FMA logo
„A szeretet meglepetése” – A generális anya húsvéti üzenete

„A szeretet meglepetése” – A generális anya húsvéti üzenete

A Segítő Szűz Mária Leányai Intézményének legfőbb elöljárója, Chiara Cazzuola generális anya húsvéti köszöntő üzenetet küldött a nővéreknek, a nevelő közösségeknek és a teljes Szalézi Családnak:

„A Feltámadás ereje úgy hatol be életünkbe, mint egy fénysugár, mint egy ragyogó megérzés, amely lehetővé teszi, hogy megértsük azt, ami még értelmetlennek tűnik.

E napokban újra átéljük annak az Egyháznak az első lépéseit, amely Jézus Krisztus, az Isten Fia iránti szeretettől dobog; egy Egyházét, amely apostolokból és tanítványokból áll, akik rendkívüli hétköznapokat éltek meg Vele. A lassan értő szívük nem akadályozta meg őket abban, hogy megingjanak a hitben, hogy félelembe essenek, hogy kételkedjenek a Mester szavában, a történelmi esemény, Jézus húsvétjának kézzelfogható és ugyanakkor transzcendens eseménye előtt. Pontosan ez az Egyház hordozza magában Krisztus, az Éltető életet: reményünk forrását és okát, amely erősebb a gyengeségeinknél; az üdvösség örömének forrását.

Az üres sír Krisztus jelenlétére utal a világban, segít remélni, hogy a kegyelem élete diadalmaskodik a halál felett, túl azon a korláton, amit a mindennapi történelemben tapasztalunk.

Hitünk szívében, a húsvéti misztérium kibontakozásában nemcsak az apostolok meglepetése, félelme, döbbenete és hitetlen csodálkozása van jelen! Ott van a nők bátor jelenléte is. Az evangélium ugyanis kapcsolatba hoz minket a nők csoportjával, név szerint megemlíti őket, kiemeli őket, mert bátran és szeretettel kitartottak Jézus mellett, főleg a szenvedése idején; halálának és feltámadásának hűséges és rettenthetetlen tanúiként.

Lukács evangéliuma szerint Jézus nem azoknak a nőknek jelenik meg, akik bezárják szívüket az Ő számára vitt illatszerekkel szemben, és nem akadnak el a hajnal előtti sötét, elhagyatott reggel csapdáiban. Nem torpannak meg a félrehengerített kő előtt, amely természetes habozást, veszélyérzetet kelthetett volna. Nem állnak meg a sír előtt, hanem belépnek oda, pusztán azzal a szenvedélyes vággyal, hogy megtiszteljék a Mester testét.

De nem találják ott, és amikor a „férfival” találkoznak ragyogó ruhában, tiszteletteljes félelemmel reagálnak az isteni jelenlétre, amelyet érzékelnek. Rémületükben arcukat a földre hajtják. A Bibliában az arc az egész embert képviseli, és ha a földre hajlik, az alázatot, hódolatot, tehát az imádság magatartását jelenti. Ez a tiszteletteljes félelem emlékeztet a Szűz Máriáéra az Ige megtestesülésének hírüladásakor.

Itt, a sír mellett vannak azok a nők, akik a két hírnöktől, tanútól megkapják a nagy hírt, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Tudnak hinni az angyalok szavának, és betelnek örömmel, az élet robbanó örömével, a hit örömével; ott születik meg a nagy remény, amelynek ettől az órától kezdve neve van: Jézus.

Ők a húsvét reggelének asszonyai, akik hitükkel viszik a vidám hírt, amely évszázadokon át visszhangzik: Jézus feltámadt! Christos anesti! Ünnepi hangjuk arra hív minket, hogy hallgassunk a kérdésre – dorgálásra: „Miért keresitek a holtak között azt, aki él?”

Mint megszentelt nők, akik szívükben őrzik az Igét, akik hisznek Jézusban, a történelem és az egész emberiség Urában és Megváltójában, érezzük a felelősséget és az ellenállhatatlan sürgetést, hogy hangot és tanúságot adjunk a nagy igazságnak: Jézus él! Hitünk nem hiábavaló! Az élet legyőzte a halált! A szeretet lehetséges; a béke lehetséges; az öröm lehetséges.

A világnak szüksége van erre a hirdetésre, erre a Szeretetnek a meglepetésére. Krisztus feltámadt, minden újjáéled, minden kivirágzik. A világnak szüksége van erre a rendkívül erős és megtörhetetlen ellenszerre a halál, a közöny, az érdektelenség, a kapzsi mohóság, az igazságtalan hatalom, a pazarlás kultúrája ellen.

Feltesszük magunknak a kérdést: hogyan tudunk válaszolni a Feltámadott parancsára?

„Menjetek és hirdessétek!” Bizonyosan nem Péter első reakcióját követve, aki az üres sírt látva csak a hazafelé vezető utat találja meg, a félelemtől, bizonytalanságtól való védekezés, menedék útját.

Ott van előttünk Jézus példája, aki teljesen odaadja magát. Ott van Don Bosco, aki merészen kihívást intéz. Örökösei vagyunk Mazzarello Mária anya titkának, annak, hogy Krisztusban él, életét adva az Intézetért. Hiteles, amikor a bátorság és a kitartás forrására mutat a hirdetés küldetésében. Légy bátor, Jézus legyen az egész erőd, Jézussal a terhek könnyűvé válnak, a fáradtság könnyeddé, a tövisek édessé… Gyakran lépj be Jézus szívébe. Hiteles vagy, amikor arra hív, hogy mindig fejezzük ki a húsvéti örömöt. „Legyetek vidámak” – ez az ő allelujája; ez a remény stílusa, a küldetés ereje, a „remény zarándokai”, amelyet a jubileum hatékony ösztönzésként javasol e föld lakóinak új evangelizációjához. Ez a Feltámadott Jézus felszabadító ajándéka mindenki számára, különösen azok számára, akik szenvednek.

Azt kívánom, hogy mi, a Segítő Szűz Mária Leányai Intézmánye, a nevelő közösségek, a gyerekek, a lányok és fiúk, a fiatalok tudjuk meghallani és befogadni a Mester szavait, szívünkben őrizni és emlékezni rájuk, hogy egyre inkább felismerjük és beleszeressünk Jézusba az Eucharisztiában, a Feltámadottban, az Élőben, aki örökké velünk marad.

Az Eucharisztiából merítettek szentjeink erőt, világosságot és a küldetés próféciáját.

A meghalt és feltámadt Jézusból merítenek bátorságot azok a nővéreink, akik nehéz és ellenséges területeken élnek, hogy a szenvedő népekkel, a legszegényebbekkel maradjanak, segítve őket, még saját életük komoly kockáztatásával is.

A Feltámadott, az Élő erejével együtt visszük a mindennapokban világszerte találkozott régi és új szegénységekhez a „fénybe öltözött” férfi által hirdetett reményt: „Ne a holtak között keressétek azt, aki él!”

Ezt a kívánságot különösen a szenvedéstől, nehéz és bizonytalan helyzetektől leginkább sújtott közösségeknek intézem.

Áldott húsvétot!

Áldjon meg minket mindannyiunkat Mária, az örömtől sugárzó Anya.

Chiara Cazzuola generális anya

Róma, 2025. április 20.

Nagyszombat és vigília

Nagyszombat és vigília

Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsír előtt időzve. Az esti vigília szertartásával veszi kezdetét a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból, és mindenkit meghív az örök életre.

Nagyszombat a gyász napja, Jézus most sírban fekszik egy nagy kővel elzárva. A húsvéti ünnepkör szent három napja közül – a Nagycsütörtök és a Nagypéntek után – ez az utolsó. Nagyszombaton egész nap lehetőség van imádságra a szentsír előtt. Ilyenkor betölti lakásainkat, családjainkat és szívünket a csend, amely segít Krisztus szeretetének-halálának titkában elmélyedni. Ezzel a lelkülettel készülődünk a feltámadás örömére.

Nagyszombat esti húsvéti vigília:

A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. A jelenlegi liturgikus rend a 4. századra vezethető vissza.

A húsvéti vigília a tűzszentelés szertartásával kezdődik. Egyedül a parázsló szén világít, s az arról vett tűzzel a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, miközben azt imádkozza, hogy

Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a Kezdet és a Vég, ő az Alfa és az Ómega, övé az idő, és övé az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom, mindörökkön örökké.

A húsvéti gyertya fénye Jézus Krisztust, az ő feltámadását jelzi, amely belevilágít a templom sötétjébe és egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon. A húsvéti gyertyába szúrt tömjénszegek Jézus halálos sebeit jelzik.

A katolikus templomokban ősi hagyományt követve általában húsvét vigíliáján, a nagyszombati szertartás során szolgáltatják ki a keresztség szentségét a felnőttkorukban megtérteknek, vagyis ekkor fogadja őket tagjai közé az Egyház.

A feltámadási körmenettel a hívők ünneplése kilép a templom falai közül, és az egész világ számára elviszik az Örömhírt:

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja!

A szentmisén már az Üdvözítő feltámadása fölötti öröm nyilvánul meg, a Gloriára ismét megszólalnak a harangok, és felhangzik az Alleluja. Nagyszombaton ér véget a negyvennapos böjt, a körmenetből hazatérő családok és közösségek ünnepélyesen elfogyasztják a nagyrészt sonkából és tojásból álló húsvéti étkeket.

Húsvét vigíliáján Pilinszky János versével kívánunk áldott ünnepet! Legyőzte a halált,
feltámadt az Úr!

Pilinszky János: Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

Nagypéntek 2025

Nagypéntek 2025

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus elítélésére, megkínzatására, halálára és temetésére emlékezik az Egyház – ősrégi hagyomány alapján ezen és a következő napon egyáltalán nem mutat be szentmisét. Arra a napra emlékezünk, amikor maga az örök Főpap mutatta be áldozatát a kereszt oltárán. A Jézust jelképző oltár teljesen dísztelen: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya.

A nagypéntek a keresztény liturgiában a húsvét előtti péntek. A húsvét előtti 2. és a farsangi időszak vége utáni 45. nap. Ezen a napon emlékeznek meg Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és temetéséről, a liturgiában a húsvéti szent háromnap (Sacrum Triduum Paschale) második napja. Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja, a legszigorúbb böjt, elcsendesedés és gyász ideje.

 

Hogyan tudjuk megélni Nagypénteket?

Nagypénteket böjttel és lemondásokkal tudjuk megélni, imádsággal járjuk végig a keresztutat és Jézusnak a kereszten kimondott utolsó hét mondatán elmélkedjünk.

A haldokló Jézus utolsó szavait az evangéliumok őrizték meg. A hetes szám, mint a tökéletesség és beteljesedés száma jelenik meg előttünk. Jézus első és utolsó szava kifejezetten az Atyához szól. Ezeknek az Atya megszólításával induló mondatoknak összefogó és egységesítő ereje által egyetlen, Atyjához intézett imádságként hangzik.

1. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,34)
2. „Még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43)
3. „Asszony, íme, a te Fiad”; „Íme a te anyád!” (Jn 19,26-27)
4. „Éli, Éli, lamma szabaktani ('Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?') (Mt 27,46)
5. „Szomjazom.” (Jn 19,28)
6. „Beteljesedett.” (Jn 19,30)
7. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46)

Dsida Jenő: Nagypénteki ima

Uram, csúfoltak,
Kínoztak Téged
Aki szerettél
Minden szenvedőt.
Szegekkel vert a
Világ keresztre,
Aki mindig csak
Vigasztaltad őt.

Mi jót is tettem
Én a világnak,
Sok-sok napomon?
Csúfolnak?

Kínoznak?

Szegeznek engem?
Mért panaszkodom?

Uram, bocsáss meg!
Haragban égni
Nincs okom;
Egyebet kérni
Nincs jogom;
Uram, csak áldlak,
Nem panaszkodom.

Lackfi János:

De nincs más út, csak véres,
fájdalmas, szenvedő…
Ha vele járom végig,
ott leszek, ahol ő.

Nagycsütörtök 2025

Nagycsütörtök 2025

Nagycsütörtökkel beléptünk a szent három napba. Nagycsütörtök az Eucharisztia és az egyházi rend alapításának ünnepe. Nagycsütörtökön országszerte krizmaszentelési szentmisét tartanak a püspöki székesegyházakban. A püspök együtt misézik az egyházmegye papjaival, akik megújítják a szenteléskor tett ígéreteiket. A szentmise alatt kerül sor a keresztelendők és a betegek olajának, valamint a – keresztség, bérmálás, egyházi rend kiszolgáltatásakor, illetve templomszenteléskor használatos – krizma megszentelésére. Este minden templomban szentmisével emlékeznek az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség és az egyházi rend alapítására. A lábmosás cselekedete örök időkre példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. Az utolsó vacsorán Krisztus a tanítványaira hagyja szeretetének jelét, az Eucharisztiát, Ő az áldozati bárány, aki vérével fizet minden valaha létezett ember megváltásáért.

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak…
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

Nagyböjti lelki elkísérés: Az út kezdete

Nagyböjti lelki elkísérés: Az út kezdete

Valaha érezted már szükségét az újrakezdésnek? Mint amikor rájössz, hogy valami nem jó irányba halad az életedben, és rendet akarsz tenni a dolgaidban. A nagyböjt ennek az ideje: lehetőség arra, hogy újrakezdjük, magunkba nézzünk, és helyet adjunk Istennek. Hamvazószerda ennek az útnak a kezdete.

A hamu jelentése: Emlék és ígéret

Amikor a pap hamuval keresztet rajzol a homlokodra, azt mondja: „Térj meg és higgy az evangéliumban” vagy „Emlékezz arra, hogy por vagy, és porrá leszel”. Ez egy egyszerű gesztus, de tele van jelentéssel. A hamu arra emlékeztet bennünket, hogy az életünk törékeny, hogy minden elmúlik, de azt is, hogy Isten valami nagyobbra hív minket: egy teljes és igaz életre.

Van valami az életedben, amit meg kell újítanod? Készen állsz arra, hogy komolyan vedd ezt a lehetőséget? Legyen ez a nagyböjti időszak a megtérés ideje számodra!

Böjt, ima és jótékonykodás: három kulcs a nagyböjthöz

A mai evangéliumban (Mt 6,1-6, 16-18) Jézus három eszközt ad nekünk a nagyböjt megéléséhez: böjtöt, imát és szeretetet. De légy óvatos! Világosan kimondja, hogy ezek nem csak gesztusoknak, hanem valódi cselekedeteknek kell lennie, amelyek megváltoztatják az életed, a szívedet.

  • Böjt: Nem csak arról van szó, hogy lemondunk az ételről, hanem arról is, hogy megtanuljunk nemet mondani arra, ami elvonja a figyelmünket Istenről és másokról. Miben tudnád megélni a böjtöt a mindennapjaidban? Talán a közösségi médiától való tartózkodásban, a felesleges szavaktól, mások megítélésétől?
  • Ima: Ez nem csak formulák betartása, kötött imák elmondása, hanem mély párbeszéd Istennel, jelenlétének felfedezése az életedben. Mikor szántál időt utoljára Istenre úgy igazán, hogy jelen tudj lenni számára, amikor nem csak te beszélsz, hanem meghallgatod őt is
  • Jótékonyság: Ez a konkrét szeretet, az a gesztus, amely megváltoztatja valakinek az életét. Kik azok az emberek, akiknek segíthetnél ebben az időszakban?

Gyakorlat a nagyböjt kezdetére:

  1. Írd le magadnak valahová (lelki napló, jegyzetfüzet, papírlap, mobiltelefon-jegyzet) a konkrét elköteleződésedet mindhárom terület (böjt, ima, jótékonyság) iránt.
  2. Minden nap reggel szánj időt Isten Szavának Igéjének hallgatására!
  3. Ezután minden este gondold át, hogyan élted azt a napot, és hogy képes voltál-e
    megtartani az elhatározásaidat.

A nagyböjt egy utazás, nem egy verseny. Nem tökéletesnek kell lenned, hanem bátornak kell lenned a kezdéshez. Készen állsz az indulásra?
(Nagy Ágnes nővér gondolatai a 2025-ös Nagyböjt kezdetére)

Szalézi példaképeink – január

Szalézi példaképeink – január

Január hónapban nemcsak a rendalapító Bosco Szent János ünnepét tartjuk, de számos szentet és boldogot állít elénk a szalézi világegyház. Életpéldájukból tanulva az Istenhez való ragaszkodásukat és a fiatalok közötti türelmes szeretetüket saját életünkbe is beépíthetjük.

Boldog Variara Alajos – A leprások apostola (Január 15.)
Variara Alajos 1875. január 15-én született Viarigiben, Asti tartományban, mélyen hívő keresztény családban. Édesapja, Pietro 1856-ban hallotta beszélni Don Boscót, amikor falujukban egy missziót tartott. Ennek hatására döntött úgy, hogy Alajost Valdoccóba küldi, hogy ott folytassa tanulmányait.

Don Bosco négy hónappal később meghalt, azonban a kis Alajosnak ez a rövid ismeretség is elég volt ahhoz, hogy egész életét meghatározza. Miután befejezte a gimnáziumot, felvételét kérte a szaléziak
közé. 1898-ban pappá szentelték. Több helyen leprások között szolgált. 1923. február 1-jén halt meg Cucutában, Kolumbiában, szeretett betegeitől távol, ahogyan az engedelmesség kívánta.

„Minden Istentől jön és hozzá tér meg” – jelmondattal fejezte be életét. II. János Pál pápa 2002. április 14-én avatta boldoggá.

„Amikor Don Bosco-val találkoztam, az volt életem egyik legboldogabb napja. Biztos voltam benne, hogy találkoztam egy szenttel, és hogy Don Bosco is felfedezett a lelkemben valamit, amiről csak Isten és ő tudott.” (Boldog Variara Alajos)

Boldog Laura Vicuña – A veszélyben lévő családok védőszentje (Január 22.)

1891. április 5-én született Santiago de Chilében. Az Andokban lévő Segítő Szűz Mária Kollégiumában meghatározó élmény volt számára a Don Bosco nővérekkel való együttélés. Édesapja, Giuseppe Domenico hirtelen meghalt, és édesanyjának, Mercedesnek két lánygyermekével el kellett mennie Argentínába. Így kerültek Junín de los Andesbe. Mercedes megismerte az erőszakos Manuel Mora gyárost és összeköltözött vele. 1900-ban Laurát, Giulia Amanda nevű testvérével együtt befogadták a Segítő Szűz Mária Leányainak kollégiumába. Példás tanuló volt: buzgó az imádságban, engedelmes, segítőkész a társaival szemben, mindig vidám és kész bármilyen áldozatra. A sok áldozat és betegség felemésztették erejét. Édesanyja meglátogatta, és egy szerény bérelt házban ápolta őt. Manuel Mora azonban eljött Mercedes-ért, hogy hazavigye, ám az asszony visszautasította a férfit. Ekkor Manuel úgy döntött, ő is a házban marad. Laura erre vissza akart menni a kollégiumba. Hogy ezt megakadályozza, a férfi durván megverte a súlyosan beteg lányt. Laura nem épült fel. Az utolsó éjszakáján bevallotta édesanyjának:

„Anya, én meghalok! Már egy ideje kértem Jézustól, felajánlottam neki az életemet érted, hogy újra visszatérj Istenhez… Anya, halálom előtt nem adnád meg nekem azt az örömet, hogy megbánod bűneidet?”

Laura — válaszolta Mercedes —‚ esküszöm neked, megteszem, amit kérsz.” Ezzel az örömmel halt meg Laura 1904. január 22-én este. 1988. szeptember 3-án avatta boldoggá II. János Pál pápa.

„Az engedelmességből ültetett karókból rózsák nőnek. Ha gyakran eszünkbe jutna, hogy Isten lát bennünket, mennyi hibát elkerülhetnénk.” (Boldog Laura Vicuña)

Szalézi Szent Ferenc – Püspök és egyháztanító (Január 24.)
Szalézi Szent Ferenc a vigasztalás mestere volt, minden emberrel jóságosan bánt. Jellemző mondata:
„Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel.” Ő az újságírók és írók védőszentje. Szalézi Ferenc Bonaventura 1567. augusztus 21-én született Franciaországban, Thorens közelében. Családja az ősi savoyai nemességhez tartozott és mélységesen ragaszkodott katolikus hitéhez. Szilárd volt elhatározása, hogy pap lesz, ezért visszautasította a házasságot, melyet családja előkészített számára. Nagybátyja, Szalézi Lajos kanonok segítette elhatározását. Ferencet 1593. december 18-án szentelték pappá. Személyre való tekintet nélkül egyaránt szolgálatára állt a nemeseknek, a polgároknak és a parasztoknak. Mindenkinek mindene lett. Kortársai teljes joggal látták benne a tettre kész, kötelességének élő püspök eszményképét. Ferenc tervei között volt egy
olyan kontemplatív női szerzetesrend alapítása, melynek nincs szigorú klauzúrája, s tagjai a felebaráti szeretetnek szentelik magukat. Chantal Szent Franciskával szoros barátságot ápoltak, 1610-ben közösen alapították meg a vizitációs nővérek rendjét. A rendbe idős és beteg nők is beléphettek. A nővérek száma gyorsan növekedett, még Ferenc életében 12 kolostoruk jött létre. 1661. december 8-án boldoggá, 1665. április 19-én szentté avatták, majd 1877. november 16-án egyháztanítóvá nyilvánították. Ünnepét 1666-ban vették föl a római naptárba, január 29-re. 1969-ben áttették január 24-re, temetésének napjára. Mivel Szalézi Szent Ferenc nyomtatásban is terjesztette a hitet, korát megelőzve publikálta írásban is prédikációit, ezért válhatott az újságírók és írók védőszentjévé. Bosco Szent János az általa alapított rendet Szalézi Szent Ferencről nevezte el. Magáévá tette Szalézi Szent Ferenc jelmondatát: „Lelkeket adj, Uram, a többit vedd el!”

„Szalézi Szent Ferenc humanizmusának szellemében (a szalézi szerzetes) hisz az ember természetes és természetfeletti erőforrásaiban, bár nem ismeretlen előtte az emberi gyengeség. Elfogadja a világ értékeit, s elutasítja a saját kora miatti siránkozást: megtart mindent, ami jó, különösen, ha az ifjak kedvére való.” (A Szalézi Társaság alapszabálya 17.pont)

Boldog Markiewicz Bronisław – Áldozópap, rendalapító (Január 30.)
Markiewicz Bronisław 1842. július 13-án született Pruchnikban, Galiciában (Dél-Lengyelország), kispolgári vallásos család tizenegy gyermekéből ő volt a hatodik. Bronisławnak része volt a szegénységben, éhezésben. Az iskolában is támadták keresztény eszményei miatt, amelyeket olyan komolyan vett, hogy úgy döntött, belép a szemináriumba. 1867. szeptember 15-én szentelték pappá.

Intenzíven belevetette magát a hitoktatásba és a bebörtönzöttek körében folytatott apostoli tevékenységbe. Szeretett emberek között lenni, különösen a szegények között. Vonzották a társadalom peremére szoruló gyerekek, akiknek a szegénység minden fajtájában részük volt. Miattuk szeretett volna pedagógiát tanulni, hogy a lehető legjobb módon segíthessen nekik lelkük megmentésében. A Gondviselés sugallatára mindenképpen tagja akart lenni egy fiatalokkal foglalkozó vallási intézménynek. Így indult el Olaszországba, ahol teljesen lenyűgözte Don Bosco lelkisége, amelyet tudtán kívül, már ő is a szívében hordozott. Kérte, és el is érte, hogy beléphessen a szalézi kongregációba, és 1887-ben magának Don Boscónak a kezébe tette le örökfogadalmát. 1892-ben szalézi szerzetesként, mint Miejsce plébánosa tért vissza Lengyelországba, Galíciába, ahol a szegény és elhagyott lengyel fiataloknak szentelhette életét. Hogy a lehető legjobb módon válaszolhasson a nyomorúságos helyzetben lévő Galícia konkrét igényeire, Bronisław úgy érezte, még radikálisabban kell megélnie Don Bosco elveit, és munkatársai egyetértésével megalapította a Szent Mihály Arkangyal  Társaságot, melynek a jelszava: „Munka és mértékletesség”. Halála után kilenc évvel az Egyház elismerte a Társaságot férfi és női ágával együtt, így jött létre a két kongregáció, Mihály arkangyal védelmébe ajánlva. 2005. június 19-én XVI. Benedek pápasága alatt avatják boldoggá.

„Oh Uram, gyújts nekünk világosságot, hogy felismerhessük mértéktelen jóságodat abban, hogy ételünkké válsz, hogy egyesülhess velünk bűnösökkel.” (Boldog Markiewicz Bronisław)

Bosco Szent János – A szalézi rend alapítója, a fiatalok atyja (Január 31.)
Bosco János 1815. augusztus 16-án született egy parasztcsaládban, Castelnuovo d’ Astiban. Édesapja, Bosco Ferenc a gyermek két éves korában meghal, így édesanyjának, Occhiena Margitnak egyedül kell felnevelnie Antalt, Józsefet, és a kis Jánost. Margit bölcs nevelő, kitartásának és határokat nem ismerő hitének segítségével mélyen vallásos légkört alakít ki családjukban. János már kicsi korától kezdve pap szeretett volna lenni. Don Bosco maga köré gyűjti az elhagyatott gyermekeket, és megszervezi az Oratóriumot, az első időkben mindig máshol, később azonban megmaradnak Valdoccóban. Édesanyja, Margit, most már idős asszonyként, elfogadja a meghívást, hogy Torinóba jöjjön és segítsen fiának. A gyermekek számára ő lesz „Margit mama”.

Don Bosco elkezd szállást adni az otthontalan árváknak. Megtanítja őket egy szakmára, és arra, hogy szeressék az Urat, együtt énekel, játszik és imádkozik velük. Az első gyermekekből lesznek később az első munkatársai is. így fejlődik ki az a híres nevelési módszer, amit megelőző módszernek hívunk: „Legyetek a gyermekekkel, előzzétek meg a bűnt ésszel, hittel és szeretettel. Legyetek szentek, és szentek nevelői. Vegyék észre a gyermekeink, hogy szeretjük őket!” Idővel az első munkatársakból XI. Piusz pápa segítségének köszönhetően létrejön egy szerzetes társaság, melynek célja a fiatalok megmentése, küzdve a szegénység minden fajtája ellen. Mottójuk a következő: „Lelkeket adj nekem (Uram), minden mást vegyél el”.

A Segítő Szűz Mária, aki mindig segítette Don Bosco-t a művében, számtalan kegyelmet ajándékozott neki, köztük egészen különlegeseket is, és mindig volt elegendő pénz is a vállalkozásokhoz. Segítette a róla elnevezett bazilika megépítését is. Szűz Mária segítségével Mazzarello Máriával megalapította a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményét. A jótevőkkel és laikus segítőkkel együtt létrejön a Szalézi Munkatársak Egyesülete. Don Bosco 72 éves korában, a munkától kimerülve halt meg 1888. január 31 -én. Ma már a Szalézi Család az egész világon jelen van. II. János Pál pápa Don Boscót halálának századik évfordulóján a „fiatalság Atyjának és Tanítójának” nevezte.

„Egy a vágyam: boldognak látni benneteket most és az örökkévalóságban!” (Bosco Szent János)

1929. június 2-án XI. Piusz pápa avatja boldoggá, majd 1934. április 1-jén szentté.