdést: hogyan tudunk válaszolni a Feltámadott parancsára?
„Menjetek és hirdessétek!” Bizonyosan nem Péter első reakcióját követve, aki az üres sírt látva csak a hazafelé vezető utat találja meg, a félelemtől, bizonytalanságtól való védekezés, menedék útját.
Ott van előttünk Jézus példája, aki teljesen odaadja magát. Ott van Don Bosco, aki merészen kihívást intéz. Örökösei vagyunk Mazzarello Mária anya titkának, annak, hogy Krisztusban él, életét adva az Intézetért. Hiteles, amikor a bátorság és a kitartás forrására mutat a hirdetés küldetésében. Légy bátor, Jézus legyen az egész erőd, Jézussal a terhek könnyűvé válnak, a fáradtság könnyeddé, a tövisek édessé… Gyakran lépj be Jézus szívébe. Hiteles vagy, amikor arra hív, hogy mindig fejezzük ki a húsvéti örömöt. „Legyetek vidámak” – ez az ő allelujája; ez a remény stílusa, a küldetés ereje, a „remény zarándokai”, amelyet a jubileum hatékony ösztönzésként javasol e föld lakóinak új evangelizációjához. Ez a Feltámadott Jézus felszabadító ajándéka mindenki számára, különösen azok számára, akik szenvednek.
Azt kívánom, hogy mi, a Segítő Szűz Mária Leányai Intézmánye, a nevelő közösségek, a gyerekek, a lányok és fiúk, a fiatalok tudjuk meghallani és befogadni a Mester szavait, szívünkben őrizni és emlékezni rájuk, hogy egyre inkább felismerjük és beleszeressünk Jézusba az Eucharisztiában, a Feltámadottban, az Élőben, aki örökké velünk marad.
Az Eucharisztiából merítettek szentjeink erőt, világosságot és a küldetés próféciáját.
A meghalt és feltámadt Jézusból merítenek bátorságot azok a nővéreink, akik nehéz és ellenséges területeken élnek, hogy a szenvedő népekkel, a legszegényebbekkel maradjanak, segítve őket, még saját életük komoly kockáztatásával is.
A Feltámadott, az Élő erejével együtt visszük a mindennapokban világszerte találkozott régi és új szegénységekhez a „fénybe öltözött” férfi által hirdetett reményt: „Ne a holtak között keressétek azt, aki él!”
Ezt a kívánságot különösen a szenvedéstől, nehéz és bizonytalan helyzetektől leginkább sújtott közösségeknek intézem.
Áldott húsvétot!
Áldjon meg minket mindannyiunkat Mária, az örömtől sugárzó Anya.
Chiara Cazzuola generális anya
Róma, 2025. április 20.
