Immár hagyományosnak mondható, hogy a Mogyoródi Oratórium kis küldöttsége útra kelt, hogy a Trivenetoi Szalézi Ifjúsági Mozgalom ünnepén részt vegyen.

Egy héttel a Fiatalok ünnepe után a kisebbeket hívták egy találkozóra Jesolóba a Pala Arrex Sportcsarnokba. A két különböző korosztály számára szervezett találkozó ugyanazt a gondolatkört járja végig, így az ez évi vezérgondolat a „Mester, hol laksz?” kérdés köré épült.

A reggeli jelentben kincskereső fiatalok a maja istenségek templomában remélték megtalálni a Kincset, majd megismerkedve és együttműködve más emberekkel, rájöttek, hogy a felebarátban kell megtalálniuk az Urat. A szalézi rendezvényeken megszokott légkör ezúttal is jelen volt: vidámság, mosoly, zene, tánc. A nap csúcspontja szentmise, melyben az Úr Jézus személyesen is eljött hozzánk. A délutáni játéksorán benépesült a tengerpart, ahol 120 játék helyen közel 6000 fiatal vidáman játszott.

Bár az utazás kicsit hosszú volt, de ötletekkel, lelkiséggel feltöltődve tértünk haza!

Október 1-én Nagymaroson jártunk az Ifjúsági Találkozón.

Ferenc pápa Laudate si kezdetű enciklika kapcsán a teremtett világ és annak csodái volt a fő téma. A főelőadást Nobilis Márió atya tartotta, aki a teremtett világ védelméről beszélt. A találkozó szentségimádással folytatódott, ahol megköszönhettük Istennek a világot, amely körülvesz bennünket. A szokásos fakultációk és programok mellett, lehetőség volt a különböző közösségekkel való ismerkedésre a templom előtti kis téren.
A SZALIM standjánál remek, vidám hangulat volt. A témához kapcsolódóan kis műanyag poharakban salátát ültethettünk, felírhattuk a egy nagy közös táblára, hogy mit teszünk mi személy szerint a természetvédelemért, Don Bosco idézetek húzhattunk, és természetesen jókat beszélgethettünk. Délután lehetőség nyílt a személyes beszélgetésekre, találkozásokra régi és új ismerősökkel.

A találkozó közös misével záródott, ahol Beer Miklós püspök felhívta a figyelmünket az Úristen ajándékozó szeretetére. Rávilágított, hogy a teremtésnek az ember a csúcspontja, és ezért a mi arcunkon és életünkön is kell látszódnia annak a szépségnek, és csodának, amit a teremtett világban láthatunk. Fontos, hogy ne csak a templomban legyünk jó keresztények, hanem minden pillanatunkat próbáljuk Istennel élni. Meg kell értenünk, hogy a ránkbízott világ értünk van, és hogy testvérként osztjuk meg azt egymással. A világnak mi vagyunk Isten legnagyobb ajándéka.

A 2016-os Ifjúsági világtalálkozó számos emléket, élményt nyújtott a résztvevőknek, a fényképeken visszaköszönő csillogó szemeket nézve talán mindannyiunkban megfogalmazódhat, hogy „milyen jó is lenne még mindig ott lenni, visszatérni!”. Ha visszamenni nem is ment vissza Krakkóba a SZALIM ifjonc csapata, de egy nap erejéig lélekben talán sikerült a nyáron eltöltött pillanatokat egy kicsit felidézni, újra átélni, átelmélkedni.
Ezen a hétvégén az egész csapat „újra hallhatta” s talán átélhette magában Ferenc pápa gondolatait, még közelebb kerülve azokhoz. Az a bizonyos „fiatalos arc” nem csupán a közös szentmisében, éneklésben, a vidámságban, a felhőtlen jókedvben, a csoportmunkában, a kreatív vetélkedőkben mutatkozott meg. Minden együtt-megélt pillanat közelebb vitte a kis csapat tagjait ahhoz, hogy örülni tudjunk egymásnak, hogy ráébredjünk újra és újra arra a lendületre, tenni-akarásra, amely bennünk lakik. Hogy mit is jelent lihegve, levegő kapkodva egy-egy stációt megmászni, majd megnyugodni, ismét küzdeni, hogy továbbléphess a következő állomásig… nem megtorpanni, kicsit leizzadni, majd felérni a hegycsúcsra. Arra a helyre, amiről sose gondoltad volna, hogy ennyire gyönyörű, magával ragadó, hogy minden fáradtságot megér.
Az esti órák felé a vacsora alatt és a hazafele úton talán mindannyian úgy térhettünk nyugovóra, hogy nem pusztán a barátainktól töltekezhettünk, hanem magától az Úrtól is. És reméljük, hogy a legközelebbi találkozásig csak még „magasabb és magasabb” hegycsúcsokra fog minket vinni az Úrtól kapott lendület, és hogy még jó pár évtizedig nem akarunk majd „nyugdíjba vonulni” kényelmes kanapénkra lelki életutunkon.

Szögeczki Sára

Egy megvalósult bakancslista a krakkói IVT-ről

A múlt héten (júl. 25 – aug. 1) Krakkóban voltam körülbelül 2,5 millió másik fiatallal. Volt pár ötletem, hogy mit szeretnék megvalósítani. Azt hiszem sikerült, szerintetek?

1. Eljutni Krakkóba #fogadtatás
Egész héten Krakkóban voltunk. A szállásunk egy szalézi iskolában volt, három másik nemzetével. Együtt laktunk hongkongi, namíbiai és brit fiatalokkal is. Egyszóval, amikor hazaérkeztünk egy eseménydús napról, akkor sem unatkoztunk, mindig volt kit megismerni és beszélgetni vele.

2. Selfiezni minél több szerzetessel #rózsafűzérekrózsafűzérekmindenhol
A Hivatások Expója tökéletes hely erre. Kis csapatunkkal körbe jártuk az egészet és rengeteg szerzetesrenddel, mozgalommal ismerkedtünk meg. Nem volt gond, hogy alig tudtunk angolul, hiszen a nevetés minden nyelven ugyanaz. Remekül szórakoztunk, rengeteg képpel és vidámsággal gazdagodtunk.

3. Imádkozni a pápával #bliccelapápa #aviláglegnagyobbpizsipartyja
Szerintem erre volt a legtöbb alkalmam az elmúlt héten. A szentatyával együtt jártuk a keresztutat a Błonán (egy hatalmas rét, ahol szektorokba osztva vehettünk részt a közös eseményeken (a mienk a D4-es volt)) és együtt virrasztottunk a Campus Misericordiaen (egy még sokkal hatalmasabb rét, ahol ott is aludtunk a szabad ég alatt kb. 2 millióan). A pápához nem csak az ima kötődik, hiszen rengeteg idő abból állt, hogy vártuk a pápát. Ha azt hiszitek unatkoztunk, akkor rosszul teszitek. Ilyenkor volt a legnagyobb élmény ott állni a tömegben, és mindenkitől hallani: „Te jó ég!!! Mindjárt itt a pápa!!!”.

4. Sok szalézi fiatallal találkozni #VivaDonBosco #munkamorál
Egy villamosút oda, örömködés a koreai szaléziakkal, egy villamosút vissza, mert túl korán érkeztünk. Egy ebéd a szalézi szemináriumnál, egy villamosút megint oda, örömködés az összes szalézival a világ minden tájáról. (Csakúgy odasúgnám, hogy 6000-en voltunk.) Egy nagyon finom vacsora, egy fantasztikus ima és szentségimádás, egy közös selfie a Rettor Maggiore-val és sok kicsi kép a Madre Generale-val. Majd egy villamosút haza őrülten jó hangulatban amerikaiakkal, guatemalaiakkal és rengeteg kiabálással, kacagással és páratartalommal. I – I belive – I belive in – I belive in Jesus – I belive in Jesus Christ!

5. Új barátokat szerezni #嗨 #ejtsdléjhao
Azt hiszem mindenkit értek apró örömök: ingyen ölelések, kitűző és karkötőcserék, mosolyok és összenevetések, 100 fölötti pacsiszámok. Mert pacsizni majdnem mindenki szeretett és most nem csak a fiatalokra, hanem a fiatalos lelkű rendőrökre, tűzoltókra, mentősökre gondolok. Én személy szerint egy csodás barátot kaptam a világ másik feléről, Hongkongból.

5+1. Megszakítás nélkül boldognak lenni #egyénirekord28óra/nap
Nem csalás nem ámítás, tényleg belefér 28 óra boldogság egy napba. Az a boldogság túladagolás, ami az IVT hetének élményeiből a mienk lett, egy évre elegendő örömöt okoz. Kár, hogy nem tudom instant bezacskózni. Mindenesetre én még most is ebből az örömből élek és örülök. Hálát adok Istennek, hogy 2 millió másik emberrel együtt Vele lehettem!

/Skublics Zsófi/

Balaton, haverok, sunshine. Mi kell még a boldogsághoz?

Hm… elég sok minden
Ahhoz, hogy a Balaton ne csak egy hely legyen, hanem a találkozás helye, ahhoz, hogy ne csak haverjaink legyenek, hanem barátaink, és ne csak a sunshine melengesse a szívünket, szükségünk van egy nagyon fontos dologra: a szeretetre.
A tanév kezdete előtt néhány nappal a pesthidegkúti animátorokkal leugrottunk egy hétvégére Balatonalmádiba, kipihenni a nyarat, és felkészülni a sulira. (Ne mosolyogj! Ha szalézi vagy tudod, hogy a nyarat tényleg ki kell pihenni, ez igenis komoly dolog! 😀 ) Gyönyörű időnk volt. Pénteken gyülekeztünk, együtt vacsiztunk, filmeztünk és egyszerűen csak örültünk annak, hogy együtt vagyunk. A program nagyon laza volt, szombaton komótosan ébredeztünk, reggeliztünk, meghallgattunk egy izgi előadást a szerelem kémiájáról, amit aztán alaposan megtárgyaltunk. Később néhányan nekiláttak az ebédfőzésnek, míg a többiek nagy lendülettel és erőbedobással folytatták a semmittevést. 🙂 Késődélután strandoltunk egyet, és miután alaposan átfáztunk a jéghideg vízben, elindultunk vissza a szállásunkra, hogy elkészítsük magunknak a sütögetős-tábortüzes-énekeslős-beszélgetős vacsit.
Egy csettintésnyi idő alatt eltűnt az éjszaka, és HOPP vasárnap lett. Reggeli utááááá… Várjunk csak! Valamit elfelejtettem! Isten, hát persze!! Ő is velünk volt, hogy is hagyhattuk volna ki a buliból!?

Minden reggel imával kezdtünk a napot, és esténkét azzal zártunk, hiszen Isten nélkül egy szalézi program, olyan haszontalan, mint az internet számítógép nélkül, vagy a youtube videók nélkül… Szombaton és vasárnap is megünnepeltük a Szentmisét. Vasárnap a Mise, majd az azt követő reggeli után, nekiálltunk értékelni az emúlt oratóriumi évet, és megtervezni a következőt. Szinte vágni lehetett a szeretet, a lelkesedést, az odaadást, és a krumplit az ebédhez. 🙂
Ebéd után (ami közösen készített paprikás krumpli volt) kitakarítottunk a kölcsön kapott nyaralót, és fájó szívvel elindultunk mindannyian hazafelé, a szerencsések vonattal, a többiek autóval.
Összességében elmondhatjuk, hogy a „Balaton, haverok, sunshine” együttes, hozzáadva a szalézi lelkiséget, a szeretetet és nem mellesleg Istent, megadta a lehetőséget az őszinte öröm megtapasztalására, megélésére, és így a tanév elején nemcsak a táskánk és a fejünk lesz tele, hanem a szívünk is.